Azt gondolom, hogy mi magyarok vagyunk a leghiszékenyebbek a világon. Ha szerintem nem így lenne, akkor Orbán soha sem kerülhetett volna hatalomra ebben az országban. De mivel ennyire hiszékenyek vagyunk, így aztán könnyű dolga volt a szavazatok megszerzésében három alkalommal is. Ez a legfontosabb és egyben a legmegrázóbb bizonyítéka népünk hiszékenységének. De vegyünk szemügyre azért további, mindezt alátámasztó tényeket is.

Hiszékenyek vagyunk, mi a párválasztás tekintetében is. A válások száma, a házasságon kívüli élettársi kapcsolatok is ezt tanúsítják. Képviselőink megválasztásáról már nem is szólva. Választási ígéreteikkel megvezetnek bennünket rendesen. Pénzügyi fronton aztán bedőlünk a magasabb kamatok csábító erejének, ész nélkül tesszük oda a pénzünket, ahol többet ígérnek. Aztán hoppon maradva, ész nélkül tiltakozunk, mintha mi nem is tehetnénk arról, hogy annyira hiszékenyek voltunk.

Ismertem magas beosztású igazságügyben dolgozót, aki munkába menet magával vitte nyári utazásra megtakarított pénzét, hogy majd ebédidőben a közeli utazási irodában befizeti és közben valutára is váltja költőpénzét. Az aluljáróban egy nepper jóval olcsóbban kínált valutát a banki árfolyamnál. Ő ráállt és beváltott. A pénzváltó eltűnt, ő meg ott maradt némi valutával, közöttük a velük takart, vágott újságpapírköteggel. A várható haszon elkábít bennünket.

Mindenki mondja a magáét, velem együtt. A választók is hiszékenyek és elcsábíthatók. A Fidesz élenjár a csábítás trükkjeiben, de abban is, hogy az erkölcsileg kikezdhető ellenzéki személyeket könyörtelenül ekézze, a lehető legszélesebb körben. Akin fogást lehet találni, azt kihasználja, aki magas labdát dob fel, azt könyörtelenül leüti. Így járt anno Pásztor Albert is az örömlányos fotókkal, de Tóbiás Józsefet sem kímélték azzal a sejtetéssel, hogy vajon azonos-e azzal a férfival, akit Keleti Györgyi partnereként megemlít „A leghíresebb magyar madame” című könyvében. Az éden hotel Costa Ricás csöcsein felnőtt nép elhiszi az ökörségeket is.

Ilyen világ van. Hiszékenyek döntenek sorsokról, benyomások, felületes tájékozottság alapján. Nincs ezen semmi csodálkozni való, ahol az emberek többsége elégedettebb Győzike feleségével Bea asszonnyal, mint Heller Ágnessel és már a szellemi sziporkáiról, műveltségéről közismert Vágó Istvánt sem becsülik annyira, mint Fábry Sándort, csak azért mert másik oldalon van. Ez van, ezt kell szeretni, már annak, akinek!

Azt pedig, hogy Hiszékeny Dezső, a mentelmi jogától felfüggesztett szocialista képviselő elkövetett-e bűncselekményt vagy sem, majd megállapítja a bíróság. Én azt gondolom, hogy nem lesz könnyű dolga ennek a testületnek. Mert abban az ügyben, ahol A besúgó párttagsága érdekelte a vádlót inkább, semmint a történeti tényállás, azt hiszem a hiszékenység nem csak a vádlott vezetéknevében lesz majd jelen. Az a bizonyíték pedig, hogy a büntetőperbe vont Hiszékeny állítólag bal kezének öt ujjával mutatta volna, hogy mennyi milliót kér, azt hiszem, sántít valamiképp, mivel régebbi sérülése miatt képtelen azzal ötöt mutatni, legfeljebb csak négy és felet.

Hiszékeny ország, hiszékeny lakói már ráfizettünk párszor történelmünk során arra, hogy oly sok mindent kritikátlanul magunkévá tettünk. Jó lenne, ha már vége lenne! Még mielőtt a társadalom ismét felrobbanna! Ezért aztán a radikális nemzeti jobb cukiságának éppúgy nem kéne bedőlni, mint a kormánypárti süketeléseknek, legyen szó akár Habony habokra való foglalkoztatásáról, vagy a londoni ötven fiatal százmilliós összeggel való hazacsábításáról. A nemzeti együttműködést hazudó FIDESZ-KDNP pártszövetség eddigi tetteiről már nem is beszélve!

A hiszékenység mostani és leendő vámszedőitől pedig jó lenne már egyszer s mindenkorra megszabadulni!