Magyarországnak nem szabad félnie, ha tanulni kell, mert az újítások kora még nem ért véget – mondta Orbán Viktor miniszterelnök a Magyarország Barátai Alapítvány hétfői konferenciáján, Budapesten.
Hát mi nem félünk - most már csak azon lehetne csodálkozni, hogy a Bölcsesség Kútfője sem fél, pedig lassan elkezdhetne félni, mert amit művel, az túlmegy minden létező határon, de ő bátor, mint a dakota ló, fejjel megy a falnak.
Hogy az újítások kora még nem ért véget, az nyilvánvaló, hiszen az Őfelsége I. számú Strómanja kitüntető címet birtokló Mészáros Lőrinc cége már megint beújított egy pályázatot, jelen esetben Békés megyében nyertek meg egy 25,8 milliárdos közbeszerzést konzorciumi partnereikkel.
Talán az is felfogható újításnak, hogy a neves gázszerelő cége jelen esetben nem konvektort fog szerelni, hanem vízminőséget fog javítani, melyre nagy szüksége van Békés megyének, legalább annyira, mint Mészáros nagyvállalkozó piszokjó üzleti érzékére.
Hajdan a hentes és mészáros egy szolid szakma volt, ma azért érdemesebb Mészáros és Mészárosnak lenni – ez a szakma nem túl szolid, ámde annál jövedelmezőbb.
Azt is mondta a mi Kompaszunk és Kronométerünk, hogy Magyarországnak „nem szabad provinciálisnak lennie”, a magyar politikai elitnek érdemes túltekintenie az európai tapasztalatokon, és tanulnia kell például az Egyesült Államok vagy Japán közgazdasági gondolkodásából.
Mondta ezt a kétlábon járó vegytiszta provincializmus, Európa egyetlen suttyó miniszterelnöke, akin úgy áll az európaiság, mint tehénen a szmoking.
Hogy hülyeséget is mondott, az már megszokott, az ellen már nem is lázadozik a magyar, hiszen ez olyan, mintha arra biztatná Csenyéte lakosságát, hogy bátran tanuljon Los Angeles példájából, különös tekintettel Beverly Hillsre, meg a Sunset Boulevard üzleteire.
Első lépésként talán létrehozhatnák a Csenyéte Boulevardon a helyi Walk of Fame –et, melyen a település legnevesebb sztárjainak ujjlenyomatát önthetnék betonba.
Hogyan gondolhatta egyeske, hogy Magyarországnak az Egyesült Államoktól kellene tanulnia?
Látott ez az agyament már térképet?
Esetleg repülőgép-hordozót akar építeni a Papkerti horgásztavon?
Elszomorító ez az egész, hiszen ha azt mondta volna, hogy tanuljunk mezőgazdaságot Dániától, sajtkészítést Hollandiától, belgaságot Belgiumtól, talán nem röhögne mindenki a szövegén, de hogy nekünk Japántól kellene tanulnunk?
Mit akar Japántól megtanítani, hacsak nem a jakuzák világának fejlett nyakazási módszereit akarja átvenni?
Merthogy a magyar és a japán mentalitás közötti különbség eleve kizárja, hogy mi onnan bármit is átvegyünk, például a hasunkat sem szívesen vágjuk fel, ha szégyenbe hozzuk az országot.
Ha felvágnánk, akkor ő már évek óta cipzárral a hasán közlekedhetne…
Beszédét egy veretes bölcsességgel zárta, mely szerint még a következő évek is az útkeresésről szólnak majd a világgazdaságban, Magyarországnak ezért érdemes „továbbra is nyitottan, a tanulás vágyával […] tekinteni mindazt, ami a világban történik”.
Valaki elmondhatná neki, hogy az emberiség egész története az útkeresésről szól, a tanulás vágyát meg a fiatalokban kellene felkelteni, de jelenleg sajnos a vágyak lehervasztásának idejét éljük, haladunk ütemesen a betanított munkások Magyarországa felé.
Azért vannak pozitív jelek is, - ma például Debrecenben járt Gyurcsány, a kibérelt terem kicsinek bizonyult, a rá várók nem azt skandálták, hogy Gyurcsány takarodj, hanem azt, hogy "Veled vagyunk Feri".
Debrecenben.
Kopik a Fidesz fénye, rengeteg a reményeiben csalódott ember, őket szeretnék Orbánék valahogy visszaterelni az akolba - majd meglátjuk, sikerül-e?
Ha szerencséje van az országnak, akkor nem.
Ha nincs, akkor minden magyar állampolgár kap egy atomreaktort, majd Simicska és a Mészárosok felépítik, legalább lesz hol megsütni a tojásrántottát, már ha kifutja a havi fizetésből egy tojás…
:O)))
