Ő az MSZP-ben volt Szekeres, a párt egyik emblematikus figurája.
Szekeres Imre lemondott a jászsági MSZP-elnökségről. 
A volt honvédelmi miniszter szerint elvesztegettek négy évet, és ezért Mesterházy Attila a felelős.
„Benyújtottam lemondásom az MSZP jászsági szervezetének vezetéséről. 

Nemcsak azért, mert így illik, hanem azért is, mert felelős vagyok az eredménytelenségért” – írja facebook oldalán, majd kedveskedik kicsit pártelnökének is.
„Szekeres szerint egyértelmű, hogy a 800 000 hiányzó szavazat nem magyarázható azzal, hogy „lejtett a pálya", és azzal sem, hogy minden eszköz a kezükben volt az internet kivételével. 
Azt írja, az MSZP ott tart, ahol négy éve.
A volt honvédelmi miniszter szerint hiányzott a működőképes központi kampányszervezet és politikai súllyal rendelkező megszólalók sem voltak. 

„Tanúja voltunk a szervezetlenségnek, zűrzavarnak, a válaszok hiányának. 
Legalább egy megjegyezhető neve lett volna a választási szövetségnek, s persze az is, hogy ne januárban jöjjön létre.”

Az is hiányzott, hogy kormányképesnek tartsák őket, lennie kellett volna olyan politikai üzenetnek, "ami válasz az emberek mindennapi gondjaira, hogy higgyenek abban, ha mi kormányzunk, jobb lesz nekik” – írja.
Szerinte a vereség leginkább azon múlott, hogy négy évet elvesztegettek. 

„Mesterházy Attila volt az elnök végig, övé a felelősség. 

Enyém is persze – írta - mert nem tiltakoztam, sőt, szeptembertől visszavonultam a Jászságba, mert láttam, használni nem engednek, ártani nem akartam.”

 

Egyike az utolsó nagy bölényeknek, ezzel a facebook-bejegyzésével szerintem végleg becsapta maga után az ajtót a Szocialista Pártban.
A sors kegyetlen fintora, hogy ez akkor történt, amikor politikai pályafutása során – talán először - nem taktikázott, nem nagyon mérlegelt, hanem egyértelműen állást foglalt.
Nem hinném, hogy népszerűsége az egekbe fog szökni - sem a fiatalabb, sem az idősebb generáció nem szereti, ha tükröt tartanak elé, márpedig ez most tükör a javából, és még csak azt sem lehet elmondani, hogy aki tartja, az nem ismeri a közeget, csak beszél össze-vissza.
Szekeres a szocialisták egyik meghatározó személyisége volt, a párt megalakulásától-átalakulásától, a rendszerváltástól kezdve fontos beosztásokat töltött be.

Vegyészmérnöki végzettséggel és egyetemi doktori címmel került a pártapparátusba, nem képzettsége okán, inkább mentalitásával kilógott az apparatcsikok egyformára fazonírozott sorából.
Ő volt talán Berecz János után a második kommunista politikus, aki lehúzta magáról a VOR – öltönyt és nem öltött helyette kenetes pofát, ehhez persze hozzájárult az is, hogy nyolc éven át dolgozott a KISZ-ben, melyben azért illett lépést tartani a világgal.
Hát ő lépést is tartott, és nem lehet felróni neki az előrelátás hiányát.
Reformkörös volt, tudatosan készült a hivatásos politikusi karrierre és ezért mindent meg is tett.
Képezte magát, a feje búbjára hajat ültettetett, iparkodott mindenféle általa vélelmezett politikai követelményeknek eleget tenni - igazi karrier-politikus volt, és kéretik ezt nem pejoratív megjegyzésnek venni.

Mindemellett soha nem lett igazán sikeres, pedig mindent megtett a vágyott pártelnöki címért, de valahogy nem jött össze neki sohasem.
Pedig sem ügyetlen, sem buta, sem felkészületlen nem volt, látványos botránya sem nagyon akadt, leszámítva valami hotel-ügyletet, melynek során üzleti partnerével vitába keveredett.
Nem volt jelentős dolog, de egy vezető pártpolitikusnak nem lehet ilyenbe keveredni, akár igaza van, akár nincs.
Egy emlékezetes „ügye” volt: Kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredesi rendfokozatának visszaadását nem akadályozta meg – ami azt illeti, kérdéses, hogy törvényesen módja lett volna-e erre egyáltalán.
A rehabilitált hadfi a Ludovika Akadémia parancsnoka volt, 1944-ben tűzparancsot adott a szovjetek elől visszavonuló magyar katonákra, majd Szálasit is kiszolgálta.
Ő volt a hadbíróság elnöke Bajcsy-Zsilinszky és társai halálos ítéletének meghozatalakor.
Mindenesetre rehabilitálásának ódiumát Szekeres nyakába varrták, jóllehet a szabályok szerint tette a dolgát, de ma már ezzel senki sem törődik – rehabilitálta a nyilas tábornokot, oszt jónapot!

Nagyon szépen levezényelte a Honvédség átalakítását tömeghadseregről hivatásos hadseregre, felkészíttette a nemzetközi feladatok végrehajtására, Hendének már csak a kardlengetés és egyéb bohóckodások bevezetése maradt, igaz, az is meghaladta a képességeit…
Szekeres is elmegy hát – személyében a rendszerváltó generáció egy emblematikus figurája távozik a politika élvonalából.
Kevesen szerették, sokak nem, sokan kétségbe vonták korrektségét is.
Akaratán kívül mára már tehertétele lett pártjának, ezzel együtt a szakértelme hiányozni fog.
Meg a kamarillapolitikában szerzett tapasztalatai is, mert az nem valószínű, hogy a belharcoknak vége lenne, a vesztett csaták után nem szokott azonnal elindulni a felvirágzás.
Kívánjuk neki boldog nyugdíjaséveket.

:O)))