Ezeket a hiányosságokat korrigáljuk most egy új darabbal, melynek akár adhatnánk címül azt is, hogy Angelára várva...
Angela nőből van, emellett el is fog jönni, hivatalosan a szegedi egyetem díszdoktori címének átvételére  Budapestre.
Ez lesz az a tipikus eset, amikor Mohamed utazási szándékának hiányában a hegy jön el Mohamedhez, már amennyiben Szeged esetében egyáltalán lehet hegyről beszélni.
Elábrándoztam - de szép is lett volna, ha a Mi Vezérünk jogi díszdoktori címének átvételére Washingtonban kerülhetett volna sor, ahova felutazik a bostoni Tufts Egyetem felügyelő Testülete,  de hát álmodik a nyomor...

Angela Merkel jó emlékeket őriz hazánkról, annak dacára, hogy még a kommunizmus várzivataros esztendei alatt járt nálunk.
Akár kellemes érzésekkel is gondolhatna ránk, hiszen többször is megfordult a Római-parton a kempingben, ahol megismerkedett a magyar gasztronómia csúcstermékével, az úgynevezett "zozkiflivel", melyet mi sóskifliként tisztelhettünk, mígcsak Selmeczi Gabika  le nem harapta a csücskét. 
Ebben a csonka állapotában természetesen nem lehet hungarikum, különösen most nem, mikor az albán pékek gazdasági bevándorlása miatt nehéz helyzetbe került hazánk, de majd a Vezér rájuk küldi Gabikát és annyi a profitnak, mehetnek haza heroinnal kereskedni, denemám a mihazánkban sóskiflizni!

De vissza a színdarabra, mely a mai magyar állapotokat tükrözi: egy rakás tanácstalan ember áll a fa tövében és összevissza beszél, miközben várnak valakire, akitől valamiféle meghatározatlan csodát várnak, de láthatólag hiába.
Viszont rengeteget pofáznak, filozofálnak, ha végre kitalálnak valamit, hát nem a következő percben már elfelejtik?
Tiszta Magyarország, beleértve a csodavárást is, mintha magyar szerző darabja lenne.
Itt mindenki várja a maga csodatevőjét, a jobboldal, szegény, mindenben csodát lát, ami körülötte történik.
Ha Vezérünk eldug valamit a zsebébe, akkor álmélkodnak az ügyességén, ha beleköp a képükbe, akkor azt állítják, hogy a Szent Nyál meggyógyította a betegségüket, ha a trónörökösnő kánkánt táncol a Bazilika főoltárán, akkor dicsérik kifinomult mozgását, és csodaként kommunikálják, hogy a Vezérnek két nemzetmentés között jutott ideje ilyen tökéletes utódot nemzeni, bizonyára nem is hal ki időnapnak előtte az Orbánház.

A demokrata oldal is csodára vár, a Messiásra, aki majd kézrátétellel gyógyítja a sérült vagyonokat, aki orvosolja a demokrácia minden hiányosságát, aki helyreüti a kibillent világot.
Mindenesetre türelmetlen messiásvárók, mert a saját messiás-felhozatalt már leamortizálták, az erre alkalmas jelölteket úgy utálják, mint a szarkalábot a liba, mert perfekcionisták, csak a tökéletes Messiással elégedettek, olyan pedig nincs, de ez őket nem zavarja.
A fogyasztói társadalom gyermekei, megízlelik az új Messiást, majd elhajítják, különösen azokat, akik már letettek ezt-azt az asztalra - azok gyanúsak a szűk prakticizmusukkal.
Ha saját magukkal szemben is ugyanilyen magas követelményeket támasztanának, Süsü sose jutott volna hatalomra.

Most éppen Angela Merkeltől várják a csodát, de ha nem veri fejbe egy húsklopfolóval Viktort, majd őt is ejtik, és keresnek másik Messiást.
Közben persze a lelkük mélyén tudják, hogy a problémát nem oldja meg helyettünk más, ez az ő harcuk, - de erre már más is rámutatott... 
Nincs más út, ez a mi ügyünk, mint ahogy az állam megszállása meg a Vezér és maffiájának ügye, Cosa Nostra, mondhatná Reménységünk, aki nem hülye, csak szociopata, ezért hát már egy hete végzik nyelvének puhítását az erre kijelölt kommunikációs szakemberek.
Már megy a "Ja, Frau Bundeskanzlerin", meg a "Jawohl, Frau Merkel", de még vannak apróbb gondjai - néha kiesik a száján egy-egy "Da, Vlagyimir Vlagyimirovics!" is...
Persze Vezérünk nem ismer lehetetlent, a probléma megoldottnak tekinthető...

Holnap estére persze látni fogjuk az eredményt, vagy körbeér a fején a szája, vagy megy elemcserére.
Mehetne már máshova is, ami azt illeti...

:O)))