Pillanatnyilag a rangsort - ha jól érzékelem - Rogán vezeti, szorosan nyomában lohol Szíjjártó, de Lázár sincs túl nagy lemaradásban.

Közben ma már nem csak a hibbant vezér és vazallusai, de hívei is a Rákosi-érát idézik, merthogy - legalábbis Hír24 értesülései szerint - Orbánt sikerült hajdani kopasz elődje pozíciójába tolni.

Egy észak-alföldi város fideszes alpolgármestere arról beszélt a hvg.hu -nak, hogy azzal mennek oda hozzá az emberek, hogy „ha Orbán Viktorhoz eljutna, mi zajlik az országban, azonnal rendet tenne”.

„Amíg a miniszterelnök Brüsszelben küzd a magyarok szabadságáért, addig bizalmasai itthon lopnak” - ezt meg a főtolvaj hívei gondolják különösen elborult pillanataiban.

Nincs is szebb a hívőnél, az összes egyház erre építi az üzletet - higgyél gyermekem, és majd a túlvilágon boldog leszel, ha már ezen a világon bele is döglöttél a nyomorba!

Hidd azt, hogy Orbán Viktor majd megsegít, ha már helyettese nem segített rajtad, hidd azt, hogy a Vezér rossz döntéseit rossz tanácsadói sugalmazására hozza, ne vedd észre, hogy nem kellenek neki ehhez tanácsadók!

Hogy most a tanácsadók között is kitört a torzsalkodás, hát az sajnálatos, hiszen tönkreteszi a Vezér áldásos munkáját és kést szúr a Brüsszelben a halálbüntetésért élet-halál harcát vívó Utolsó Reményünk hátába.

A nép többsége rezignáltan szemléli a tragikomédiát, de nem nagyon törődik vele.

Az ősi magyar álláspont szerint ugyanis az ország vezetése nem rá tartozik, a magyar a vezetőit csak elszenvedi, mint Julcsa az erőszakot a diszkó után az árokparton - hagyd magad, hamarabb szabadulsz.

A politika egyébként is csak úri huncutság, aki alul van, az alul is marad, és neki még az is mindegy, hogy az ország vezetői mennyit lopnak, mert ha sokat, ha keveset, neki mindenképpen csak annyi jut, ami az éhenhaláshoz sok, de emberi élethez kevés.

Mostanában ez annyiban módosult, hogy már azt is ellopják, ami az éhenhaláshoz sok, de magyarember ez ellen sem hadakozik, hiszen ez a világ rendje.

Hogy valaha a román szomszédokkal kapcsolatban azon poénkodtunk, hogy a puliszka nem robban?

Hol van az már?

Azóta kiderült, hogy a puliszka robbant, mígellenben a paprikáskrumpli nem, igaz az ország népének egy részénél már úgy merül fel a kérdés, hogy a semmi tud-e robbanni.

Ha legalább a liba robbanna, lehetne enni libalevest, de a liba se egy robbanékony fajta, úgy tűnik.

Mindenesetre a változások úgy szoktak kezdődni, hogy a hatalom legfelső szintjén a vazallusok egymásnak esnek, és szép ütemesen kibelezik egymást.

Ezt Lenin kissé tudományosabban úgy írta le, hogy a hatalom már nem képes a régi módon uralkodni, azt meg, hogy a nép éhen döglik, úgy fogalmazta, hogy a nép nagyon nem kíván már a régi módon élni, és forradalmi hangulatba jön.

A forradalom szakértője szerint a folyamathoz kellene még egy párt is, amelyik kifejezi a nép szándékát és utat mutat.

Namármost utóbbi két előfeltétele a változásnak még hiányzik, a nép itt-ott morgolódik ugyan, de ezzel egy ütemben a hatalom meg ígérget vadul, és ameddig a nép nem ébred rá arra, hogy az ígérgetésekből nem lehet enni adni a családnak, addig marad a morgás.

Nagy kár, hogy itt csak Orbán olvas Lenint, igaz viszont, hogy ő a Mein Kampfból is tud idézni…

Most éppen a pedagógusok hasbaakasztása folyik, akik természetesen hinni fognak Felcsút bülbülszavú rózsájának, hiszen hittek Hoffmannék Rózsikájának is, de az így szerzett tapasztalat kevés volt ahhoz, hogy kételkedjenek.

Így majd megint reménykednek, hátha most nem rúgják hasba őket és nem veszik hülyére az egész hivatásrendet, hátha most majd tényleg jobb lesz nekik.

Pedig dehogy – csak a hatalom kapkod, mert azt érzékeli, hogy egyre több területen lázadoznak ellene, de egyelőre még sikerül távoltartani őket egymástól.

Persze ennek ellentmond, hogy Gaskót a saját szakszervezete kirakta az ajtó elé, mint Vilma a kardfogú tigrist, hogy udvarias legyek, és ki tudja, hátha az utód nyelve nem épül be oly szervesen Orbán seggébe, hogy nem lehet eldönteni, a seggnek van nyelve, vagy Gaskónak, hátha szakszervezetet fog építeni, világ csodájára.

Hát így állunk most, és mivel a társadalmi folyamatokat nem lehet siettetni, türelemre van szükségünk, a bableves is akkor jó, ha puhára fő benne a bab, ahhoz meg idő kell.

Más: a facebook letiltotta a profilomat, mert szerintük nem a saját nevem a Steve PuPu.

Innen már csak egy lépés, hogy abban is kételkedjenek, hogy az Állatkerti körúton lakom…

Így aztán kénytelen leszek bevallani a nevemet, de felettébb utálom a sok rohadt bürokratát, elrontották a játékomat.

De azért ti tudjátok az igazságot, hogy aki nektek ír, az maga PuPu, az egyetlen blogger, aki teve.

Vagy Steve…

:O)))