Uborkaszezon küszöbén, azért nem árt egy dolgot komolyan leszögezni. A mai ellenzék oldalán nem ismerek olyan politikai vezető személyiséget, aki hibáival együtt felvehetné a versenyt a DK elnökével, a jelenlegi hatalom elleni küzdelemben. Soha nem tartoztam azok közé, akik őt nyakra-főre ajnározták, ezt a nyilvánosság előtti írásaim, rövidebb-hosszabb megjegyzéseim tanúsítják! Tárgyszerű és tényszerű megállapítást teszek, amikor ezt állítom, ha valaki nem ért ezzel egyet, lelke rajta, de akkor ne csak ellenvéleményét közölje, hanem indoklásul nevezze is meg azt a személyt, akit az ellenzék soraiból többre tart!

De van ennél sokkal lényegesebb dolog is! Az, hogy a baloldali pártok és egyéb szervezetek, vagy egyesítve szavazótáboraikat közösen lépnek fel a jelenlegi hatalommal és a radikális jobboldallal szemben, vagy bármely más utat járva lemondanak majd újabb négy esztendőre a kormányzásról!  

Nincs más választás, nincs más alternatíva! A szavazatok megosztása, elaprózása nem vezet sehová!

Emlékeztetőül, a rend kedvéért. Egy hónappal a 2006-os választási győzelem után az akkori miniszterelnök zárt ajtók mögötti frakcióülésen vázolta a pártjának, jövőbeni reformelképzeléseit. Ennek lényege azonban nem az előadásmód szenvedélyes, szókimondó stílusa volt elsősorban, amelyet aztán a karaktergyilkosok meglovagoltak, hanem az az államférfiúi megnyilvánulás, amely kimondta, hogy nem mehet tovább minden úgy, ahogy addig! Nem az elkúrtuk, nem a hazudtunk, nem a szarakodás, nem a kurva ország, és nem a böszmeség hangoztatása volt itt a lényeg, hanem annak kimondása, hogy reform, vagy bukás, ami között választani kell, mert a dolgok már nem mehettek úgy tovább!

Nem ismerek politikust, aki az elmúlt évtizedekben saját pártja előtt ilyen drámai módon beismerte volna elkövetett hibáikat és kijelentette volna, hogy nem csak pártja hanem, az ő személyes bukását is jelenti az, ha nem képesek változtatni a helyzeten.

Bekövetkezett!

A politikai keselyűk, a hiénák, a közéleti gigolók és ripacsok csak erre vártak. Ebből profitáltak és profitálnak a mai napig is. Világnézeti kóklerek, rockerek és képernyős celebek nőttek ki hirtelen a jobboldali populizmus tarackosából, nemzetieskedő gyökerekkel tarkítva a már amúgy is parlagfüvesített nagy magyarságtudat lélekmezejét.

2006 őszén aztán a jobboldali populizátorok betakarítási ideje is eljött.

Nyilvánosságra került a beszéd, és a prédára lesők rögtön gyülekeztek. A TV székház ostroma követte a karaktergyilkosok által felhergelt izomagyúak tüntetését, kövekkel kezdték dobálni a rendőröket, beszorítva őket a főbejárathoz. A fő gonosz az akkori miniszterelnök lett. Főszereplővé váltak a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, Toroczkai és Budaházy. Megjelentek a Szent Korona Szövetség, a Forradalmi Nemzeti Bizottmánnyal együtt és más hasonló „nagy nemzeti” politikai nézeteket valló csoportosulások, hogy rendbontással is támogassák a baloldali kormány elleni fellépést.

Ha lesz bátorsága a baloldalnak napirendre tűzni és közösen megvitatni az őszödi beszédet, ahelyett, hogy bulvár Gyurcsányoznának, akkor mondhatjuk majd, hogy megtette az első lépést az öntisztuláshoz és a bizalom visszaszerzéséhez! Addig azonban, marad a karaktergyilkolt, de mégis egyenes gerinccel talpon álló, egyetlen vezéregyénisége ennek az oldalnak, meg az általa létrehívott párt a baloldali palettán, mint olyan szervezet, akik vezetőjükkel együtt méltó ellenfelei lehetnek ennek a jobboldali populista, illiberális államot építeni akaró illuzionista képződménynek, melyet úgy hívnak, hogy Fidesz-Magyar Polgári Szövetség!