HÍRHATÁR ONLINE - PuPu : Birka-e vagy..?

HÍRHATÁR ONLINE
   
 2020.08.10.
 Hétfő
Ma Lörinc napja van.
Holnap Zsuzsanna napja lesz.
   EUR árfolyam
   345,36 Ft
   CHF árfolyam
   320,43 Ft
   
   
   
   
   
   

 

MINDEN HÍR | AKTUÁLIS | SZÍNES | BLOG | RENDŐRSÉGI HÍREK | SPORT | KULTÚRA | TÖBB HÍRHATÁR | HELYBEN VAGYUNK!

    
2015. 04. 24. 12:48     


PuPu

Birka-e vagy..?
Felettébb csodálkozik a demokrata érzelmű ember azon, hogy az ország még mindig tűri ennek a mocskos, tolvaj bandának az ámokfutását. Álmélkodva nézik, hogy olyan emberek irányítják a társadalom mára meglehetősen ütött-kopott szekerét, akik boldogabb országokban szurkolói klubot sem vezethetnének, itt meg – ahol emberek fagynak meg telente és gyerekek ezrei éheznek – manifeszt elmebetegek milliárdokat áldozhatnak minden kézzelfogható eredmény nélkül a hobbijukra, a köz pénzéből.

Csodálkoznak, hogy az a nép, amelynek tagjai a kocsmákban még ép erkölcsi érzékkel olyat vernek a pofájába annak, aki becsapja őket, és még ki is röhögi a szerencsétlenkedésüket, hogy seggreesik, mint liba a jégen, ezektől mindent eltűr.

És ilyenkor jön az ultima ráció: a birka nép.

 

Sokat törtem a fejem ezen – valóban birkák gyülekezete lennénk, akit a beszívott számadó és a néhány szarcsimbókos szőrű terelőpuli oda hajt, ahova akar?

 

Arra jutottam, hogy aki ezt gondolja, az téved.

 

Még akkor is, ha a nép látszólag beletörődve a dolgok menetébe engedelmeskedik a sok csahosnak, és megy engedelmesen akár a szakadék felé is.

Így volt ez a magyar történekem folyamán mindig, az lenne a csoda, ha most másként menne.

Magyarember szó nélkül követte urai vallását, tűrte a kizsigerelést és ritkán ellenkezett.

És ha ellenkezett is, addigi urai helyett olyanokat választott, akik a nép zsírján a saját pecsenyéjüket akarták sütögetni, majd magára hagyták, és ha nem tudta megkötni személyenként a maga kis kompromisszumait a lázadást leverő hatalommal, akkor abba akár bele is pusztulhatott.

 

Ha végignézünk történelmünkön, kényszerű megalkuvások sorozatával találkozunk.

Legnagyobb királyunk keresztényi szeretettől vezérelve kiirtotta azokat, akik nem fogadták el szent kezéből a szeretet vallását.

Koppányt például felnégyeltette és az imígyen megtöbbszörözött médiafelületet az ország négy várának kapujára szegeztette, hadd okosodjanak a népek.

Akit meggyőzött, abból keresztény lett, akit nem, abból halott.

A tatárjárás során a magyar uralkodó osztály magára hagyta a népet, királya elnyargalt az Adria irányába, nemessége eltűnt, mint a büdösség, és ha nem hal meg a nagykán, akkor ma már mi is ferde szemmel pislognánk a világra.

Hogy életben maradjunk meg kellett kötni a szükséges kompromisszumokat, a nőknek hanyatt kellett vágniuk magukat, ha a tatár harcos feléjük fordította világot legyőző dárdáját, a férfiaknak pedig kuss volt, mert ha pofáztak, asszonyaikon-lányaikon végigment az egész tatár sereg, aztán a levágott fejekből csodás halmokat emeltek.

 

Saját uraik is kiélték népnevelő hajlamaikat, például Dózsa parasztjai a szabadság röpke mámorát vezérük testének marcangolásával és örökös röghözkötéssel fizették mag.

A török elnyomást már rutinosan viselték, asszonyoknak bugyi le, férfiaknak kuss, az adófizetés meg hazaárulás.

Vezérei a maradék országért torzsalkodtak, ki a török ülepén végzett nyelvtani gyakorlatokat, ki meg a Habsburgokén, aztán tapsra csere.

Ellenállás, mint olyan nem volt, a végvárak népe Habsburg zsoldos volt, Budát sem mi vettük vissza a töröktől, ami azt illeti, olyanok voltunk ott, mint most a NATO-ban, nem mehettünk közel a harchoz, nem zavarhattuk meg a harcoló feleket, legfeljebb jelképes szerepünk volt.

 

Rákóczi szabadságharcában, melyet a magyar korona megszerzése érdekében folytatott – melyet egyébként felkínált az orosz cárnak is, aki bottal megpiszkálta, aztán elutasította, mondván a magyarokkal való szövetség öl, butít és nyomorba dönt – mi voltunk a kurucok is, meg a labancok is.

Abban viszont hasonlítottunk egymásra, hogy kuruc is, labanc is mások érdekeiért harcolt, de ezt a hasonlóságot a magyar a mai napig nem ismerte fel, mert neki idolok kellenek a valóság helyett.

Viszont aki nem egyezett ki a császári hatalommal. annak befejeződött a pályafutása, mehetett bujdosónak, ami csak tárogatón előadva jó buli, a valóságban éhezés, nélkülözés, nyomor és halál.

 

1848-ban sem sikerült a saját érdekeinket érvényesíteni, mert a lánglelkű Kossuth - egymásközt szólva – hülye volt a reálpolitikához, pattogott, mint kecskeszar a deszkán, ami szépen összecsengett a nevével, de amikor szorult a hurok, akkor leberetválta gyönyörű szakállát, pendelyt húzott és farokfelcsapva menekült, hóna alatt a pénzesládikával.

Akik itt maradtak, azok mehettek katonának Mailandba meg Lombardiába egy tízesre, ő meg a száműzetésben lelkesedhetett, meg nézegethetett kancsalul a festett egekbe.

Aztán csak ki kellett egyezni a hatalommal, mert a reálpolitika ezt követelte, de Deák ettől még nemigen kapott szobrot, míg ha eldobsz egy féltéglát, száz százalékos találati valószínűséggel ennek a bánatosképű szoknyapecérnek hősi pózban ábrázolt szobrát találod el.

 

A vörösterror alatt sem járt jól az, aki kiállt vélt igazáért, a fehérterror alatt még kevésbé.

Héjjas Iván, Prónay Pál, Franczia Kiss Mihály, de Cserny József, vagy Szamuely Tibor, Korvin Ottó nevére a ma embere nemigen emlékszik, de – és most tekintsünk el az ideológiai háttértől – a terror emléke a zsigerekbe égett.

Aki hallott a felakasztott festőművésznőről, vagy a böllérbicskával kiherélt, megnyúzott emberekről, az a gyermekét arra nevelte, hogy jobb az ilyesmiből kimaradni, jobb a politikától távoltartania magát.

 

És ez ment végig a nyilasuralommal kapcsolatban, a nyilasok felelősségrevonása után, amikor az Oktogonon tömegrendezvény keretében akasztották lámpavasra a nyilas pribékeket, ötvenhat pedig erre csak ráerősített, mikor a lábánál felakasztott, még élő katonatiszt szívét kivágták, amikor a megtorlás elérte a tetteseket, és sokszor azokat is, akik nem érdemelték meg a halált, de a történelem forgószele elvitte őket.

 

Szóval, nincs min csodálkozni a nép kollektív emlékezete és tapasztalata arra inti az egyént, hogy legyen óvatos – és nem mindenki születik forradalmárnak.

De a tömegmozgalmak olyanok, mint a víz, mely amikor akadállyal találkozik, akkor – ha nem talál magának szabad folyást – elkezd duzzadni, miközben a felduzzadt víz felszíne nyugodtnak tűnik.

Egészen addig, míg el nem éri a kritikus szintet, mert akkor átbukik az akadályon és utána elsodor mindent és mindenkit, ami és aki az útjába kerül.

Rengeteg kárt csinál, de amikor elvonul az ár, akkor helyreáll a természet egyensúlya, a föld ismét termékennyé válik és a nép ismét boldogul.

 

Úgyhogy, megértéssel, empátiával közelítsük a népet, ne várjunk tőle csodát – és legyen türelmünk kivárni, míg a történelem kialakítja azt a helyzetet, melyben az egyéni érdek és a társadalmi szükségszerűség közös utat tör magának.

 

Jobb, ha nem felejtjük: a népet nem lehet leváltani.

Türelem…

 

:O)))


További hírek

  Vadpörköltet, szarvas kolbászt kínáltak
2020. 08. 09. 20:20 pecsi-hirhatar.hu
  A színművészeti hallgatóit fenyegette meg a Nagy Blanka alsóneműjéről írogató kormánypropagandista
2020. 08. 09. 19:29 hirhatar.hu
  „Ez van a fejében, parancsuralom” – nyilatkozta Kuncze Orbán „félkatonai ízű” kormányáról
2020. 08. 09. 19:29 hirhatar.hu
  Jakab Péter üzent Gyurcsánynak és Fekete-Győrnek – cicaharc helyett a Fideszre koncentráljanak
2020. 08. 09. 19:29 hirhatar.hu
  Élettel telt meg a Káptalan utca Pécsett
2020. 08. 08. 14:06 pecsi-hirhatar.hu
  Demeter Szilárd zenésztársától kér tanácsot 6,6 millió forintért, ami közpénz
2020. 08. 07. 15:52 hirhatar.hu
  Hétköznapi történet a mai Magyarország helyzetéről
2020. 08. 07. 15:52 hirhatar.hu
  Őrizetben a közismert hazai élelmiszerlánc milliárdos tulajdonosa – félmilliárdot sikkasztott
2020. 08. 07. 15:52 hirhatar.hu
  Fényfikciók a Káptalan utcában
2020. 08. 07. 14:26 pecsi-hirhatar.hu
  Újabb cég települt be a Déli Ipari Parkba
2020. 08. 06. 21:03 pecsi-hirhatar.hu





IMPRESSZUM | MÉDIAAJÁNLAT | SZABÁLYZAT | HÍRLEVÉL

(c)2o15 Hírhatár Lapcsoport