„Kedves nénik és bácsik odafent Pesten! Ma rántott leves volt reggelire is, mert tegnap megettük mind a husit ami maradt, amit anyu eltett, mert ő nem evett, azt mondta nem éhes.
Már száraz kenyér sincs, amiből törtünk a levesbe, mert Bodri kapta belőle a maradékot. Hűtőgépünk sincs már, mert apu eladta, így a kútba engedjük vödörbe, amit kell. A nagymamák is így csinálták régen, mondta anyu és az is jó volt. Apu egyébként közmunkás itt a faluba most, de nem tudni majd mi lesz, ha a szomszéd faluba kell majd neki menni. Most villany sincsen nálunk, és amikor hideg van odakint, akkor szoktunk fázni egy kicsit, nem nagyon, de azért fázunk. A nagy tesóm segít megírni ezt a levelet, mert ő most jött haza Németországból a pünkösdi ünnepekre, aztán megy majd vissza. Hozott csokikat, meg konzerveket, nekem meg egy babát is, kicsit, de jót. Kocsival jöttek, mert többen összeálltak és Peti, aki hentes odakint és jól keres, már kocsit is tudott venni, igaz, hogy öreg Opelt, pirosat, de gurul, az a lényeg. Kicsi kertünk is van, nem sok minden van benne, főleg egy kis krumpli, mert anyu nem ér rá mostanában, sokat megy takarítani. Már bogarak is előjöttek, meg a betegségek a kiskertben. Elmondom, hogy van két gyöngyösünk is, majd ősszel vágjuk le őket, amikor a tesónk hazajön a barátnője esküvőjére. Édességet nem szoktam enni, csak akkor, ha a tesóm hoz németből, vagy ritkán, ha valaki jön hozzánk és ad. A nagyi most éppen korházban van megint, mert a szemén hályog van, ő szokott finom sütiket sütni, de már régen, mostanában nem. Szeretem a zsíros kenyeret még, abból kettőt is meg tudok enni, meg szeretem még a jégkrémet is, de már régen ettem, pedig jön erre a tillázó kisautó minden pénteken, meg a gázos és a kenyeres. Nagy lavórunk van, abban mosakszunk, én minden nap fürdök, de apu nem. Ő kétnaponta azért szokott. Kint van a vécénk az udvaron hátul a trágyadomb mellett, ahová kidobunk mindent, ami nem kell. Az iskolában tollbamondás volt, hogy írjunk levelet néniknek és bácsiknak Pestre, kérjünk tőlük valamit, ki mit szeretne és írjuk azt is le hogyan élünk. Jó, hogy a tesóm hazajött, mert így tudott nekem segíteni a fogalmazásban. Most meg leírom azért azt is, amit szeretnék kérni. Nem sokat, csak annyit, hogy a mama gyógyuljon meg, anyu meg ne dolgozzon annyit és apunak legyen rendes munkahelye, a tesóm meg legyen egészséges, hogy ha hazajön, mindig tudjon hozni valamit,
Bodri is lakjon jól minden nap, mert már kinn vannak a bordái szegénynek. Én meg csak annyit kérek, hogy mindaz, amit leírtam előbb, az teljesüljön, és ha lehet, akkor a nénik és a bácsik küldjenek csak bármit, ígérem, hogy elfogadjuk majd!”
Eddig a segítséggel megírt levél, amelyben a közreműködő testvér nem engedte leírni a panaszok többségét. Az ivóvízről és a húshiányról, a szegényes lakberendezésekről, a mindennapi adósságokról, a kopott régi ruhákról, a nyomor bizonyos fokáról. Hétfőn reggelenként zsíros kenyeret adunk az iskolásoknak, mert a hétvégén nem mindenkinek jut ennivaló – nyilatkozta a Békés Megyei Hírlapnak dr. Karsai József, Battonya polgármestere. Az elkeseredett településvezető elmondta, hogy ha a gyerekszegénységet meg akarnák szüntetni, ahhoz először a szülőkön kellene segíteni. http://www.gyermekevek.hu/s_kicsik/cikk/gyerekek_szazai_eheznek_a_viharsarokban
A Gallup közvélemény-kutató OECD-tagországokat érintő kutatása szerint Magyarországon a gyerekes családok majdnem felével fordult már elő az elmúlt évben, hogy nem tudták a szükséges élelmiszert megvásárolni maguknak és családjuknak. http://www.atv.hu/belfold/20140602-gallup-magyarorszagon-a-gyerekes-csaladok-fele-ehezik
NO KOMMENT!
