A határsértők táborait rendőrök őrzik, akik talán jobban tennék, ha a határt őriznék, minthogy szerencsétleneket könnygázzal permetezik.

Az meg egyenesen elképzelhetetlen, hogy ne lehetne emberhez méltó módon elhelyezni párezer embert egy tízmilliósra tervezett, de jelenleg csak kilenc és fél millióval üzemelő országnak.

De ne legyünk álmodozók, a probléma megoldása nem hozna semmiféle politikai hasznot a mi Iciripiciri Genetikai Bombánknak - jobb ez így.

Hisztériázunk kicsit, egymást ijesztgetjük a bevándorlók által megpocsékolt gyereklányokkal, miközben képtelenek vagyunk megoldani azon határsértők kulturált átmeneti őrizetét, akiket elfogtunk az államhatáron.

Pedig jelenleg még semmi gond nincs, hiszen az ország ütemesen ürül ki, a határsértők száma még meg sem közelíti kivándorlóink létszámát, úgyhogy jelenleg még mindenki elfér, sőt, erős mínuszban vagyunk, de hát azzal a kutya sem foglalkozik, hogy miért menekül innen mindenki, akinek csepp ép esze van.

Ellenben folyik a porhintés ezerrel, hiszen valahogy el kell fedni a súlyos belpolitikai helyzetet, az állami szintre emelt korrupciót, a lassan már teljesen nyílt lopást, az uniós pénzek elherdálását, az ostoba álmok irrealitását.

Azt, hogy az olimpia megrendezése csak a szegények további kizsigerelését jelentené, míg a hozzá kapcsolódó infrastrukturális fejlesztések hihetetlen jó lehetőséget jelentenének az uniós pénzek lenyúlásának folytatására, a jövőt pedig Stadler akasztói stadionja modellezi....

Ha valaki látja, hogy mi folyik a vizes világbajnokság körül, és ennek utána elhiszi, hogy az olimpia az országnak hoz sikert, nem a tolvajoknak, az ostobaságban veri Semjén üdvöskéit.

Kit érdekel ez, mi kerítést építünk, legalábbis ez a terv, melyet a meséktől berezelt nép jelentős része támogat, mert nem veszi észre, hogy a kerítés árát az ő zsebéből veszik ki, méghozzá minden eredmény nélkül.

Pedig Mari néni is tudja, hogy hiába keríti be a libáit, hipp-hopp, jön Vuk, és aláássa a kerítést, miközben a réti sas átrepüli, a rátóti legények meg megkerülik, aztán már csak távolból hallik a gágogás.

Aki a zöldhatáron - a határátkelőhely megkerülésével - lép be az országba, az határsértő, akit el kell fogni.

Aztán szépen vissza kell toloncolni Szerbiába például, de ha menedéket kér, akkor előtte a kérelmét ki kell vizsgálni, és ha szükséges, akkor menedéket kell neki nyújtani.

A határsértő további státusát eldönteni nem túl bonyolult dolog, ha a hazájában életét veszély fenyegeti, akkor menekült státust kell neki adni, a gazdasági menekültekkel kapcsolatban pedig politikai döntést kell hozni - nem okvetlenül az országnak, hanem az Unió közösségének.

A kerítés önmagában nem ér egy kalap sz@rt sem, a határon való átjutást legfeljebb megnehezíti, de nem hiúsítja meg.

Erre csak akkor van mód, ha a kerítést őrzi valaki.

Normális országokban erre szervezetet hoznak létre, általában Határőrség néven, de ez nem egy normális ország, hiszen a vezetője sem normális.

Ahogy elnézegetem, a polgárai sem azok, hiszen eltűrik, hogy vezetőik naponta szembeköpjék őket, több kárt okozva a nemzetnek, az országnak, mint a tatárjárás.

Hajdan az SZ-100 - as jelzőrendszer célja nem a határsértések fizikai megakadályozása volt, hanem a határsértés jelzése, melynek bekövetkezte után a határőrök általában elfogták a határsértőt.

A mai technika sokkal hatékonyabb és okosabb a múlt században alkalmazott eszközöknél, de ember nélkül ez sem ér semmit.

Viszont az eredmények azt mutatják, hogy a határon szolgálatot teljesítő rendőrök képesek ellátni a feladatukat, elfogják azokat, akik illegális úton akarnak bejutni az országba.

Így aztán a kerítés felesleges, hiszen nem az egri várat védjük, hanem az államhatárt őrizzük, és akár azonnal vissza lehetne adni minden határsértőt.

Mi mégis azon kínlódunk, hogy Szerbia biztonságos ország-e?

Hogyne lenne az, hiszen az országunkra legnagyobb migrációs nyomást gyakorló koszovóiak - akiket mellesleg mi tettünk földönfutóvá Jugoszlávia feldarabolása alkalmával, és akik csepp népszerűségre sem tettek szert a szerbek házatáján - bántatlanul tudtak elgyalogolni a magyar határig.

Egy egyszerű rendelkezéssel el lehetne érni, hogy a menedékkérelmeket csak a határátkelőkön lehessen benyújtani, aki a zöldhatáron próbálkozik, azt automatikusan azonnal vissza kell adni Szerbiának, Romániának vagy a többi államnak a déli határszakaszon, mindenféle kivizsgálás nélkül.

Tudom, a gyerekek...

Őket valahogy el lehetne látni élelemmel, itallal, mielőtt visszaadjuk őket a szerb hatóságoknak, de azt is tudomásul kell vetetni, hogy a zöldhatár nem átjáróház, a szabályok meg mindenkire egyformán érvényesek.

Nem a menekülttáboroknak nevezett koncentrációs táborokat kell őrizni, hanem a határon kell rendezni a kérelmek sorsát, együttműködve a szomszédos országokkal és az Unióval, ehhez jogunk van,

De a jelenlegi helyzet nem erről szól, hanem a tolvajlásokról, a probléma tupírozásáról, ellenségkép kreálásáról - visszaélésről a kiszolgáltatott emberek helyzetével.

El kellene dönteni, hogy európai megoldást alkalmazunk, vagy csak handabandázunk.

Ha az európai megoldás mellett döntünk, akkor együtt kell működnünk a többi tagállammal, méghozzá feladva sajátos álláspontunkat, mely szerint csak a pénzt adják, a kötelezettségekről pedig feledkezzünk el.

Éppen úgy viselkedünk, mint a szélsőjobb és részben a  Fidesz véleménye szerint a cigányok, ami persze nem igaz, de a helyzetleírás éppen ránk illik.

Jó lenne ebből a dologból nem politikai és rablászati kérdést kreálni, hiszen nemsokára feltűnnek majd az első görög menekültek is, és akkor még Ukrajnáról nem is beszéltünk...

Hát drukkoljunk, hogy ez a banda még azelőtt megbukjon, hogy a helyzet kezelhetetlenné válna...

:O)))