Helyi oldalak
Kedvenc oldalam
. Ma Konrád, Tivadar napja van.
Volt is, kellene is: Hármashatár-hegyi autóbusz
2017-01-29 20:30:29
Volt is, kellene is: Hármashatár-hegyi autóbusz

Volt is, kellene is: Hármashatár-hegyi autóbusz

Ma már sokan nem emlékezhetnek arra, hogy évtizedekig járatott buszt a BKV és jogelődje közvetlenül a hegycsúcs alá. Ezért most elmeséljük a járat rövid történetét.

 

Durva kiváltságok a buszjáraton

 

A közelmúltban a Pilisi Parkerdő Zrt és néhány magánszemély is szorgalmazta, hogy indítsa a BKK újra a Hármashatár-hegyi autóbuszt. Előbb valószínűsítették ennek lehetőségét, azonban a BKK-nál személyi változások történtek és az új vezetés nemhogy buszjáratot indított volna a hegyre, a meglévő vonalakon is alapos ritkításába kezdett.

 

Pedig a járat indokoltságát az utóbbi időben még több dolog erősítené: erdei iskola, új turistaszállás és kilátó is létesült a hegy tetején. Napjainkban Fenyőgyöngyén túl munkanap kétszer megy fel autóbusz, a Rádiótorony dolgozóit szállítva, de arról lerugdosnak (szó szerint) mindenkit, aki nem a toronyban dolgozik.

 

A Hármashatár-hegyi autóbusz története

 

A Hármashatár-hegyi autóbusz története egyidős az odavezető műút megépítésével, amely nem oda épült meg, ahová először tervezték. Eredetileg, a Lipótmezőről, az Oroszlánsziklák kettévágásával jelölték ki a nyomvonalát. Másik elképzelés szerint a Felső-Szépvölgyből kanyarították volna fel az utat. Végül a ma ismert variánst fogadták el a tervezők és így a buszjáratnak is ez lett az útvonala. A hegytető gyalogos forgalma a csúcs közelében 1926-ban épített menedékházzal jelentősen megnőtt, így a közforgalmú közlekedést is kívánatos volt megszervezni. Az autóút csak 1928-ra készült el, de ezzel ugrásszerűen emelkedett a látogatottság.

 

 

Először alig volt különbség a buszjárat és a mai értelemben vett iránytaxi között. A Kolosy téren, az Újlaki templom mellett állt a jármű, és legalább 5 utas esetén indult csak el a hegytetőre. A viteldíj 1 pengő volt, ami ma körülbelül félnapi átlagkeresetnek felelne meg. Ekkor még igazi turistaházként működött a csúcsalatti építmény. Később egyre több külföldi turista csodálta meg onnan a főváros és környéke látképét, így külön autó- és autóbuszjáratok – főleg idényjelleggel – egyre gyakrabban indultak.

 

Luxusnak tűnt a hegyre fel buszjárat

 

Tényleges menetrendszerinti forgalomról azonban nem beszélhetünk, mert az átlag budapesti lakosság pénztárcájához képest kimondottan drága volt a viteldíj. Az 1947-es menetrendkönyv szerint magánkézben lévő autóbusz közlekedett a hegyre, a tulajdonos Tavasz Gusztáv minden nap indította a kocsiját reggel hét és este fél kilenc között, ha legalább 5 utasa volt. A viteldíjat 3,50 forintban állapította meg, de aki csak a Szépvölgyi vendéglőig utazott, két forintból megúszta. Azonban ez az ár sem teremtett tömegméretű utazási igényt.

 

Csak összehasonlításul: akkoriban egy villamos-átszállójegy70 fillérbe került. A menetrendszerinti autóbuszjárat csak az államosítás után indult meg. Például 1951-ben a Kolosy tér és a hegytető között minden nap 14 órától 21.30-ig, míg vasárnap már reggel 7 órától 23.40-ig járt az autóbusz. Ez az első olyan menetrend, amihez már „igazodni” lehetett, az átlagosan óránkénti követés sem tűnt túl ritkának. A járat a „H” jelzést kapta és a Fővárosi Autóbuszüzem közlekedtette. 1953 körül kettébontották a vonalat a mai Fenyőgyöngyénél, de akkor még nem így hívták az átszállóhelyet, hanem Fenyőfának, Menedékháznak. Később lett csak - valószínűleg a vendéglő miatt - Fenyőgyöngye a hely neve. A vonalmegszakításnak az volt a logikája, hogy az alsó szakaszt a hivatásforgalomban vették igénybe, tehát ott az általános díjszabás volt érvényben és a menetrendet is városi jellegűvé alakították, de a hegyre busszal felmenést már luxusnak tekintették, így oda külön díjszabást és járatkövetést alkalmaztak. Előbb mindkét vonalon továbbra is H-jellel közlekedtek a buszok, majd az alsó szakasz a 30-as számjelzést kapta meg.

 

 

Eladták a vendéglőt, áthelyezték a végállomást

 

Jóval később felcserélték az Andrássy (akkor Népköztársaság) úton közlekedő 65-ös és a 30-as számát, így a Kolosy tér és a Fenyőgyöngye között - akárcsak ma - a 65-ös, míg a felső szakaszon továbbra is a H járt különleges díjszabással. Ebben az időben eleinte három jeggyel lehetett feljutni a hegytetőre, mert a H-járatra két jegyet kellett érvényesíteni. Később már itt is csak egy jegy dukált, de az általános bérlet továbbra sem volt érvényes, azonban annak, aki rendszeresen ezen a vonalon utazott válthatott a járatra szóló külön bérletet. Majd a jegyárak emelkedésével kimondták, hogy minden vonalon jó az általános bérlet, és akinek nincs, az is csak egy jegyet használjon el. Ekkor átszámozták az összes betűs vonalat és a hármashatár-hegyi a 129-es szám lett. A járat, számától függetlenül már régóta óránként járt munkanap és félóránként hétvégén, és nagyon hosszú volt az üzemideje: 0.30-kor még jött le autóbusz, egészen a Kolosy térig. Lényegében az időközben luxusvendéglővé változó hajdani turistaház vendégeinek kedvéért.

 

A felső végállomást akkor volt kénytelen lejjebb helyezni a BKV, amikor a főváros eladta a vendéglőt és a fordulóból magánterület lett. A későbbiekben bevezették, hogy 65-ös jelzéssel a Kolosy tértől egészen a hegytetőig átszállás nélkül közlekedjen az autóbusz, míg az alsó szakaszon jóval sűrűbb követést biztosítottak a 65A jelzésű betétjárattal. A menetrend azonban kifejezetten ostobára sikeredett. Minden nap: 4.40-től 21.40-ig óránként indult felfelé a busz, bár most már egyetlen jegy, illetve a bérlet is érvényes lett a vonal teljes hosszában. Csakhogy a Fenyőgyöngyén megállt 4-6 percre, aminek semmi értelme sem volt. A szép napsütötte vasárnapokon degeszre tömött kocsi hétköznap üresen közlekedett, de az egységes 60 perces járatgyakoriságon nem változtattak. Aztán a főváros (nem a BKV) egy felelőtlen intézkedéssel ahelyett, hogy racionalizálta volna a menetrendet, egyszerűen megszüntette, mert szerinte felesleges volt a járat. 1996 február 29-én közlekedett utoljára.

 

 

 

Néhány érdekes epizód a járatról

 

A hatvanas években a Pálvölgyi barlang bejáratához, tehát a kőfejtő területére nyári vasárnapokon 65A jelzéssel betétjárat közlekedett. Rövid ideig vasárnaponként a belváros és Fenyőgyöngye között gyorsjáratot is fenntartottak. 1973 nyarán ünnepelte a magyar szervezett természetjárás a fennállásának 100. évfordulóját és a hűvösvölgyi vitorlázó repülőtéren egy hétvégére hatalmas sátortábort létesítettek. Ez alkalommal szombat-vasárnap a Fenyőgyöngyétől a Felső-szépvölgyi út legtetejéig közlekedett rendkívüli autóbuszjárat. A hetvenes években olyannyira megnőtt a hármashatár-hegyi forgalom, hogy vasárnaponként volt, hogy négy jármű közlekedett a H-buszon. Budapest legrövidebb autóbuszjárata is a vonalcsoporthoz kapcsolódik, az 1960-as évek elején a Kolosy tértől a Bányászati Kutató intézet portája elé munkanap 2-4 alkalommal autóbusz járt fel 65Y jelzéssel, ebből fejlődött ki a mai 165-ös körforgalmi járat.

 

Kép és szöveg: Kertész Z István

Utoljára frissítve: 2017-01-30 09:51:45

További híreink
Bodrogi Gyula 90 éves lett
Bodrogi Gyula, a Nemzet Színésze, Kossuth-díjas, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, színházi szerepek, tévéfilmek és sorozatok százainak megformálója, 90. születé...
2024-04-13 08:33:54, Hírek, Kultúra Bővebben
Voltak turistaházaink a Budai-hegyekben is
Néhány hónapja egy nyitott esőház készült el a Nagyszénás-hegy csúcsa alatt, pontosan ott, ahol egykor a Munkás Testedző Egyesület turista-menedékháza állt. Mára azonban ...
2024-04-09 19:50:17, Hírek, Kultúra Bővebben
Kútmélyre zuhant a „Petőfi-film” nézettsége
A Petőfi Sándorról és a márciusi ifjakról szóló történelmi kalandfilmet a nyitóhétvégéjén több mint 75 ezren nézték meg a magyar mozikban, ezzel a Covid utáni időszak leg...
2024-03-28 21:01:23, Hírek, Kultúra Bővebben

Hozzászólások

Oldal tetejére
Ezt olvasta már?
A használt laptopok piacán számos márkával találkozhatunk, de főleg a legnagyobbak jól bejáratott sorozatai tű...
Bővebben >>