|
|
|
|
|
| Tweet |
|
| |
| |
|
|
|
Gyurcsány as usual, mondaná az angol, ha értene magyarul.
A volt miniszterelnök helyzetértékelő beszédet mondott a tőle megszokott magas színvonalon, oldott volt, mint oxigén a vízben és laza, mint a rigalánc. Politikai beszédeknél ritkaságszámba megy, hogy a hallgatóság élvezze az előadást, kivéve Gyurcsányét, és ez most sem volt másként. Közérthető volt, nem volt „tisztelt hölgyeim és uraim”, ellenben volt valódi humor és térdek csapkodása, amikor elhangzott az Orbán-idézet, mely szerint senki sem lépheti át saját árnyékát - ha nem tartja magát korábbi gondolataihoz, erkölcsileg megsemmisül. Kiürül és zörögni kezd, mint a mákgubó ősszel, ha fújja a szél. „Köszöntöm önt, mint Magyarország elsőszámú mákgubóját!” - mondta Gyurcsány, és nem volt a teremben ember, aki ne nevetett volna felszabadultan a szituáción.
A mákgubó egyébként is remek hasonlat, mert nem elég, hogy zörög, de mákonyt is állít elő, mely fogyasztóját függőségbe taszítja, amely végül is „a testi és lelki ellenállás rohamos pusztulása folytán teljesen erkölcsi lezülléssel, nyomorúságos tehetetlenséggel és hűdéses butasággal végződne, amelyből csak a halál szabadítja meg a szerencsétlen áldozatokat.” De addig! Mikor a méreg hatni kezd, áldozatai elbódulnak, békemeneten vesznek részt és színes, kéjes álomban maradnak mindaddig, amíg a méreg hatása meg nem szűnik. A mérget egyébként ópiumnak hívják, ennek régies neve áfium volt – Zrínyi írt róla néhány sort, az Összefogás pedig éppen most keresi az orbáni áfium ellen való orvosságot… A beszédnek remek íve volt, a gondolatok tiszták, egyet is lehet velük érteni, talán csak egy dologgal lehet vitatkozni, ez pedig Kádár és népe problematikája. A szónok szerint a jobboldal nem akar szembenézni a jövővel, visszafelé keresgél kapaszkodót. Az ország jelentős részének Kádár 3,60-as kenyere a kapaszkodó, Orbán Horthy darutollas világát hozná vissza, ami az urak és szolgák világa, ahol az emberi méltóság érdektelen. Ez a két nagy illúzió áll egymással szemben és tartja fogva Magyarország többségét – fejtette ki, én meg azt hiszem, hogy téved. Kádár népe nem debil, pontosan tudja, hogy ebben az országban soha többé nem lesz Kádár-rendszer, soha többé nem lesz 3.60 a kenyér kilója, soha többé nem lesz állampolgári jogon járó egészségügyi ellátás, - lehet, még ellátás se lesz - de ezt még megemészti. De azt már nehezebben, hogy el akarja venni tőle bárki is a múltját, leszólja és értéktelenné nyilvánítsa az életét, a sok évtizedes tisztességes munkát, mellyel a háborús romokból és ötvenhat következményeiből egy élhető, szép országot épített, ahol nem kellett éhezni, fázni, nyomorogni a legegyszerűbb embernek sem. Nem szereti, ha harmincéves emberek elkezdik magyarázgatni, hogy ő milyen értéktelen és ócska életet élt, miközben még mindig, minden nap az ő munkájának maradékain tengődnek, cifra nyomorúság közepette.  Szóval Kádár népe nem él álomvilágban, hisz névadója is reálpolitikusként vált világszerte elismertté, népe is arra szocializálódott, hogy a krumplileves legyen krumplileves, ragaszkodjunk a realitásokhoz. A realitás pedig az, hogy van mögöttünk egy elkótyavetyélt negyedszázad - nem Kádár népe kótyavetyélte el. A Horthy és Szálasi imádókat pedig a nyomor termeli ki, mert az a pár ócska szellemi toprongy mondhatná a magáét, ha a kilátástalanság és a nincstelenség nem sodorna tömegeket a hátuk mögé. Kádár népe boldogan beállna egy szociálisan érzékeny kormányzat mögé, mely nem ilyen szánnivaló rezsikamukkal etetné az országot, hanem tisztességes és mindenki számára elérhető egészségügyet, közoktatást, jó közbiztonságot és egészséges társadalmi mobilitást adna nekünk, de sajnos a pártok korifeusai az elmúlt negyedszázadban nem értek erre rá, - el voltak foglalva vagyonuk gyarapításával. Mindezzel együtt remek beszéd volt, nagy kár, hogy a két médium, amelyik érdemesnek vélte közvetíteni, technikai hiba folytán lemaradt a beszédről, aztán akit érdekelt és utánakeresett, az később felvételről meghallgathatta – megnézhette. De ettől még ki kellene vizsgálni ezt az ügyet, mert ennek nem az a jelentősége, hogy később lehetett hozzájutni az információhoz, hanem az, hogy a politikából amúgy is kiábrándult választó könnyen mondhatja: hát, ezek még egy helyszíni közvetítést se tudnak rendesen megszervezni, akkor rájuk bízzam az országot? Nem ez az első Gyurcsány-beszéd, melyet technikai nehézségek kísértek, jó lenne már tisztán látni ebben a kérdésben is.
Ellenben én mazochista vagyok, és megnéztem a beszédet követően Havas műsorát az ATV-ben, mert lelkiismeret-furdalásom volt, hogy a minap hátha igazságtalan voltam a műsorvezetővel.
Megállapítottam: én egy humanista vagyok, nemhogy igazságtalan lettem volna, de inkább dédelgettem, becézgettem. Hiba volt, ez az ember – némelyik vendégével egyetemben - olyan mélységes kisebbségi érzéstől szenved Gyurcsánnyal szemben, hogy ezen már csak képzett pszichiáter segíthetne, mélyaltatásban. Ha liba lennék, meg is tisztelném a fejét májusban, mikor már harsogóan zöld a fű, de egy teve legyen disztingvált és választékos, mint örmény katonatiszt frizurája az azeri fodrászat igénybevétele után… De mindegy is, Havas a pályán, a karaván meg halad, ezt bizton állíthatom, karavánügyileg szakértő vagyok. :O))) |
|
|
|
|
|