Mi más is lehetne, mint a szerzési vágy és rögeszme. Az anyagi javak élvezetének mindent uraló elsőbbsége. A Costa-Rica komplexus éden hoteles berkisége. A habonyizáló dörgölődzés a hatalom különböző szintjeihez. A vajnás kaszinózás bűvöletének szerencsejáték kábulatához való vonzódás és függőség. A pintérista pénzcsinálás kapcsolati tőkével való fűszerezettsége iránt érzett, irigységgel tűzdelt, olthatatlan kívánság.

Mi más is lehetne, mint a harácsolás, a kapzsiság celebritásának győzelme az, akinek semmije sincs az annyit is ér lúzersége felett. A haszonelvűség uralkodó szemléletének elsőbbsége a cselekvésmozgató rugókban, a nyereség minden áron való elérése érdekében.

A nyereségvágy eluralkodása, a pénz és a hatalom összefonódásának, mint példakövetésnek dicsérete.

Mi más is lehetne, mint a lázári, kiskorú gyermekekre való ingatlan íratás követése, a pasaparki luxus, háztartási személyzettel való kívánása, a lakáj kommunikátorokkal való körbevevés, a közismert személyekkel való együtt fotózkodás élménye utáni vágy. A javakban való felhőtlen dőzsölés, a trafikok, földek, vissza nem térítendő állami támogatások, közbeszerzési pályázatokon való nyerések iránti kapzsiság.

Mindhárom bekezdésben foglaltak okai annak a magatartásnak, amely jól jellemzi a mai hatalom áldatlan természetét. A kormányt támogató országgyűlési képviselők többsége, az állami vezetői tisztségbe delegált csókosok többsége, a hatalmi ágakba kinevezettek jelentős része, mi másért is vállalná, sokszor legjobb meggyőződése ellenére is, az automata gombnyomogatás megalázó terhét, a politikának megfelelő, elvtelen döntéshozatalt, a gerincferdülést okozó, gondolkozás nélküli kiszolgálását a hatalomnak, ha nem a felsoroltak miatt.

Így aztán nem is kell keresni különösebben azokat az indítékokat, melyek a közjó elleni Quaestor vezetőit, és a többi hasonló, bűnös cselekedeteket végrehajtók tetteit vezérlik. A jó pofizók serege elégedett lehet, hogy a parlament sürgősséggel tárgyalja majd a napokban az érintett társaságok vezetői vagyonának zárolását érintő áljavaslatot. Mintha a törvénysértő érdekeltek nem lennének képesek elrejteni vagyontárgyaikat, svájci tulajdonosoknál, vagy akár madagaszkári ingatlanokban, ha már egy közmunkást is képesek maguk helyett szerezni vezérigazgatónak.

Cinkosok hada kíséri a felsorolt indítékokkal elkövetett nemzetellenes bűncselekményeket, amelyek mindegyike a közjó ellen való és melyek mindegyikében jól nyomon követhető az egyéni érdek előtérbe helyezése a közérdekkel szemben! Cinkosok, akik az öncsődöt képesek befogadni, még mielőtt azt hivatalosan beiktatták volna. Cinkosok, akik felügyeleti biztosként

már akkor felszámolási eljárásról írnak, amikor azt még el sem rendelték. Cinkosok, akik teljesen mindegy, hogy miért, de a bukás előtti napon vették ki pénzüket. Cinkosok, akik a mai hatályos törvények adta lehetőségeket figyelmen kívül hagyva, pótcselekvésként, politikai okokból szépségtapaszt jelentő törvényjavaslatokkal alibiztetik az elkövetők okozta kárt. Cinkos, aki kormányfőként úgy érzi, hogy az illetékesek helyett neki kell beavatkozni a pénzügyi döntésekbe. Cinkosok az ügyvédek és könyvelési szakemberek, könyvvizsgálók és felügyeletek, akik lehetővé tették a visszaéléseket. Cinkosok, akik közpénzt helyeztek el ott, ahol már tudták, hogy az kockázatos. Cinkosok, akik parlamenti belépőhöz juttatták, a futballtulajdonos pénzcsinálót és politikusként magukhoz ölelve őt, akaratlanul is bíztatást adva ezzel zűrös dolgainak végrehajtásához.

Hát ennyit az indítékokról. Összegezve, az indíték nem más, mint a mai hatalom gyakorlata!