|
|
|
|
|
| Tweet |
|
| |
| |
|
|
|
Szép beszéd volt.
Ahogy kikacsázott a Múzeum elé, mindjárt látszott rajta, hogy ő Kossuth Lajos méltó örököse, már ami az árvák elsikkasztott pénzét illeti. De a csillagok állása kedvező volt számára, hiszen az árvák ott álltak körülötte, tapsoltak és örültek, mert ilyen hazaszeretettől duzzadóan még senki nem lopta meg őket. Miként a szónok mondta, mindent elvégeztek, amit csak lehetett. Trafikok, takarékszövetkezetek, nyugdíjvagyon, földek – mind-mind elcsórelva, stadionok épülőfélben, kisvasút, szálloda, kisrepülőtér rendben – ha nyer, a következő ciklusban már nagyobb gond lesz olyat találni, amit még nem lopott el, mit elbugázni, úgyhogy Mari néni jól teszi, ha az esetleges – bár nem kívánt – választási győzelem hírére új lakatot vásárol a libaólra és áramot vezet bele. Forradalmainkat mindig külföldiek verték le, állította a szónok, de mindig akadtak, akik segítették őket. Mert mindig vannak ebben az országban labancok, muszkavezetők, meg akik kitépik a lány hajából a nemzetiszín szalagot, meg lovasrohamot és kardlapozást vezényelnek – mondá a túlpocakolt Petőfi, nemigen törődve azzal, hogy utalásait olyanok is hallhatják, akik pontosan tudják, hogy hülyeségeket beszél. A kuruc is, meg a labanc is magyar.
Károlyi Sándor gróf, aki letette a fegyvert éppúgy, mint Pálffy gróf, aki fogadta a megadást, egyik nincs a másik nélkül, és aki csak a kurucokat tekinti magyarnak, az egy szép szürke magyar marha – úgy látszik van ebből törpe változat is… Érdemes elolvasni, habár nem kell minden konklúzióját készpénznek venni egy írást a Mandiner blogról, a hozzászólások között is van egy remek példabeszéd kurucokról és labancokról.
Ha a szónok olvasta volna, soha nem beszél ilyen hülyeségeket. A muszkákat meg nem kellett vezetni, jöttek azok a térképek szerint, egészen ügyesen odataláltak a világosi síkra, ha esetleg a mai autópályák forgalomszervezői táblázták volna ki az útjukat, hát lehet, soha oda nem találnak. A lány hajából a szalagot meg ugyanolyan idióták tépték ki Erdélyben, mint akik itthon is grasszálnak piros-fehér-zöldben, habár most bajban vannak, mert ellopták szent zászlaikat. Még szerencse, hogy az árpádsávosokra nem volt kereslet, így legalább a nyilas identitás megmaradt.  A képen háttérként ott van Kövér László nagypapájának fényképe is, -
van ennek egy vöröskatona változata is, azt 21.-én kellene kitenni, ha le nem kellene tagadni... De ez a kardlapozás nagyon tetszik, szerintem annak, aki ilyeneket hazudozik, rá kellene húzni egy rendesebbet kardlappal a seggére, hogy tudja, miről beszél, a lótól meg nem kell félni, annak a seggébe kell dugni a kifúrt nádszálat és felfújni, mert úgy jobbat mutat a vásáron – pont a szónok ne tudná ezt az inszeminátor nagypapával a családfán? Aztán beszélt a negyvennyolcas tűzről is, mely egyre több ember lelkében gyúlt ki, és ebből lett hol ötvenhatos forradalom, hol rendszerváltás, hol lázadás, hol kétharmados földrengető választási győzelem. Az ötvenhatos tűz még csak rendben is lenne, leszámítva a leszámítandókat, ellenben a rendszerváltáshoz a tűznek Gorbacsov lelkében kellett kigyulladnia, a lázadás pedig a demokratikus államrend erőszakos megváltoztatására irányult, és nem a lelkek gyúltak ki, hanem a kukák, a televízió-székház meg az autók, - remélhetőleg egyszer még majd honorálja a jogállam a beismerő vallomást. A „földrengetés” helyett pedig talán helyénvalóbb lett volna a „földtolvajlás” kifejezés. Lánglelkű szónokunk hosszan taglalta hőstetteinket, úgymint, hogy "megmutattuk, hogy megvédjük a magyar családokat az uzsorától, a monopóliumoktól, a kartellektől, a nemzetek fölé magasodni akaró birodalmi bürokratáktól. Megmutattuk, hogy meg lehet védeni a munkahelyeket, és százezer szám tudunk újakat teremteni". Azt is megmutatták - folytatta -, hogyan lehet "felfeszíteni az adósságcsapda ajtaját". Az ország egymás után törte le "a törhetetlennek gondolt lakatokat", és késztette tiszteletre azokat, "akik korábban semmibe se vettek bennünket”.
Na igen, régen semmibe vettek, ma meg már észre sem vesznek bennünket. Azt, hogy gátlástalan hazudozó, mindenki tudja. De hogy vannak ezrek, akik képesek erre a baromság-halmazra lelkesen tapsolni, az csak azt erősíti meg, hogy az első normális kormánynak, mely a szónok kormányát követi, meg kell erősítenie a pszichiátriai ellátást, mert az olyan ember, aki nem a szemének hisz, hanem a jelszavaknak, az bizony ellátásra szorul. A százezer számra teremtett munkahelyek országa, az adósságcsapda felfeszítése, mely éppen egy minden eddiginél nagyobb adósság megteremtésével jár együtt olyan ordas hazugságok, hogy ezen már igazán csak sírni vagy nevetni lehet. Hogy aztán a szónok hiszi is, amit hirdet, vagy csak simán hülyének nézi a magyart, az nagy kérdés, - én a második opcióra tippelnék. A lengyelek jelenléte meg egyenesen szívmelengető volt, rengeteg ott is a bigott vallásos jobboldali idióta – ami azt illeti, Lengyelország ezidáig még soha nem menetelt a társadalmi haladás élvonalában. Lengyelország éppoly örök vesztes, mint mi, éppoly széthúzó, éppoly csak időnként független nép, mint mi vagyunk, - és éppúgy a saját hibájából, mint mi.
Szóval szép ünnep volt. De az Úr a segítségünkre sietett, ránk durrantott egyet és a szél megteremtette a lehetőségét annak, hogy a választás előtt egy héttel gyűljenek össze a rendszerváltók, a Békemenetnek nevezett kormányzati erődemonstráció után egy nappal. Látszik, hogy nem a demokratikus oldal kommunikációs szakemberei választották az időpontot, mert egészen rendbenlevőnek tűnik, mostmár csak a mozgósítás marad hátra - esetleg nekünk pirézeket kellene hoznunk, hogy ellensúlyozzuk a lengyeleket. Ma reggelre randa lett az idő, már a kertészkedési terveket is el kell vetni, közvetlenül a százszorszép mellé. De hát nincs mire panaszkodni, éppen ilyennek kell lennie a tavasznak. Azért abban bízhatunk talán, hogy ha nem is vetettünk túl szakszerűen, csak kikel a mi virágunk is… :o)))) |
|
|
|
|
|