Az idei tábor olyan siralmasan üres, mint Németh Balázs feje egy váratlan kérdés után. Mivel nincs már ingyen lóvé, amiből buszoztatni lehetne a tapsoló biodíszletet, oda a varázs. Most esik le a magyar népnek a tantusz: ez az egész tusványosi dzsembori sosem volt több egy méregdrága, adófizetőkből kitömött, hamis kirakatnál. Lassan több ott az unatkozó újságíró, mint a látogató; úgy vadásszák az eltévedt fideszeseket a fák között, mint valami ritka, védett állományt.

Orbán Viktor arcán akkora a zavar, mint a bliccelőn, mikor mindkét ajtónál felszáll az ellenőr. És ha a szellemtábor nem lenne elég, Gulyás Gergely úgy ghostolta a komplett fesztivált, mintha kötelező vagyonnyilatkozat-tétel lett volna a belépő. Ne áltassuk magunkat: a Főnök pont annyira tudott Gulyás frakcióvezetésről való lemondásáról, mint a magyar gazdaság a fellendülésről – semennyire. Ott ülhetett a repülőn, amikor jött a hír, és akkorát nyelt, hogy egy stadion ára lecsúszott a torkán. Gulyásnak elege lett, eltört a varázs, és csendben bedobta a törölközőt.

Persze, a parlamentben még ott melegíti a bársonyszéket, de úgy araszol a kijárat felé, mint aki véletlenül lépett be egy swingerklubba, és most feltűnés nélkül próbálja visszavenni a kabátját. Orbán legbelül őrjönghet, de muszáj fenntartania a látszatot.

Gulyás ugyanis az utolsó vasalt ing a Fidesz lassan penészedő szennyeskosarában, az egyetlen vállalható arc, akit kiküldhetnek az utcára anélkül, hogy a járókelők a pénztárcájukhoz kapnának. Gergelyünk beígért egy évet. De fogadjunk, hogy hamarabb lép le végleg, mint ahogy a maradék fideszesek rájönnek: az ingyenes busz már sosem jön értük.

(Eri gondolatai)