Hogyan is mérhetném magam a klasszikusokhoz, porszemnyi anonim, a századokon át fennmaradottakhoz.
Mit is tudnék én a mai harcos Nikénéknek és haditársaiknak, Themiszeknek üzenni. Még az alkaioszi bordal sem tudna kijönni a számon, nemhogy a kallimakhoszi strófák. Mégis szunnyadnak bennem s bennetek is az anakreóni dalok, s múzsái Aphrodíténak. Catullusi lesbiák sorfala közt énekelünk ma mindannyian. Hej, ne hagyj el bennünket verselő kedvünk soha! Látjátok Ó- kori barátaink, ez itt már a virtuális világ, benne a gép, melyen programok futtathatók, tetszőleges konfigurációval, mint például webszerver, adatbázisszerver, FTP szerver, monitorozó rendszer, akár szimulációs , akár tesztplatformmal együtt, a fejlesztőkörnyezetről és a Jáwa alkalmazásszerverekről már nem is beszélve, egészen a JSP hosting megoldásokig. Na, mit szóltok hozzá barátaim?
Dante purgatóriumától a paradicsomig hosszú az út, a Petrarcai daloskönyveken át a boccacco-i dekameronig. De ott vannak mi bennünk a letűnt idők dalai is, Pannónia dicsérete éppúgy, mint da Vinci alkotó embere. Kísérnek és kísértetnek Morus Tamás és Luther intelmei, Kálvin János tanaival együtt. És azok a versek, Janus Pannonius dicsőítő énekeitől a Ronsard szonettekig, Tasso hőskölteményeitől a Balassi katonaénekekig. Hej, ne hagyj el minket verselő kedvünk soha! Látjátok onnan a setét középkorból, hogy hova jutottunk?
Éjszaka leple alatt ördögök lopták be közénk a térre sasangyalt. https://www.youtube.com/watch?v=TZjjejqQE3U
Körülöttünk a hardverek. Értitek ugye? Ez itt a billentyűzet, az egér, meg a monitor. Az meg az alaplap, a merevlemez és az meg a nyomtató. Nagyjából ez a számítógép, de csak a fizikai része, mely elektromos áram hatására képes működni. A hardver teszi lehetővé a szoftverek alkalmazását a gépen. De ne szaladjunk előre ennyire, még összezavarlak benneteket. Értitek, ugye? Isteni színjáték ez az egész, ahova jutottunk.
Shakespeare és Milton már egy más világ, kezdődik az az vagy nekem, mint testnek a kenyér s a tág föld vak szonettjei. Hogy aztán Goethet utolérve Burns korai még a konty nekemjéig jussunk el, szoknyánkat felemelve, nadrágunkat kigombolva. Felszívódtak mindannyiunkban régi korok versei is. Cseppkőragyogásuk világítja tudatbarlangunk rejtekeit, hívjuk elő bátran őket, hazaikat és idegeneket egyaránt. A versben feloldódik minden nemzetiség, csak az ember marad ott a közepén. Csokonai és Schiller versek kéz a kézben sétafikálnak, míg Berzsenyi dalaival Byron énekel. Hej, ne hagyjon el verselő kedvünk soha! Szoftver lenne az a program, ami a számítógép memóriában helyezkedik el. Míg a már említett hardver a fizikai részét jelenti a programvezérelt berendezésnek, addig a szoftver a szellemit. Szép új világ! Sose halunk meg.
Vörösmarty a vén cigánnyal húzatja el Puskin legszebb nótáit itt, míg Edgar Allan Poe hollója felszáll Arany magányos vállaira. Tompa Mihály új Simeonja együtt hallelujázik Whitman dübörgő amerikai dalaival. Míg Petőfi szeptember végén maga mellé ülteti a kerti padra, társát a Loreley-t dalolót, ki is lehetne más az, mint Heine. Hej, ne hagyj el bennünket verselőket édes istenem és szerettesd meg azokat velük is, akik ma még távolságtartók e gyönyörűség élvezetétől, kiket inkább rabul ejtettek földi hívságaik. Heine, hej, ne haragudj ránk, gyarló magyarokra, kik kettőezertizennégyben, az új évezred elején már nem figyelünk a világ rendjét érintő, intő szavaidra, mely szerint kinek sok jutott a jóból, az még többet rabolhat, s akinek kevesebb, attól még azt is elveszik. Hej, ne hagyj el minket verselő kedvünk soha. És eljőve a homo digitális kora. Bekapunk majd két tabletta tyúkhúslevest, lenyelve hozzá a vitamin fűszereket, fiolát bontva legurítunk majd két decit tisztán, kicserélve halántékunkon a memória chipeket. Szervizbe visszük magunkat orvos helyett és elfog bennünket a gépi ihletés.
Hej, ne! Heine, ne hagyj el minket s a verseket!
