Emlékezet zavaros vizein eveznek felénk a csodateremtő istenes zsenik Attila réveteg tekintetével pásztázza mai partjaink lábára lassan rálép már a tél Sarkadi elveszett paradicsomában Zoltán és Mira még jövőt remél mögöttük kullog szemét lesütve a miltoni bűnbeesés Soós  egy körhintában ülve mesél őrzi a mindenben ludas Matyit Latinovits fogait összeszorítva a többieket tűri fülsiketítőn csikorogva stokin ülnek mind Stock Ede bohóccal értelmet gyújtva garasos kanóccal ifjú Schnapstól Minarikig vagy Világjobbító Friciig enyém itt minden velem van Prospero éppúgy  mint Shylock a gazdag zsidó Vonó Ignác meg az a görbe orr Lucifer és a vézna Cérna Gábor három szegény szabólegény incidens Ingeborg hangversenyén Jeremiah háromgarasos operámban Steiner karika lába két félidő poklában.

Közöttük kergetőzik napraforgószár lovával vágtatva épp hogy élt Csorba Robika egy csónakban eveznek ők az emlékezet zavaros vizein létük súlyos terheitől már megszabadultak többé nem süllyednek el imádkozunk-e érte s mindazokért akik erőszak áldozataiként fejezték be földi életüket imádkozunk-e érte a létai dohánytörő asszonyért az özvegyért kinek tenyeréből kiolvashatta volna a sorsát Magyarország Istenem ne hagyd el mindazokat akik elítélik e rémséget melyet akkor ott nyílként lőttünk szívébe Európának jaj mit fognak mondani és gondolni rólunk ezek után ki viszi át a szerelmet majd a túlsó partra és hogy fognak átülni ezentúl galambok a verebekhez és hogy fogunk magunknak választani csillagot ki fogja szeme kékjét visszaidézni meg a platnin sütött tök illatát kannában vizet ki fog majd hordani s danolászni lácsó gádzsó dalát ki fogja szoknyája alatt tüzelve magához édesgetni férfiak simogató tenyerét lányára feladni a cifra ruhát Istenem e szabad soros imával segíts bennünket ellenálláshoz is mert bajban a haza ha megtörténhetett ez és nem kondult meg minden harang és nem szólt erről azóta is minden prédikáció Istenem segíts meg minket!

Ha velük mehettem volna én is ministráns labdaszedőként hajadonfőt lennék mezítelen testemmel virítanék mint egy pléh Krisztus nyakamban szamártövissel csuklóimon bogáncs pánttal így várnék rád míg meg nem érkezel tudom sose jössz de ha mégis akkor ott a kereszteződésben hol egyszer állva hágtunk kéjes gyönyörök fenekére ott láthatsz ismét kifeszítve mozdulatlanul nézhetsz egész nap csöndben de azért mosolyogva horpadt hideg fémes szemeimben fénytelen lesz már az eltűnt idő útjelzőjeként virítok azoknak kik erre járnak meg a csónakosoknak gyere hát nem tévedsz el mert így is ránk találsz majd emlékezet zavaros vizein csörömpölünk halkan mindannyian a halottak napi eljövetelkor.

Gyújts hát gyertyát tegyél asztalra kenyeret meg sót süssél főzzél vigyél nekik is ennivalót várd kaláccsal temető kapujában azt kinek semmije sincs tudd hogy amit adsz az az igazi kincs harangozz éjjel és nappal világíts a templomokban misézzenek ők is a megboldogultak hozd rendbe sírjaikat tedd élővé a voltakat tiszteld őket míg élsz a holtakat!