Néhányan többet pislogva a kelleténél aggodalmuknak adtak hangot, nem volt-e túl kemény Gyurcsány Ferenc Orbán Viktorral az évértékelő beszédben. Ugyanezt meghallgattam a 2006-os tévévita estéjén, amely aztán Gyurcsány fényes diadalát hozta és eldöntötte a választást az MSZP-SZDSZ-koalíció javára.
Jó lenne végre befogadni, Orbán Viktor csak ebből ért - ha ugyan ért valamiből. Ha pedig a félelemben tartott választópolgár itt-ott, ahol még lehet, ilyen jelzőkkel illeti Magyarország tönkretevőjét, miért ne visszhangozhatná ezt Orbán ádáz politikai ellenfele, korábbi legyőzője.
Orbánnal muszáj keménynek lenni. Az egyrészt-másrészt fogalmazás, a "jóllehet", "mindazonáltal", ámbátor" típusú mondatok egy kampányban végképp érdektelenek. Orbán Viktor lezúzta a demokráciát, tönkre tette a gazdaságot, éket vert a családok közé, a szegényt szegényebbé, a gazdagot gazdagabbá tette. Mit kellene mondani? Hogy nem kormányzott tökéletesen, de a hajónk révbe ér? Azt kéne mondani, hogy jobban élünk, mint négy éve, miközben rosszabbul?
Ehhez képest Orbán posztkommunistázott egyet, miközben Pozsgayval és Szűrössel harcol Kunhalmi Ágnes, Szabó Rebeka vagy Kerék-Bárczy Szabolcs ellen. Ami pedig a nyergelést és a vágtatást illeti, félmillióan már elvágtattak és másutt keresték a boldogságot.
Ha Orbán marad, ez a szám nőni fog. Nem kicsit, nagyon.
