Mint a nol.hu írja, „Orbán Viktor évtizedekre stabilizálni akarja a főváros működését Budapest közigazgatási rendszerének átrajzolásával. A Budapest-törvényjavaslatot az október 12-i önkormányzati választások után, de még az idén minden bizonnyal a parlament elé terjesztik.”
A Belügyminisztérium 2011 nyarán három előterjesztést készített. Az első számú – és állítólag a kormányfő rokonszenvét elnyerő - javaslat az volt, hogy szűnjön meg a kerületek önállósága, választott polgármesterek helyett kinevezett „helytartók”- hivatalnokok vezessék, a saját képviselő-testület pedig menjen világgá.
Hát a fene tudja, nem egy vadonatúj modell, a hajdani elöljáróságok újraálmodása mindenesetre szépen beleillik a szép új világba.
Ez egyrészt a kisebbségi érzéseivel leszámolni képtelen falusi suttyó Budapesttel szembeni ellenszenvéből fakad, másrészt meg egy gátlástalan diktátor hatalomtechnikai elképzeléseiből.
Az első okkal foglalkozzanak tovább Grazban, a második viszont érdekes jelenség.
Kuka gyakran nyúl vissza Horthy korába modellekért, vélhetőleg egyrészt abból a téveszméből kiindulva, hogy abban a világban, melyben felmenői még községi kanászok se lehettek volna, minden remek és működőképes volt, márpedig abban a korban az önkormányzatiság még igencsak gyerekcipőben járt, a kerületi elöljáróságok hivatalok voltak, nem önkormányzati szervek.
A Budapesti Levéltár vonatkozó adatai szerint az elsőfokú iparhatósági jogkört, az alsófokú közegészségügyi igazgatást, a kihágási bíráskodást, az építésrendészeti teendőket gyakorolták, az útburkolatok és csatornák fenntartását, a szegénygondozást, a tankötelesek nyilvántartását, a vásárrendészetet és a hatósági bizonyítványok kiállítását végezték.
A városrészek életének alapvető kérdéseiben döntési joggal rendelkező kerületi önkormányzatok azonban nem jöttek létre, sőt, a szerény jogkörű kerületi választmányok még a városrészi érdekek képviseletének sem váltak érdemleges fórumaivá.
A modell nemigen válhatott be, hiszen a város megnövekedett, és az 1949-es közigazgatási átalakulást a tanács-rendszer bevezetése követte, melyet a rendszerváltás után az önkormányzatiság bevezetése követett.
Természetesen a magyar nem csak úgy tévesztette meg ellenfeleit, hogy a lovon hátrafordulva nyilazott, hanem eközben hol a ló egyik, hol másik oldalára esett át nagy ravaszul, és ezt az eljárást követte az önkormányzatiság létrehozása terén is.
A kerületek ennek során olyan jogosítványokat kaptak, hogy sok esetben a főváros nemigen tudta érvényre juttatni elképzeléseit, ettől is olyan szedett-vedett a város, mint amilyen.
Ha valami nem tetszett a kerületeknek, évekre blokkolni tudták az központi szándékokat, de a Főváros is tudott kellemetlenkedni, ha nekiveselkedett, szóval az tény, hogy a jelenlegi rendszer úgy rossz, ahogy van.
Nem is lenne baj, ha megreformálnák, de az már mégiscsak nevetséges, hogy ez a kis mitugrász úgy viselkedik, mint Sztálin, ért mindenhez, mindenben ő az illetékes, mint a hajdani kabaréban az Illetékes Elvtárs, aki Orbán pontos bemutatásával megelőzte korát.
Minden intézkedéséből kilóg a lóláb, mindent a saját hatalma megtartásának rendel alá.
De hát ez sem újdonság.
Mindenesetre a jelenlegi választási rendszer az ő érdekeit szolgálja, és a tervezett új felállás is erre irányul, hiszen egyre több dologban egyre kevesebb ember vesz részt a döntések előkészítésében, végsősoron minden területen egymaga dönt – a demokrácia nagyobb dicsőségére.
Itt ma már nincs erős Fővárosi Önkormányzat, ha a kerületi önkormányzatiság megszűnik, akkor a többi már csak bábjáték, azt csinál a gonosz törpe a Fővárossal, amit akar.
Ha ezt nem veszik észre a budapestiek, akkor megérdemlik a sorsukat.
Úgyhogy tessék gondolkodni, és tessék a demokratákra szavazni, közülük a legrosszabb is jobb, mint Orbán és csicskásai.
:O)))
