Minap a jeles külhoni laptulajdonos vezetgette ki az általam megtévesztett magyarságot a homályból, legutóbb pedig Zsebesi Zsolt érzett késztetést arra, hogy megmondja a tutifrankót, melynek egyetlen hiteles és felkent letéteményese ő maga.

Tulajdonképpen megtisztelő lenne, hogy egy egész posztot pazarolt rám, válaszolnék is rá azon a felületen, ahol volt olyan kedves megszólítani, de nincs rá módom, mert onnan eltanácsoltak.

Ezt természetesen tudomásul vettem, övék a felület, maguknak írják tele.

A kitiltásom azért következett be, mert magántermészetű vitám volt a felület gazdasági lótuszfaktuszával, (Copyright by Hofi) aki maga is jó íráskészségű blogger, de miután ő áll a sarkon a kalappal, így aztán vétója felülírta a felület főszerkesztőjének döntését.

Ez is az ő ügyük, viszont valaki közülük feljelentett a facebooknál, ennek következménye pedig az lett, hogy kitiltották a facebookról - a gépnarancsot.

Én nagyon röhögtem, ők nagyon idegesek lettek, és azóta valahogy azt sejdítem, hogy nem vezetem náluk a népszerűségi listát.

Kibírom.

Zsebesi Zsolt képességeivel sincs baj, életútjából kihámozható, hogy mindenre képes, de ettől még produkálhatna némi emberi minőséget is, sajnos, valamilyen oknál fogva ezt nem teszi.

Hogy miért, arról csak sejtéseim vannak, melyekben felsejlik Marx létről és a tudat viszonyáról vallott nézete, de ez a történet szempontjából lényegtelen is.

Az is, hogy meglehetősen modortalanul, de szilárd következetességgel Pubinak hív, minek páratlan szellemessége a mosoly könnyeit fakasztotta szememből, hiszen a kifejezés fiatal, jólfésült úrifiút jelent, ami talán az utolsó dolog lenne, ami eszébe juthat annak, aki rámnéz.

Mit mondjak, meglehetősen öreg vagyok már Pubinak, emellett, mint ferencvárosi proligyereknek ez majdnem akkora emelkedés lenne számomra, mint Orbáné a faluszéli kétszobás házikóból, melyben az egyik szobát konyhának hívták és a padlót agyaggal fényesítették.

Teljesen elandalodtam, habár méltatóm illemhez való viszonya gyermekszobáját idézte csalhatatlan biztonsággal, melyben a radiátor időnként azt mondta Múúúúúúú! - vekker gyanánt pedig reggelente nyerített a ló.

Szóval, szájára vett, csak nem a megfelelő végemnél és nem a megfelelő időpontban, de spongyát reá.

Elnézem neki, egy teve legyen nagyvonalú.

Félreértés ne essék, nem az a bajom, hogy más a véleménye az ellenzék mai helyzetéről, mint nekem, hiszen miért is kellene mindahányunknak egyforrnán gondolkodnunk?

Nem kell.

De itt azért másról van szó, mint nézeteltérésről, és ezt mindjárt a címadásnál tetten is érhetjük.

Zsebesi Zsolt posztjának címe: JAJ, MI NEM SZERETJÜK AZ ERŐSZAKOT, NE HULLJON FIDESZ-VÉR SE, SEMMIKÉP!

Alcímként odaírja, hogy: - Bojkottálni kell a NER-t, a parlamentet. Polgári elégedetlenséget kell szervezni, a tömegek erejével kell kikényszeríteni a rendszerváltást -.

Hát tőlem azt bojkottál, amit akar, de felhívnám a figyelmét, hogy ő a parlamentet kívülről nézegeti, míg a bojkottképesek belülről.

A nép szarik a NER-re, azt se tudja, mifene az, az elégedetlenséget nem kell szervezni, mert az vagy van, vagy nincs, míg az engedetlenség valóban szervezésre szorulna, de ehhez itt túl sok a nagypofájú, de megalkuvó, beszari alak.

A tömegek erejéről meg csak akkor beszélhetünk, ha fizetnie kell háromszáz forintot, akkor elszántsága mérhetetlenül megerősödik, majd engedelmesen fizet más címen hatszázat.

A poszt válasz az általam elkövetett ÁGYÚVAL A VERÉBRE? című dolgozatocskámra, melyben a jeles szerző szerint hülyeséget hülyeségre halmozok, kezdve mindjárt a posztja címében megfogalmazott állítással.

Bizonyára lesz, akiben ez megbotránkozást kelt, de én valóban nem szeretem az erőszakot, és valóban azt szeretném, hogy ne hulljon vér.

Semmiféle vér, Fideszes vér se.

Semmiképp.

Két p-vel se.

Lehet, meglepő dolgot állítok, de a fideszes ugyanúgy a hazáért aggódó honfitársam ugyanis, mint az az úgynevezett demokrata, aki talán szereti az erőszakot és távoli ősei sorában felsejlik Drakula gróf, vagy a szüzek vérében feredőző Báthory Erzsébet – csak ő másképp és más okokból aggódik.

Zsebesi Zsolt bele akar vágni a társadalom élő húsába, még mielőtt a páciens magától kiszenvedne – mégiscsak jobb, ha még, míg él, tudja az ország, mibe döglik bele végképpen, szegény.

Hogy a vagdalózáshoz nincs orvos, nincs szike, ebből kifolyólag legfeljebb a hozzá hasonló khm… - szóval szellemi kihívásokkal küzdők állnak rendelkezésre a műtéthez, ebből pedig nem születne demokrácia, csak fasírt, az nemigen érdekli.

Azt gondolom, az erőszak a végső megoldás, mikor már minden törvényes eszközt kipróbáltunk, amikor már a hatalom is nyílt agresszióval fordul szembe a társadalommal.

Hogy is mondják az Alapítvány trilógiában, mi is az erőszak?

Hogy Zsebesi Zsolt Széchenyihez hasonlít, az roppant megtisztelő, hogy önmagát Kossuthhoz, az meg realista közelítést tükröz, szerintem kudarc esetén ő is szoknyát-pruszlikot öltve menekülne, hogy majd a távolból ossza az észt, új és új álomvilágokat festve a nép elé.

Szeretem én az ilyen harcimarcikat nagyon…

Hogy nem tud olvasni, és azt vélelmezi, hogy én, amikor a pártokat vagy általában a demokratákat munkára biztatom, akkor elküldöm őket Mészáros Lőrincnél trágyát hányni - ezen nem csodálkozom.

Sok bloggert ismerek, aki nem tud írni, ő végre olvasni sem tud, így megteremtette az ideális blogger archetípusát, gratulálok.

Ami a felelősség kérdését illeti, tartom az álláspontom, alátámasztásul pedig hadd hivatkozzam bloggerünk dicső elődeire 56-ból.

Azokra a médiamunkásokra, akik Münchenben, egy stúdióban üldögélve küldték neki a magyar gyerekeket a harckocsiknak.

A gyerekek meghaltak, ők meg felvették a fizetésüket.

No, ez a modell nekem nem kell, mint ahogy Kossuth lánglelke sem, meg Nagy Imre tehetetlenkedése sem, az ötvenhatos mártírok meg végképp nem, ők ugyanis nem Mécs Imrére hasonlítottak, nem is Göncz Árpádra, hanem inkább a Nemzet Durva Anyjára.

Ez a típus csak szenvedést hozott az országnak, ez a nép meg eléggé ostoba ahhoz, hogy a Zsebesi Zsolthoz, vagy a túloldalon Bayer Zsolthoz – mindegylófax - hasonló népboldogítók után loholjon, aztán mikor seggbelövik, akkor sír, hogy nincs szerencséje.

Bizony, ha nincs trónfosztás – nincs Arad, nincs Köztársaság tér és a kilépés deklarálása a Varsói Szerződésből, talán nincs 56-os megtorlás, lehet, még szovjet csapatok sincsenek Magyarországon.

Mi mégis mindig a lánglelkű hülyéket istenítjük, a Deákok, Kádárok helyett, akik ki tudták hozni az adott történelmi helyzetből a lehető legjobbat.

Zsebesi Zsolt kérdezett, hogy egy megnyert választás után, ha Orbán nem adja át a hatalmat, az miért lesz forradalmi a helyzet?

Hát azért, mert rengeteg ember a mai helyzetet nem tekinti diktatúrának, ez pedig annak nyílt vállalása, konkrétan puccs lenne, ami még a jobboldalon is erős ellenszenvet váltana ki.

Nem is szólva a nyugati demokráciákról, amelyek Orbánt demokrata kulisszák között elviselik még egy ideig, de a választások eredményének semmibevételét nemigen tűrnék szankciók nélkül.

Orbán egy ilyen esetben ugyanazt mondhatná csak, amit a nagypapa mondott, mikor Móricka bevitte a MÉH-be a vastüdőt...

Magyarország nem Ukrajna, hanem az Unió egy tagállama, és ez roppant rossz precedens lenne.

Valaki azt is elmagyarázhatná a lánglelkű slapajnak, hogy ő is azok között van, akik hagyták idáig fajulni a helyzetet, akik ide juttatták az országot.

Hogy beleszartak ezerszer a saját fészkükbe, hogy cserbenhagyták azokat százszor, akik demokráciát akartak, hogy hátbaszúrták azokat, akik nem álltak be egyre hamisabb kórusukba, aztán most kirúgott médiamunkásként összekoldult pénzért bloggerkednek, már megint megtévesztve az olvasóikat.

Ahol pénz van, ott ugyanis érdek is van.

Jómagam nem tudok elképzelni olyan érdeket, mely vérontással járna, legfeljebb önvédelemből.

Meglehet, ez hülyeség, de legalább ingyér vallom.

:O))) 

Ps. Magam részéről a vitát lezártam, ehhez sem volt sok kedvem – nem kedvelem a bunkókat.