Lehet kérem itt mindenféle szép, hangzatos jelszavakkal operálni, de a jelszavaknak már mozgósító erejük sincs, annyira belecsömörlött a magyar társadalom a politikának nevezett pankrációba.

Az elszegényedés, a társadalom gazdasági és politikai szétszakadása megviseli a társadalmat, az egyszerű ember már csak a fejét fogja, ha azt hallja, hogy valakivel eladatták a cégét, melyet nem akart eladni, majd az aláírás után egy nappal meghalt.
Mint ahogy a volt pártvezető ügye sem értelmezhető a tíz éve munkanélküli géplakatos számára, aki csak nézi, mint a moziban az afrikai kígyómérget, a valódi hamis útleveleket, a zavaros pénzügyeknél is zavarosabb megnyilvánulásokat és a pártvezető hallgatását, akinél mélyebben már csak az ügyészség hallgat.

Elképed a gyűlölködésen is, mert ebben az országban évtizedeken át mi, magyarok laktunk. 
Aztán egyik napról szinte a másikra kiderült, hogy aki addig magyarnak hívta magát, az mostantól zsidó, cigány, piréz vagy akármilyen más náció, akit gyűlölhetnek azok, akiknek ködös és a történelem homályába vesző az identitása itt a hadak útján, de az tuti biztos, ha ebek lennének, még B törzskönyvet sem kaphatnának
De nem ebek – ökrök..

Csodálkozik a cigány politikus, mert egy olyan országban, melyben állítólag valahol nyolcszázezer és egymillió között van a cigányok száma, pártjuk összesen kilencezer szavazatot kapott, csodálkozik a hat tagot számláló párt képviselője azon, hogy miért is kellene nekik besegíteni abba, hogy a demokratikus oldal egy frakció helyett kettővel, ne adj’ isten hárommal vegyen részt az új parlamentben.
A szocialisták kampányfőnöke ahelyett, hogy elbujdokolna és plasztikai műtétek sorával tenné magát örökre felismerhetetlenné, előkelő kívülállóként értékelgeti a kampányban végzett munkát azon a rendezvényen, melyen ott ül szervezőként és hallgatóként az a volt politikus, akinek oroszlánrésze volt a liberálisok eliminálásában és a koalíciós kormányzás sikertelenné tételében.
Ő nem csodálkozik, helyette főnixként feltámadva egy új liberális párt számára biztosítja már indulásból a reménytelenséget – régi, a kitartó munkát hírből sem ismerő harcostársával kéz a kézben.

Ők ketten együtt adják a garanciát, hogy ebben az országban soha többé ne lehessen liberalizmus, mert ahol ők megjelennek, ott kő kövön nem marad…

A zsidó közösség egyes vezetői nyilatkoznak, hogy a Szabadság téri emlékmű ügye nem zsidó ügy. 
Hát igen - Auschwitz ügye sem zsidó ügy, meg a Kamenyec Poldoszki árkok ügye sem zsidó ügy, a Dunába lőtt emberek ügye sem zsidó ügy - babázzanak el vele azok, akik létrehozták, ásták, lőtték.
Ahhoz azért ragaszkodnak, hogy ha valaki azt mondja, hogy nem volt holokauszt, azt szankcionáljuk büntetőjogilag, de ha azt mondja el szoborba öntve, hogy holokauszt ugyan volt, de nincs közünk hozzá, akkor az kóser.
Hiszen csak bezártuk előttük az iskolák kapuit, elvettük a munkájukat, tönkretettük őket gazdaságilag, elraboltuk a vagyonukat, kiköltöztettük őket a lakásukból, nyilvántartásba vettük, összegyűjtöttük, vagonba vertük őket puskatussal - de egyébként nincs közünk az ügyhöz – mit kell ezen csodálkozni?
Ez azért csodálatos ország, mert itt mindenki csodálkozik.
A demokrata választó leginkább, aztán azt mondja, hogy kiiratkozik a politikából, mert az nem igazságos elosztása a szellemi javaknak, hogy a simlis trógerek csoportosulnak az egyik oldalon, a másikon meg az ostoba balekok tartanak fesztivált, míg az értelmes emberek eltűntek, mint a büdösség.

Arra sem hagynak időt, hogy a demokraták megpróbálják feldolgozni a csúfos vereséget, már egymásnak estek, és ez még csak a kezdet, jön az Európai Parlament választása.
Na, itt aztán majd lehet csodálkozni, mert a pártok végre egymás ellen kampányolhatnak, azt szeretik nagyon, jobban, mint a Márton-napi libát..

Erre lesz majd szakértelem, pénz, elszántság, kreativitás, hiszen végre cseléd küzdhet a cseléddel, annak pedig van egy sajátos feelingje, olyan, mintha csokit falnának a résztvevők, tombol az endorfin.
Aztán majd mindenki jól keresztbe-kasul sértegeti egymást, Orbán meg röhöghet, mert ő pontosan ismeri népét, hiszen minden reggel találkozik vele borotválkozás közben.

Mert ne feledjük, Orbán is cseléd, csak ő a lopós típusú cseléd, aki rájár az ezüstkanalakra, de a mentalitás ugyanaz.
Majd az önkormányzati választások előtt három nappal valamelyik agyas rájön, hogy talán össze kellene fogni és együtt állítani esélyes jelölteket.

Egy nappal a választás előtt meg is állapodnak és akkor egy napig tombol majd a szerelem.
Sajnos, sok eredménye nem lesz, mert kétharmados törvény fogja biztosítani, hogy Jászfényszarun csak az választhat polgármestert, akinek papírja van arról, hogy családja száz éve Gyergyószentmiklóson él.
Az újabb vereség után majd megint csodálkozik mindenki, egyúttal Pető Iván és Magyar Bálint új liberális pártot alapít, mely azonnal elvi harcot hirdet a többi negyvenkét liberális párt ellen. 
Gyurcsány felveszi vezetőségi tagnak Király B. Izabellát és elkészítteti Kádár negatív szobrát, Bajnai meg olyan édi kisfiúsan duzzog majd tovább. 
Karácsony Gergely és Jávor Benedek remek írásokban magyarázzák a csodát, mely szerint lehet egyszerre kint is lenni, meg bent is lenni - lényeg, hogy tudjuk csóválni a kutyát.
Juhász füvész – köszönhetően a minőségi anyagnak -  a szárnyait sem lengeti, úgy lebeg az asztal felett, mint az egerészölyv - talán a Millát keresi.

A szocialisták is egy asztal körül ülnek és számolgatnak, hogy akkor hogy is jönnek ki az új felállásban, ehhez számológép helyett Puch Lacit alkalmazzák, aki egyébként százas szögekkel van odaszögezve a Jókai utcai pártszékház padlójához.
Itt már csak a választó nem csodálkozik semmin, kissé enerváltan előszedi Antall József emlékiratait és kikeresi azt a részt, melyben a szerző visszaemlékszik ötvenhatos elhatározására: „Most alámerülök, és kibekkelem őket!”
Azért neki jobb dolga volt. 
Nem mindegy, hogy az Adrián, vagy a Fővárosi Csatornázási Műveknél búvár valaki…

:O)))