|
|
|
|
|
| Tweet |
|
| |
| |
|
|
|
A hajdani újságíró ismét megtalálta kedvenc témáját, minap Gréczy Zsolttal beszélgetett a Voks című műsorban, és nagy vidáman Gyurcsányozott egyet.
Kell ez neki, mint libának a csalánlevél, ettől lesz csípős a humora. Hajdan pedig eléggé jó híre volt, meg bátorsága is, hiszen állítólag belekezdett akkora falatokba is, akiknek hóna alatt kivont karddal sétálgathatott, egyik riportkönyvének főszereplője pedig darabonként akkora dudákat tolt maga előtt, mint a bulvárzsurnaliszta feje. Erre vénségére nem beleszeretett Gyurcsányba? Teljesen úgy viselkedik, mint egy szerelmes kamasz, üldözi a szerelmével, ha Ferkónak copfja lenne, lehet, meg is húzgálná… Persze az érzelmek ellen harcolni nem érdemes, ezt be is látom, de azt azért nem, hogy miért kell neki állandóan az Apró-villával szenvedni. Merthogy azzal szórakoztatta Gréczyt, hogy miért is nem költözik már el végre főnöke a villából. Pedig neki, aki nem ma ismerkedett meg a számítástechnikával mindig kéznél van a szegény ember esze, a gugli, abban meg ott van az összes információ, már csak értelmezni kellene, - ne ezt a keresőmotor nem tudja elvégezni helyette – talán ez lehet a baj.  A téma egyébként nem túl érdekes, nem is untatnék hosszan senkit ezzel, a lényege az, hogy egy zsidó házaspártól a Horthy által kinevezett Sztójay kormány (nem a nyilasok!) rendeletére elvették az ominózus villát, a felszabadulás után visszakapták, majd a tulajdonos máshová költözött és unokahúga férjének nevére került az épület, melyet aztán 1952-ben államosítottak. Nem költözött bele senki, állami szabóságot, szabászatot rendeztek be benne, így funkcionált 1958-ig, akkor utalták ki az épület felső szintjét Apró Antalnak, aki akkor a Minisztertanács elnökhelyettese volt, az alsó szintet meg a Legfelsőbb Bíróság Elnökének, aki jujjdecsúnya ember volt, de ez a lakáshasználat tekintetében irreleváns. Abban az időben az állami vezetők elhelyezéséről az állam gondoskodott, a hierarchiában elfoglalt helyük és szerepük szerint, de az épületek soha nem kerültek a tulajdonukba, míg csak a kapitalizmus győzelme meg nem oldotta vagyonosodásuk addig elhanyagolt kérdését. Mire Gyurcsány odaért, addigra a villa felső szintje már Dobrev Klára tulajdonában volt, aki ugyanolyan feltételekkel vette meg, mint bárki más azt a lakást, melyben lakott, hogy aztán eladja Gyurcsány egyik cégének, mely megvette az alsó szintet is, majd beletolt a felújításba vagy ötvenmilliót, ami az akkori viszonyok között horribilis pénz volt. Kérdezte Gréczy, hogy már miért is kellene eladnia Gyurcsánynak a villát? Hát, merthogy rossz neve van, tudjuk ugyebár, hogy ki volt Apró Antal, mondta a nyegle slapaj, holott az a vicc, hogy az emberek túlnyomó többségének fogalma sincs róla, hogy ki volt Apró Antal. Ha meg tudná, akkor idiótának nézné a neves bulvár-újságírót, aki pályafutása leszálló ágában járva sem képes megemészteni, hogy emberek szerepét, viselkedését nem lehet a történelmi helyzetből kiszakítva vizsgálni, ami VV Anikó esetében nem egy nagy hiba, de egy politikusnál azért minimum melléfogás. Apró Antal tevékenységét sem illene korából kiszakítva megítélni. Kétségkívül kommunista volt, életcéljául a munkásosztály felemelését tűzte, ezért élt, ezért vállalta a börtönt, az üldöztetést. Lehet azon vitatkozni, hogy reális volt-e a célkitűzés, azon is lehet szörnyülködni, hogy a proletárdiktatúra – függetlenül a céljától – mégiscsak diktatúra volt, de tudomásul kell venni, hogy a huszadik század munkásmozgalmára rányomta kézjegyét a bolsevizmus és a sztálinizmus, és akik a munkásmozgalomban dolgoztak, kénytelenek voltak ennek keretei között tevékenykedni. Ezek az emberek – Apró Antalt is beleértve – hivatásos forradalmárok voltak, az osztályharcot kikerülhetetlen realitásnak tekintették és ellenségeikkel kérlelhetetlen harcot folytattak – mint ahogy azok is velük. Ez talán nem is csoda a történelmi előzmények ismeretében, és nagyon elgondolkodtató lehetne a mai fiatalabb generációk számára is, a mai helyzet tükrében, ahol a ma Apró Antala (bocsánat az összehasonlításért, lehet, hogy aláírta a szolnoki kiáltványt, de azért a fene se szeretné megsérteni az emlékét…) bátran a nép pofájába vághatja, hogy annyit érsz, amennyid van. No, ami azt illeti, Apró Antal valóban nem ezért harcolt. Hitt egy szép eszmében és egy bonyolult és nehéz politikai helyzetben magas állami és pártfunkciókat töltött be. Hogy erre sor kerülhetett azt a világpolitikai helyzet tette lehetővé, mint ahogy aztán egy eltérő világpolitikai helyzetben Gorbacsov döntése lehetetlenítette el ugyanezt a politikai áramlatot, és nyitott utat saját szabad választásunk felé. Mi a kapitalizmust választottuk, és a váltás során bebizonyosodott, hogy a hülye nem a kommunista szinonimája, a baloldali emberek helyt tudtak állni az új, megváltozott körülmények között is, még ha a pálya nem is nekik lejtett. Ha leegyszerűsítjük a dolgokat, akkor bátran mondhatjuk, hogy Apró Antal akkor is a szegényember sorsának jobbításáért küzdött, amikor ezért börtön járt, és akkor is, amikor az általa ellenforradalmi felkelésnek tartott zűrzavar napjaiban szerepet vállalt a kormányban. Nem követett el semmiféle törvénytelenséget – a Kádár rendszer egyébként is kényesen ügyelt a saját maga által alkotott törvények rigorózus betartására. Természetesen nem angolszász parlamentarizmusban utazott, de hát azt is csak ennek a rendszernek a hívei mondják, hogy ez az egyetlen elfogadható rendszer, a valóságban lehet, hogy egy felvilágosult abszolutizmus hatékonyabb, jobban megfelel az emberi természetnek, meg az se biztos, hogy egy magántulajdonon alapuló társadalom jobb, mint a termelőeszközök közösségi tulajdonára alapozott rendszer. Attól függ, milyen társadalmi és vagyoni pozícióból nézegeted. Könnyű annak magasztos eszmékről pofázni, akinek van vacsorája, ugyanez korgó gyomorral már nem is tűnik olyan fontosnak. Szóval, Apró Antal korának gyermeke volt, hithű kommunista, aki népét – elsősorban a kétkezi munkást - akarta szolgálni. Az Apró-villa meg éppen olyan volt, mint a többi hasonló villa, mint például a Lupény utca 10. szám alatti villa, ahol ezelőtt laktak – soha nem volt egyik sem Apró Antal tulajdonában, állami tulajdon volt mind, Kádáré is. Ennyit a Nagy Bűnről, Apró Antal fertőző szelleméről, rettenetes géneket öröklött unokájáról, a villáról, melyben éjszaka Sztálin (vagy Kövér?) szelleme kísért (sötétben minden kísértet sötét, némelyik világosban is…) talpig bajuszban, időnként ráül Fleto mejjére és csörömpöl a láncaival... Mondjuk, arról nem hallottam, hogy amikor Demszky Gábor elvette a Moszkvából importált ideológus, Révai József unokáját, vagy amikor a Fidesz egész vezérkara beköltözött a Béla király úti állami vendégházakba, akkor is ilyen nagy odafigyelést tanúsított volna a bulvármédia nagy tanítómestere, de hát Marx óta tudjuk, hogy a lét és a tudat között elég szoros a kapcsolat… Vannak emberek, akik nem tudnak szépen öregedni, képtelenek a saját maguk által fennen hirdetett elvek szerint élni.
:O)))Kár értük. |
|
|
|
|
|