„A polgári kormány idején kitörtünk az adósságcsapdából. Megkezdtük az adósságállomány évről-évre történő folyamatos csökkentését.”- mondta Orbán 2007.február 16-án a Millenáris Parkban. Ma minden idők egyik legmagasabbját tudhatják magukénak!
Hogy a baloldali kormányokat milyen jelzőkkel illették az államadósság növekedése miatt, arra most nem térnék ki, tudja azt mindenki, hiszen a jobboldali ellenzék nap-mint nap ezzel operált elsősorban. Mint ahogy az államadósság közgazdasági értelmezésével sem foglalkoznék e helyütt, meghagyom azt a hozzáértő szakembereknek. Még azt sem említeném meg, hogy az USA-nál nincs eladósodottabb ország a világon, még is boldogulnak valahogy, meg azt sem mondanám, hogy a hitelnél csak egy fontosabb dolog lehet a világon, a hitelesség. Inkább törődnék most a téma mai állapotával.
Hogy zárolások történtek a hazai költségvetésben, az nem véletlen. Egekbe szökött ismét az államadósság. Polgári kormány ide, polgári oda, ez ténykérdés! Hogy a jobboldali populizátorok a médiában hallgatnak erről, hogy a kormány közeli, amúgy nagyszájú politikai elemzők sem szólalnak meg ez ügyben, azt hiszem érthető. Mondani azért csak kellene valamit. Például arról, hogy az uniós számítás szerinti államadóssági mutatónk miért magasabb 5-6 %- al, mint a hazai megállapítás. Hogy az itthoni szakemberek milyen közgazdasági megfontolásból hagyják figyelmen kívül számításaikban a forint árfolyamát. Csak nem politikai megfelelési kényszerből teszik, gondolhatnám elfogultan.
Bármilyen kommunikációs tűzijátékot rendezzen is a jelenlegi hatalom fennmaradása érdekében, a tetemrehívás államadósság kérdésében nem maradhat el. Az államháztartás bruttó, konszolidált, névértéken számításba vett (maastrichti) adóssága 2014 második negyedévének végén a GDP 85,1 százaléka volt (25432 milliárd forint) - adta hírül a friss számokat az MNB. Ez az adat 1989-ben 73 %, míg 1994 végén 89,4 %- ra emelkedett. A GDP jelentős növekedésével 2001 végére 52 %-ra csökkent az államadósság. Majd 2007 végére ismét nőtt 65,9 %-ra, 2010 végére 80,1 %-ra emelkedett.(GKI)
Most meg 85,1 %. Akkor miről beszélünk? De nem is a számok az érdekesek, azokat többen, több féleképpen értelmezik. A lényeg, hogy mára ismét növekedett. Magyarázni persze lehet a bizonyítványt. Kedden a Páneurópai Piknik Emlékparkban még azt mondta Orbán, hogy
„Ki kell vonni a nettóból a tartalékokat, és úgy már nem magas!” De hát ő mégis csak jogász inkább, meg politikus populizátor, nem pedig közgazda. Tartósan gyengült a forint és látványosan szórja a pénzt kormányunk, kúriavásárlásra, stadion és múzeumi negyed építésre, no meg az úthálózatok korszerűsítésére, hogy egyebeket ne is említsek. A lelkész miniszter meg hagyja, hogy éhezzenek a gyerekek. Az államadósság meg nő, csak egyre nő.
A pirospont popsis pénzügyi zseni anno azt szavalta, hogy „Orbán Viktor és kormánya…addig nem nyugszik, amíg Magyarország minden négyzetméterét és minden becsületes, tisztességes magyar embert ki nem szabadítunk az eladósodottságból. Addig nem nyugszunk, amíg az államadósság és az adósság elleni harcunkat, szabadságharcunkat meg nem nyerjük.”
Az államadósság az első számú közellenség, szajkózzák a mai unortodox hatalmi képviselők, de nem teszik hozzá, hogy a hitel szükséges eszköz a fejlesztéshez, növekedéshez és a hitelfelvétel ésszerűtlen korlátozása nem más, mint a gazdaság fejlődésének egy fajta korlátozása. Pedig a hitelesség megőrzése fontosabb, mint az államadósság csökkentése, csak, hogy azt ki kell érdemelni, nem pedig követelni. Álom minden olyan törekvés, amely adósság és hitelek nélkül képzeli el akár az egyén, akár a közösség fejlődését. Álomadósságról ábrándozni és a napi politikai gazdasági életben azt szavalni, hogy az adósság az csapda, közellenség, nem más, mint a józanész ellenére való törekvés. A hitelfelvétel szükséges feltétele a fejlődésnek, növekedésnek, családban és az államban egyaránt. Az adósság, nem közellenség, hanem józanul, tervszerűen, és főleg nem elpocsékolva felhasználható, szükséges teher. Az államadósság is ilyen. A többi csak álomadósság lehet.