A kocka, amely nem egy darabból áll hanem rendszerint pontosan egy egész dobozt tölt ki hézagmentesen, a készlet legtöbb darabja nem is kocka alakú, hanem hosszúkás hengeres és tető formájúak is vannak köztük, sőt vékonyabb és vastagabb darabok is fellelhetőek , de a készítők arra azért ügyelnek, hogy mindegyik illeszkedjen egymáshoz. Van az alapdarab a valóban kocka, amelynek minden oldala egyforma, ez adja az egy egységet és ehhez idomulnak méretben a többiek. Azonban nem csak a formavilág van általában alaposan megtervezve, hanem a szín összhatás is.

Amikor az alkotóelemek még a dobozban helyezkednek el, akkor általában szimetrikus elrendezésben láthatók, sőt egymás mellett a legritkább esetben van két azonos színű darab. A legtöbb estben öt féle színben pompáznak egy-egy készlet darabjai: piros, zöld, sárga és kék valamint fehér, de vannak illetve voltak olyan összeállítások, ahol szürke, barna, narancssárga sőt lila színű kocka is előfordul. 

Például az 1960-as évek közepétől a „Jópajtás” építőkocka dobozának fedele elhúzásakor érhette csalódás a gyermekeket, a csontszínű és barnás kockák színvilága először furcsának tűnhetett, de kiválóan lehetett vele növelni a kreativitás készséget. Egyébként erre mindegyik kockakészlet alkalmas. A gyermek megtanulja, hogyan rakosgatja a kockákat, hogy ne dőljön össze az építménye, megtapasztalja például, hogy egy három egység magas hengeres építőelem ugyanolyan magas mind egy két egységes hasábon egy kocka és máris keresztbe rakhat rájuk egy hosszabb kockát, nem fog ledőlni. 

Aztán az 1960-as évek közepétől jött az újítás, hogy ne üsse meg magát a gyermek, készítsük puhább fából a játékot, csakhogy ezzel kivették a statikai készséget, hiszen az egyes darabok kevésbé álltak biztonságosan egymáson. Tovább növelhette a gyermekek fejlődését, ha több készlettel is rendelkeztek, amelyek nem feltétlenül voltak kompatibilisek egymással. Az aránytalanságok érzékelése a legtöbb esetben erősítette a gyermek variálási képességét.

A legtöbb kockakészlet, amíg a dobozában pihent, középen egy alagút vagy kapu alakú, és alávaló, felette egy háromszög alakú tetővel rendelkezett.  Még Sipos József, törökbálinti lakos is követte ezt a formai elrendezést, amikor az 1960-as években a szűk családi kassza miatt saját maga gyártott le és színezett két fiának egy-egy doboznyi kockát. Mind a két teljesen egyforma készlet két-két sorban helyezkedett el, így voltak olyan darabok, amelyeket nyolc vagy tizenhat példányban is el kellett készíteni. Azonban ez volt a ritka eset, a legtöbben játékboltban vásárolták az építőkockát, így Sipos úr kockájából összesen csak két példány létezik.

A fiúk a mai napig nagy becsben tartják őket és semmi pénzért meg nem válnának tőlük. Pedig egyre népszerűbb a régi játékok gyűjtése.

Kertész Z István/Kép: Sipos József készítette kockák