Ennyi röhejes közszereplőt még nem hordott hátán a föld. Például, Bencsik apparatcsik hosszú kaméleon menetelése fárasztó lehetett neki lelkiismeretileg is, a Csepel Újságtól a Népszabadságon át a radikális populista jobboldalig.

És még ő üzen most bögrékkel, a Facebookon, a lelkiismeretét dicsérve mindazoknak a jobboldali médiás társaknak, akik elhagyták a Magyar Nemzetet és a hír TV-t. Hogy oda ne rohanjak. Emblematikus figurája a Fidesznek nem átall arra hivatkozni, hogy a letiplizők a megélhetés biztonsága helyett inkább az erkölcsöt választották. Mondja ezt ő, aki igazán nem arról volt híres, hogy maga is így döntött volna abban az oly sokszor emlegetett „átkosban”.

Az, hogy több mint hétszáz embernek tetszik Bencsik előbb említett elismerése, meg, hogy több mint huszonötezren kedvelik is őt, az újságírót, idővonalának tanúsága szerint, azért elgondolkoztató. Ennyi tájékozatlan lenne közöttünk, vagy ennyi agymosott?

Még, hogy újságíró, a MÚOSZ tördelő és képszerkesztő tanfolyamán végzett kaméleon, aki már felnőtt férfiként is 1986. októberében írta a Népszabadságban, miként is lehetne a magyar ifjak fejében tisztázni a nagy Szovjetunióhoz való viszonyukat.

Több mint huszonötezren csápolnának a magyar közélet egyik élenjáró köpönyegforgatójának? Mi van itt kérem? Ilyen sokan ennyire nem lehetnek rövidlátók, színtévesztők. Vagy mégis? Miként lehet kedvelni egy olyan figurát, aki népszabis múltját követően úgy lett csókosa a Fidesznek, hogy 1998 előtt még úgy vélte, a Fideszre szavazni „az elmebaj minősített esete”. Borzasztó érzés lesz úrrá az emberen, ahogy olvassa egy ilyen szélkakas mozgását az eltelt időben. Persze az is igaz, hogy a közönség mindig is különös vonzalmat érzett az őt szórakoztató bohócok iránt.

A „villásnyelvű” pávatáncosnak sem kell már a kétharmad, a veszprémi választások eredményeként, hiszen szerinte már mindent megoldottak, amihez erre szükség lenne.

Kövér is csatlakozott hozzá egy sovány szöveggel, amikor arról beszélt az MTI-nek, hogy semmilyen jelentősége nincs, ha elveszítik a kétharmadot, az csak kényelmet biztosít számukra, „baj esetén ugyanis kompromisszum nélkül tudnak cselekedni”.

Európa leggazdagabb belügyminisztere egészen mást beszél. Azt mondja, kellenek az anyagiak a BM működéséhez. Az anyagiakhoz pedig kell a kétharmad. Orbán és Kövér felkészíti a közvéleményt egy esetleges kudarcra Veszprémben azzal, hogy a kétharmad létét bagatellizálja, míg Pintér előre siránkozik, hogy mennyi mindenre nem jut majd pénz az irányítása alá tartozó területeken, ha bukják azt. Marha nagy az egység a bohócok között, mintha nem is egy kottából játszanának.

Amíg ellenzékben játszott a mai populista jobboldal, addig olyan piszlicsári ügyeket is porondra vitt, mint a MALÉV szerződéskötése egy olyan ügyvédi irodával, melynek egyik korábbi tulajdonosa az akkori kancelláriaminiszter volt és emiatt az le is mondott posztjáról. Most meg a tehetős igazságügy miniszter és a FIDESZ frakció szóvivő ügyvédi irodáinak állami megrendeléseit a kétharmad biztos tudatában természetesnek veszik, mert, hogy nevezettek bár tulajdonosok, de állítólag szüneteltetik ügyvédi praxisukat.

Orbán most azt mondja, nem foglalkozik Simicskával, de annál többet az Economist, amely még egy főnyalnokot is megszólaltat ez ügyben. Balogh Ákos Gergely, a Mandiner főszerkesztője szerint Simicska ideje lejárt, mert Orbán nem akar egyetlen oligarchától függeni a második ciklusban. A Magyar Nemzeti Nagy Cirkusz előadásain röhög a világ. Idehaza meg bőghetünk kínunkban. És a fő attrakció még hátra van. Nemsokára fellép a híres vendégszereplő Vlagyimir Vlagyirimovics.  Az lesz csak még világraszóló műsorszáma ennek az illiberális, nagy nemzeti cirkusznak!