A farsangi arcképcsarnokban, arcukról lesír, hogy mi rejtőzik bennük, hiába vesznek fel ájtatos keresztényi ábrázatot, vagy szeretetre méltó, fülig érő szájú, kacagó álarcot. Valódi énjük kilóg a felvett jelmezek mögül, pedig mennyire boldogok, mikor azt hiszik, hogy ebben a pávatáncos forgatagban majd az rejtve marad.

A rezsigladiátor, újdonsült birkózó elnök ropja lábkulcsos húzásaival az orsót és a pörgetéseket, gyűrt lapátfüleivel integetve a kiflis szőkének.

Pasaparki házúr feszeng letelepedési kötvény köntösében felcicomázva, derekára kötött szakonyfalusi kacagánnyal, nyakában lógó KISZ titkári oklevelének másolatával.

Nemzeti táncra perdül itt a Szerb utcai illegalitásban lakó koronagondnok is, kart karba öltve villásnyelvű volt oxfordi diákkal, járják a förgetegest, körbe-körbe kerülve a volt írószövetségi elnök várbazáros felújításért felelős, díjnyertes költőt. Kinek megzenésített váratlanul kiderültjében csak úgy harsogott ars poétikája szerte a teremben. „a hazai művészettörténet elfelejtkezett rólam miközben én már párizsban báboztam iskolát alapítottam és egy röhögő törpét követtem, akivel szétbaszott zsidó kurvák seggéről készítettünk gipszlenyomatokat”

Na, szépen vagyunk, mi ne mondjak! Ehhez képest Simicska négybetűse még ministráns sem lehet a nagy báli mondások förgetegében.

Harrachos erkölcscsősznek öltözöttek vették körül ekkor a viháncolókat, a jobbikból származó maguk fajta mélymagyarokkal, kidobáltatva az európai lobogókat mind az ablakokon.

Aztán a még hajdan, a mostani DK elnök valamikori funkci társa, a másik volt MISZOT alelnök is megérkezett a buliba, kövér házelnöki jelmezben feszítve, nyakában áztatott kötéllel.

Micsoda kavalkád.

Pirospont pöttyös popsis hátsó felével a végére megérkezett a szúrós tekintetű bankelnök is.

Aranykéz sújtásban pattogó belügyér, lézerjánossal karöltve sasszézik a vészkijárat felé, ahol már a lassuló lépTEK jelzik is a mulatság végét.

Nemzet háznagya Mária beint a zenekarnak, picsogó fülkeforradalmárok siratják a veszprémi csatát, török kaftánba és orosz usankába vedlett, kelet felé néző ajtónállók felügyelete mellett, özönlik a vígadott közönség kifelé.

A navracsicskák, a csókos lomtalanítók elkezdenek lassan takarítani.

Összelapátolják a szétdobált, lejárt időt jelző Rolex Submarinereket, a lábakról lerúgott Fratelli Rossetti csizmákat és Sherbrooke cipőket, az ott felejtett Louis Vuitton táskákat. Szétszélednek a kétharmados bálozók, megy mindenki, amerre lát.

Menekülnek, most már saját maguktól, útközben eldobálva uralkodásuk farsangi kellékeit, szana-széjjel szórva minden nemzeti cicomát.

Az álarcosbál lassan véget ér!