Az anyák, apák, akik végső elkeseredésükben időnként őrültségeket csinálnak, mint Bicskén a vágányok közé fekvő család, de az azért biztos - ahhoz képest, ahogy bánunk velük, felettébb higgadtak és türelmesek.

Ők csak élni akarnak, ha lehet, nyomorgás nélkül.

És - láss csodát - nem nálunk.

Érthető a törekvésük, különösen akkor, ha tudjuk, hogy a magyar lakosság átlagánál magasabban képzett emberekről van szó, akiket ettől függetlenül a funkcionális analfabéta Büdöstalpú Józsi nyugodtan lemajmoz, fajmagyarsága éteri magasságából.

Ha csepp esze lenne a Nemzeti Ondónak, vagy seggnyalókból álló környezetéből bárkinek, már régen bevándorlási programot szervezett volna a magasan képzett értelmiség részére, mondjuk "Legyél orvos/mérnök/ informatikus nálunk, szeretettel várunk!" elnevezéssel, de ugyanilyet lehetne szervezni magasan kvalifikált szakmunkások és családjaik részére is, merthogy bajban vagyunk - lassan nincs orvos a falvakban és a szakorvosok száma is lecsökkent, tisztességes iparost találni pedig csodaszámba megy.

A kormány vidámságot fakasztó statisztikákkal reagál a helyzetre, de a statisztika nem mondja Marikának, hogy vetkőzzön meztelenre, és Mari néninek sem, hogy nyújtsa ki a nyelvét...

Persze már késő, legközelebb akkor marad menekült nálunk, ha megszöknek a bagdadi elmegyógyintézet lakói.

Mindenesetre a menekültek zöme elérte az autópályán Hegyeshalmot, ki gyalog, ki a kilencven autóbusz valamelyikének utasaként.

Ez utóbbi intézkedés egyébként a vészhelyzet elhárítását célozta, nemsokára majd ünnepelni kell a kormányt, hogy elhárította azt a vészt, melyet maga idézett elő.

Az ilyen helyzeteket szívesen nevezném vörösiszap-szindrómának, már, ha meg lehetne ismerni annak valós történetét, de legalább valamiféle független vizsgálati eredményeket, meg, hogy hova került a Mama károsultaknak átutalt pénze...

De ne éljük Utópiában, ez Magyarország, ahol a menekültek állatok, akiket lehet terelgetni ide-oda, hadd lássa magyarember, hogy éppen milyen büdös és koszos izéktől védi meg őt a Nagy Sejt, aki ebből a népségből még milliókat sejt...

Hogy az elmúlt hónapokban rendesen megalapoztuk a magyar-arab baráti iszonyt, arról ne legyenek kétségeink, - hozzáírhatjuk ezt is külpolitikai sikereink hosszú sorához, mindjárt az azeri balta alá...

Általában nem vagyok egy bosszúért lihegő fajta, de azt azért remélem, hogy a Mici és családja menekülése egybe fog esni azzal, mikor Sajátláb Rasi lenyeli a medicin-labdát, és egy kiadós felhőszakadás kíséri őket vidám gyalogútjukon Almati felé, ahol a testvéreik laknak.

Azt mondta legutóbb, hogy ő, személyesen olyan Európában, Magyarországban hisz, amely annak az ezeréves hagyománynak a folytatása, amit dédszüleink hoztak.

Mondjuk az ő dédszülei kicsit később jöttek, ekhós szekéren, mint migráns textiltechnikai szakemberek.

Ők legfeljebb az orsó és a guzsaly készítéséhez szükséges szerszámokat hozták, de apróságokra ne adjunk, nélkülük ott álltunk volna egy tökéletlen rokkával, így meg most büszkén állhatunk, egy tökéletlennel a kormányfői székben.

A dolgok mai állása szerint a kerítés lett a rögeszméje, éppen azzal fenyegetőzik, hogy Horvátország felé is kerítkezik, aztán egyszercsak a kerítés körbeéri majd az országot.

Mint az őrnagy a Tótékban, csak itt a dobozt kerítésnek hívjuk.

Szép lesz, kint a migráns, bent a stadion, melyben azok haldokolnak, akik azt hitték magukról, hogy nyugdíjasok…

A helyzet nem stabil, egyrészt további menekültek érkeznek, ma például vagy négyszáz államilag bemutathatatlan is volt köztük, azoknak a szoknyájába kapaszkodva, akik képernyőképesek.

Tegnap kilencven busz indult a Keletitől, mától nem indul egy sem, pedig a Keleti már megint tele van migránsokkal.

A kormány alkalmatlan arra, hogy ezt a problémát kezelje, de nem csak erre, hanem a tegnapi futballmérkőzést kísérő neonáci randalírozás megfékezésére is alkalmatlan volt, a kormányfő személyesen pedig arra is alkalmatlan, hogy az abakuszt áthelyezze íróasztala egyik végéről a másikra, ha kifogyott a lábujjaiból.

A Gigatörp képességeit meghaladja a helyzet, forgolódik, próbálkozik, mint kiskutya az ugatással, de a siker késik.

Nagy baj lesz ebből, akárki meglássa.

Mindenesetre kívánjunk jó utat azoknak a migránsoknak, akik kitartóan menetelnek vágyott uticéljuk felé. üzemhetünk is velük rokonainknak alondoni szendvicsgyárba, majd átadják nekik, ha egymás mellett állnak a soron…

Közben magyarember egyre gusztustalanabb, elhiszi a propagandaszólamokat, bevándorlónak nevezi az átutazókat és asszisztál a világhódító Sejt európai ambícióihoz.

Ezzel kellene felhagyni, merthogy a világ nemigen tolerálja a beképzelt és önző viselkedést.

De azért első lépésként őt kellene világgá küldeni…

:O)))