Bár Ungár fiatalemberként nem élhette meg a kádárkori  szürkület fojtogató légkörét pláne az MSZMP puha diktatúráját, mégis olyan vehemenciával ugrik az adott időszak megmondóembereinek, mintha bizony ők lopnák nyolc éve az uniós százmilliárdokat, mindannyiunk jövőjét.

Az LMP-s politikus az alábbi közleményében nehezen érthető közéleti indulattal ekézi a rég gyutacstalan Lengyelt, minthais legalább egy Habony Árpád lenne:

„Lengyel László ismét megmondta ki mit rontott el és mit kell tenni. Beszélt ’külső támogatásról’, ami nem pontosan tudom mit jelent, de az ellenzéknek szükséges, beszélt arról, hogy szükség van szakértői kormányra, hogy szinte már csak ők hitelesek. Ezeken felül Lengyel azt is írja a Népszavában ’hogy ha a 80-as évek közepétől egy modernizációs kisebbségnek sikerült a társadalmi többséget, a homo kadaricust megnyernie, hogy a Kádár-rendszer bensőséges tekintélyi rendszerét váltsa fel valami újra és másra, most az Európa- és modernizáció-ellenes többség választ magyar különutat, zárja be a modernizációs kisebbséget Budapestre és néhány nagyvárosba.’

Magyarul a nyolcvanas években az állampárton belüli reformista kisebbség közelebb volt a demokratikus értékrendhez, mint ma a magyar többség, illetve főleg a vidéki, mert Budapest oké.

Ha Lengyel László kíváncsi milyen az a közgondolkodás, ami a harmadik kétharmadot előidézte akkor nézze meg magát Kálmán Olgánál vagy olvassa el magát a Népszavában. Ez a kioktató, változásra és belátásra képtelen beszédmód, ami kijelöli saját magát és elvbarátait az egyetlen élcsapatnak, amely nem számol el az MSZMP által fönntartott emberellenes diktatúra történelmi felelősségével, na ez okozta a kétharmadot.

Lengyel László az újra és újra elbukó receptet kínálja az ellenzéknek, de ez ismét a demokrácia köntösébe bújtatott felvilágosult abszolutizmus, ahol a liberális szakértelem legitimál mindent, ahol felkent filozófus-tanácsadók nevelik és terelik a népet a helyes irányba. Konstans messiásvárás, akiknek a bukása csak erősíti, hogy ez a nép nem érdemli meg a megváltó szakértelmet.

Nekünk ellenzéki politikusoknak tengernyi a felelőssége a most kialakult helyzetbe. De Lengyel Lászlónak és a mindig ugyanazt mondó megmondóembereknek is van” – írja személyeskedéstől sem mentes, ám nehezen érthető indíttatásból Ungár.