Még kettőt kell aludni és eldől, hogy a hatvan bakonyi település, Ábrahámhegytől Zalaszegvárig miként látja a mostani politikai helyzetet. A jól van minden úgy, ahogy van magyar módit, eltapossa-e a radikális nemzeti, jelenleg borogatás alatt álló forrófejűség, vagy a józanság kerekedik felül, az érdekképviseletet hirdető szolidaritás az út szélén hagyottakkal.
A felcsúti disneylandes, csónakázótavat és helyi kisvasutat kertje végébe álmodó kormányfő is beszállt tegnap a kampány ringbe. Személyesen is megtapasztalhatta, hogy már nincs mindenki annyira oda érte, mint azok, kiket politikája felhizlalt. Ha a nemzeti radikálisok mostanság cuki pofikáznak, akkor a hamvába dőlt nemzeti együttműködés képviseletében a vasárnapi választások néhány helyszínére csütörtökön ellátogató miniszterelnök mi mást is tehetett volna, mint jó pofizott.
Amíg a jobbik a cukiságot azért választotta, hogy hátha leesik neki valami, addig a polgárinak hazudott pártszövetséget kormányzati szinten is képviselő pávatáncos kínjában jó pofizhatott. Hiszen egyre csak fogynak támogatóik, rongyrázó, első vonalbeli politikusaik pedig, vagy egyre többször idétlenkednek, vagy egyre másra húzzák magukra tetteikkel a vizes lepedőt.
Orbán mindkét kezét zsebeiben tartva úgy tesz, mintha lazán viccelődne a körülötte lévő tucatnyi emberrel, többen nem is kíváncsiak rá. Ellentüntetők is voltak bőségesen. Tréfásan panaszkodott, hogy már megint bántják a kormányt, pedig az nem érdemli meg. Vetélytársam sincs már, mondta nevetve, ezért aztán felnagyítják picurka, jelentéktelen hibáimat is. Kérdezte a körülötte lévő pár embertől, hogy szerintük ki az igazi ellenfél, a Jobbik, vagy az MSZP? Ajkán persze ez a miniatűr mintavétel inkább a szocialistáknak kedvezett. Arról meg nem szólnak a hírek, hogy Tapolcán is megkérdezte-e ugyanezt.
A félázsiai, nem az a fontos, amit mondok, hanem amit teszek mondásáról is elhíresült miniszterelnök jó pofizott egyet a tegnapi napon. Hogy csütörtököt mond vasárnap minden elképzelése az aznapi választással kapcsolatban, majd elválik. Egy biztos, a tortamajszoló és ló simogató felcsúti pávatáncos most majd visszaadja Tapolcának azt, amit tőle elvett. Sümegnek pedig fejlesztésre beígért pár százmilliót! Ajkát agyba-főbe dicsérte, de pénzt nem adott és nem ígért nekik. Az olvasókra bízom annak megítélését, hogy a milliárdos és százmilliós miniszterelnöki adományokat a két városnak, minősítse a választással összefüggésben! Ő még nem tudja, hogy zsebre tett kezeivel, mennyi támogatót vesztett azzal, hogy maga is részt vett a kampányban, jó pofizást színlelve, nagyképűen! Azt már meg sem kérdezem, hogy miért csak az állami TV közvetítette Orbán csütörtöki kampányjárását, csak nem azért, mert a többieket nem engedték oda? Ne lássák olyan sokan, hogy a nagy hintás vesztett a népszerűségéből rendesen.
Nicht ugribugri mondta tegnap Orbán Tapolcán és hozzátette, akkor is Európa legerősebb kormánya leszünk, ha veszítünk itt vasárnap. Agyára ment ennek az erő, az izomkodás, a melldöngető kivagyiság! Miközben körülötte a vezércsókosok már zsebre dolgoznak, ő még mindig meg van győződve arról, hogy jobboldali populizmusa az egyedül üdvözítő nemzeti politika, az unortodox gazdaságival együtt. Én meg azt mondom, hogy bármi is lesz az eredmény, az azért mutatni fogja, hogy a Fidesz szavatossági ideje lejárt! Végelgyengülése már diagnosztizált. Csak immunrendszerének fogyási gyorsaságán múlik, hogy meddig vegetál. Most már a kérdések kérdése nem az, hogy mi lesz a Fidesszel, hanem az, hogy mi jön utána!
