Ha minden baloldali párt, országos, meg nem országos, és minden szervezet, pici erőd, meg nagy szolidaritás egy dologban fenntartás nélkül megegyezett volna. Nevezetesen abban, hogy első és legfontosabb, mindent felülíró cél a mostani hatalom leváltása. De ebben, immár sokadszor, nem sikerült megállapodni! Ki kell ezt mondani, még mielőtt bármilyen magyarázatba fognánk! Kár bármire, vagy bárkire kenegetni a felelősséget, ekézni egymást és tologatni ide-oda az okokat, kerülgetve, mint macska a forró kását, a lényeget. Kishitűség, bizonytalanság és az érdekek miatti széthúzás, az egység hiánya, a különállóság hangsúlyozása összefogás helyett az okai annak, hogy Orbán ismét nyeregben érezheti magát!

Persze a nagyvonalúság is. Az, hogy többen a baloldali ellenzék soraiból támadási felületek halmazát dobták fel magas labdaként a hatalomnak, és azok nem habozták megszokott karaktergyilkos eszközeikkel leütni azt. Igaz, hogy veszteségek is érték a Fideszt, de kár ezeket felemlegetni akkor, amikor azok jelentősége eltörpül a baloldali ellenzék vereségéhez képest. Ha komolyabban vette volna a baloldali ellenzék Orbán leváltását, azt, hogy rést üssön bebetonozottságán, akkor összefogva képes lett volna maga is előteremteni és biztosítani nagyobb anyagi támogatást a kampányra és akkor most nem kellene arra hivatkozni, hogy a hatalomnak mennyivel több állt rendelkezésre ezen a téren is. Mindig is előnyben voltak ezen a téren az éppen hatalmon lévők.

Kedves Zsolt!

Önkritikusabban kell hozzáállni a látványos vereséghez! A fővárosban, azokban a kerületekben ahol külön indultak a baloldal ellenzéki jelöltjei a DK csak az I. és XXII. kerületekben tudta megelőzni az MSZP és az ugyancsak két kerületben győztes Együtt-PM jelöltjeit, míg az MSZP három kerületben is verte belső riválisait. Nem vitás, hogy a szocialisták legújabb "alku márpedig nem lesz a továbbiakban" című szlogenjükkel negatív hozzáállást tanúsítanak a további együttműködést illetően, de azért mostani eredményeiket lebecsülni nem kellene. Ki kell mondani egyértelműen, hogy a megyei listás szavazatarányokban is bőségesen verték a szocialisták ellenzéki riválisaikat a baloldalon. A mai állás szerint ebből az következik, hogy a szocialisták nélkül nem megy semmilyen együttműködés a baloldalon!

Ha a vezérelvűség, mint kritika hangzik el a szocialisták részéről a DK-val szemben, akkor belső vizsgálat tárgyává kell tenni mindezt és a megfelelő következtetéseket le kell vonni. Egy három fős tanácsnoki vezetés, amennyiben jobban szolgálná a DK névváltoztatást is követő megújulását, mint a jelenlegi elnöki rendszer, akkor változtatni kell. De a szocialistákat, minden hibájukkal és felelőtlennek tűnő politikai megoldásaikkal együtt sem lehet figyelmen kívül hagyni a jövőben! Ahhoz, hogy a szocialisták belássák az együttműködés szükségességét, partnereiknek is engedni kell. A közös cél elérése érdekében valóban nem alkukra, hanem elvszerű megegyezésekre van szükség. Az alkuk kötései máshová valók!