Persze – mint Rogán Tonya szíves közléséből tudjuk - Magyarország nem Guantanamo, így aztán a mi guantanamoi parasztlányunknak nem volt egyszerű az élete, mielőtt elkezdte volna versekben osztani el álmát.
Először is, amikor gerincen vágták egy méretes hólapáttal, kellett keresnie egy olyan helyet, ahol pálmafák is vannak, meg bank is van, meg ahol nyugodtan felkereshetik azok, kikkel gondja közös, megbeszélni a szükséges lépéseket - például az álmok elosztásának ütemét.

Merthogy ez a nő egyébként önmagától nem lehet ennyire vidaildikó, feltehetőleg neki is van legalább két agytekervénye, mint a tyúknak, és lám, mégsem áll be az eresz alá, mikor esik az eső, meg az udvart is teleszarja.
Persze azt sem saját elhatározásból, hiszen nincs szegénykének olyanja, mindenesetre rossz nézni, ahogy vergődik, a fene tudja, kinek utasításait végrehajtva, leamortizálva önmagát.
Ha ránézek, Tocsik Márta jut eszembe, ő is másokért vitte bőrét a vásárra, nem hiszem, hogy megérte.
Persze a pénz nagy úr, azért az ember sok mindenre képes, meg annak ellenkezőjére is.

Amúgy Magyarország valóban nem Guantánamo, mert ott az amerikaiak humánus módon vizeshordókba nyomják a terroristák fejét, míg nálunk a saját szarába fullasztják a mi maffiózónkat, persze nemkevésbé humánusan.
A mi maffiózónk jó maffiózó, míg, aki szembefordul a korlátlan lehetőségek országával, az úgy jár, mint szegény jó Kadhafi, akin – miközben a feje a vizeshordóban volt – elügyködtek még kicsit tisztelői a másik végén is.

Úgyhogy Viktor helyében azért minden reggel zsebretennék egy tubus vazelint, biztos, ami biztos.
De azért ne örülj, kuka választó, mert bár Orbán ritka gusztustalan és kártékony féreg, de ez nem egy maffiacsalád ügye, ez az összes maffiózó ügye, ők ezt úgy mondják: a mi ügyünk – Cosa Nostra.
Ha az amerikaiak meg is teszik azt a szívességet, hogy pofánverik a hólapáttal, ettől még marad maffiacsalád itt egy-kettő, meg maradnak keresztapák, akiket arról ismerhetsz fel, hogy nem ismered fel őket, merthogy mindegyikük tiszteletreméltó nagyvállalkozó, menedzser, bankár, miegyéb.

Nem, nem politikus, mert a politikus csak csicskása a valódi hatalomnak, azt teszi, amit mondanak neki, aki - ha utasítják - akkor úgy csattogtatja a bokáját, mint egy huszártiszt a Monarchia idején és az asztalról leejtett hulladékokból - félig rágott libacomb, karajcsont, stb. - él. 
Mint a sakál.
Amelyik már hiéna, az már letett valamit a maffia asztalára, de nagy marha, ha azt hiszi, hogy ő fújja a passzátszelet.
Orbán e tekintetben kivétel, hiszen ő már annyit lopott, hogy a mennyiség a marxi tanítás szerint minőségbe csapott át, ő már saját vagyona jogán is odaülhet a nagyok asztalához, lassan övé az asztal.
Úgyhogy túlzott reményeink ne legyenek, itt legfeljebb egy olyan nagytakarítás segítene, mely elsöpörné a Príma Primissima alapítóitól kezdve a szocialistákhoz kötődő vállalkozói körön át az új földesurakig az egész tetves bandát, a politikusaikkal együtt, de ez nem érdeke senkinek, mert olyan felfordulással járna, mint a rendszerváltás, és ez az ország képtelen eltartani nyolcmillió munkanélkülit.

Európában a kisember szorong és fél, ezért nem lázad, beáll a sorba.
Ha lázad, akkor meg felsejlik a háttérben valamelyik nagyhatalom titkosszolgálata, mint ahogy nálunk sem dühöng a spontaneitás, inkább csak hinni szeretnénk benne.
Persze nem lehet mindent és mindenkit egybemosni, mert vannak, akik csak élnek a kínálkozó lehetőségekkel, ellentétben azokkal, akik például tudatosan bedöntik a nemzeti fizetőeszközt, hogy aztán az árfolyamváltozásokon teljesen törvényesen és a kisember számára nyomonkövethetetlenül százmilliókat, milliárdokat nyernek rajta.
Ez erkölcsi szempontból nem mindegy, de a kisember számára gyakorlati szempontból olyan, mint amikor belecsinálnak a tenyerébe, ő összeszorítja a markát és ökle két oldala közül választ, hogy a kitüremkedő anyagot melyik oldalon nyalja le - tökmindegy…

Az előadás szórakoztató, meg bizonyos szempontból félelmetes is, hiszen el fog dőlni, hogy a gyereked, az unokád vagy a dédunokád élhet majd egy rendezett, békés társadalomban.
Akkor is maffiauralom alatt fog élni, de egy tisztességes maffia kiirtja a piti bűnözőket és nem engedi, hogy mindenféle náci handabandázással, leszámolásokkal, gerillaharcokkal megzavarják a normális üzletmenetet.
Most éppen ez a tét, és ez sem kicsi, nagy kár, hogy Orbán már belekezdett a pávatánc nyitólépéseinek megtételébe, nem lenne helyes, ha hagynánk kibontakozni a művészetét.

:O)))