Többek között Kerényi Imre, Makk Károly, Jancsó Miklós társaságában – bár az utóbbi halálakor a kormány finoman szólva is szűkszavú távolságtartással vette tudomásul a világszerte legelismertebb magyar filmrendező halálát.

A napokban az is kiderült, hogy a szertartás nem lesz sajtónyilvános annak ellenére, hogy a kegyeleti eljárás és ceremónia – mivel a kormány saját halottjaként tekintett elhunytról van szó – minden bizonnyal közpénzből és közérdeklődésre számot tartó búcsú lenne Andy Vajnától.

Mindezt még rejtélyesebbé teszi, hogy feltehetően sokakat érdekelne a búcsúztató szavakat vállaló világsztár, Arnold Schwarzenegger főhajtása, aki lényegében a filmes világszakma részéről köszön el kollégájától, barátjától.

Függetlenül mindattól, hogy Andy Vajna erősen ellentmondásos, de vitathatatlan szakmai tudással és tapasztalattal bíró pályafutását és sikerfilmjeit tekintve végső búcsúztatására hatalmas érdeklődés mutatkozik a közvélemény részéről. Mindennek ellenére a döntéshozók (családi okokra hivatkozva) nem érzik evidens kötelességüknek, hogy legalább egy összefoglalóban tudósítsák minderről az országot.

A fentiek tükrében az viszont kifejezetten undorító, hogy a közpénzből ingyen habonyi propagandalap kerületi mutációi gátlástalanul lesajnálják a kormánypropaganda és a kegyeleti minimum ellentmondásának kultúrországokban magától értetődő kötelező kiiktatását.

Habonyék nem szépelegnek a „családi akarattal”, a kegyeleti szempontok tapintatosan kiemelt figyelembevételével, bármilyen ízléssel vagy emberiességi alapokkal. A heti kerületi kiadványaik címlapján harsányan kisajátítják Vajna halálát, míg a hátlapon vastagbőrrel ordít a kormánypropaganda – ráadásul egy vidéki milliomos fideszes vállalkozóval demonstrálva a minimálbér növekedését.

Egy ilyen arcátlan kegyeletsértésért bármely lap felelősét páros lábbal rúgnák ki, ha ebben az országban az európai erkölcsi normák mentén működne a hatalom – de a jelek szerint már nincs miben reménykedni: még a halálunk is az állam szolgálatában áll.