Az emberi méltóság tisztelete, az egyén szabadsága előbbre való bármely nemzeti hitvallásnál.

A nemzeti lét, függetlenség, önállóság, alacsonyabb rendű alakulatok, mint az előzőek. Míg azok egyetemesek, addig az utóbbiak elkülönült képződmények. Olyanok, amelyek létezhetnek ugyan az emberi méltóság tisztelete és az egyén szabadsága nélkül, de akkor már nem beszélhetünk demokráciáról. Persze vitaindítónak a teljesség igénye nélkül csupán tájékozódási pontokat adhat az ember és egy cikkben amúgy sem lenne helye semmilyen tudományos igényű okfejtésnek, különös tekintettel a mai zaklatott közéleti állapotokra.

Egyszerűen kell tehát elemezni a címben jelzetteket, ahelyett, hogy Platón állami szabályozás rendjéről való lemondástól kezdve egészen Tocqueville demokrácia és önkényuralom dilemmájáig veséznénk ki a témát, évszázadokra visszamenően. A címben foglaltak alapján tegyük fel a kérdést, hogy demokrácia van-e nálunk jelenleg és ha igen, akkor az létezhet-e liberalizmus nélkül.

Orbán illiberalizmusától volt hangos az utóbbi időben a hazai és a nemzetközi média egyaránt. A miniszterelnök által megfogalmazottakat kormánypárti politikai elemzők védték, amennyire tudták. Jellemző vezérfonalként, az azt nem is úgy gondolta című szlogenné váló kijelentéssel operáltak, ami ugyebár egyenlő lehet azzal az ismert mondással, hogy ne arra figyeljenek, mit beszélek, hanem arra, amit teszek. De mit is jelent valójában az orbáni illiberalizmus?

A szabad választásoknak, az általános választójognak a korlátozását, választási törvényeknek a hatalmon lévők érdekeinek megfelelő módosításával, az ellenzék véleményének semmibe vételével, álságosan, folyton folyvást a többségi felhatalmazásra való hivatkozással. A hatalmi ágak megosztásának rendszeres megsértését azzal, hogy a törvényhozó, valamint a végrehajtó-hatalom és az igazságszolgáltatás vezető tisztségeibe részben családtagjaikat, részben elkötelezett pártkatonákat neveznek ki. Az ellenzék jogosítványait korlátozzák, tevékenységét ellehetetlenítik.

A demokrácia liberális is egyben. Az illiberalizmus nem demokrácia, hanem Arany után szabadon, mint láthatjuk, democsokrácia! Ahol a tekintélyelvűség uralkodik még a parlamentben is, automata gombnyomogató többséggel, ellentmondást nem tűrő törvényalkotási gyakorlattal, melyben az ellenzéki módosító indítványok figyelmen kívül hagyása, már már előírásszerűvé válik.
A rendpártiság, az állami centrális erők létrehozása, az ellenzéki jellegű civil kezdeményezések korlátozása és a kormánypártiak elvtelen támogatása, mind, mind az illiberalizmus jellemzői.

A demokrácia egyik ismérve a liberalizmus. Minden egyéni szabadságot korlátozó intézkedés, amely a hatalmon lévők érdekeit szem előtt tartva lehetetleníti el a vele egyet nem értők táborának szabad mozgását, akár egyénileg, akár azok csoportjait illetően, nem más, mint az illiberalizmus megnyilvánulása. Eltávolodni a nyugattól nem lehet azzal, hogy odatartozónak vallva magunkat, másképp cselekszünk. Illiberális demokrácia márpedig nincs. A véleményszabadság korlátlansága nem jelent demokráciát akkor, amikor a hatalommal szembeni megnyilvánulásokat a kormány és pártszövetsége rendre figyelmen kívül hagyja!

Bármi megtörténhet, mondta a miniszterelnök. Még az is, hogy október elején nacionalisták és fajvédők érkeznek egy budapesti kongresszusra. Itt lesz Vlagyimir Putyin fő ideológusa, aki az eurázsiai faj felsőbbrendűségében hisz. Magyar részről a jobbikos Gyöngyösi Márton szólal fel. Bármibe lefogadom, hogy ők a liberalizmus esküdt ellenségei. Márpedig demokrácia liberális eszmék nélkül nem létezik. Az illiberalizmus melegágya az autokrácia. Egyet találhat mindenki, ki is lehet az a populizátor kis hazánkban, akinek illiberális vénalenyomata rávetül az egész országra, aki korlátlan hatalommal próbál zsarnokoskodni rajtunk úgy, hogy pávatáncot járva a demokrácia jegyei és azok korlátozása között, a Liberális Internacionálé egykori alelnökeként, most az illiberális államot hirdette meg!