Láttam tegnap egy fényképet, amelyen Szanyi Tibor, Karácsony Gergely és Pörzse Sándor szerepelt együtt. Nem montázs volt, nem véletlenül kapták le őket a büfében. Az MSZP és az Együtt-PM politikusa előre megfontolt szándékkal alkotott csapatképet Vona Gábor szóvivőjével.

Május 23-án lesz tehát egy vita, amelyen nem lesz közönség, csak a sajtó. Nem vesz részt a rendezvényen az ország minden történéséről személyesen döntő Fidesz, illetve Orbán Viktor legnagyobb ellenfele, a Demokratikus Koalíció. Ezen a dumcsin Morvai Krisztina képviseli majd a Fidesszel csendes koalíciót - számos önkormányzatban ez történik, de a Szabadság téri szobor esetében is -, de nem hiányzik majd Bajnai Gordon sem, aki a Székely Menet kapcsán egyszer már vonult a Jobbikkal, valamint Szanyi Tibor, aki épp a napokban hirdette meg, hogy az MSZP Horn Gyula európai örökségét képviseli.

Pedig ettől, a Jobbikkal díszített traccspartytól Horn Gyula forog a sírjában. Úgy látszik, a szocialisták nem olvasták a néhai miniszterelnök életrajzi könyveit a harmincas-negyvenes évekről. Horn egészen biztosan nem olyan cölöpökre gondolt, amelyekre Horthy Miklós mai örököseit állítja fel az MSZP. 

Milyen vita lesz ez? Mindenki körbe megy előtte kezet fogni mindenkivel? Együtt-PM politikus és szocialista az összes jobbikossal? Két teljes órán keresztül elmondják, hogy mit gondolnak az országról és Európáról? Ezzel máris megszólították a Jobbikra szavazókat, vagy elindult végre valamiféle nemzetegyesítő párbeszéd? Azzal, hogy egy asztalhoz ültek, közelebb kerültek egymillió ember megértéséhez? És a joviális, csak olykor beszólós beszélgetés után mit fognak tenni, ha az EP-választás után egy nappal máris jön a kasztrálós, könyvégetős, rasszista, antiszemita szöveg? Lesz egy újabb beszélgetős forduló? Vagy inkább megtörlik a kezüket titokban, mint a karmester Szabó István Szembesítés című filmjében, miután kezet fogott Hitlerrel?

Azzal fogják mentegetni magukat az őszi parlamenti autodafék idején, hogy ők mindent megpróbáltak?

Amikor a szélsőjobboldali Le Pen bekerült a francia elnökválasztás második fordulójába, az lett a jelszó, Le Penről mindent, Le Pennel semmit.

Magyar demokraták mindenről beszélnek, ami a Jobbik, de a Jobbikkal semmit. Magyar demokraták a térnyerés okait nem egy álvita két órájában értik meg és összegzik. Ez a május 23-ai történet utóbb szégyen lesz.

A DK nem megúszni akarja a szembenézést. Ahhoz azonban nem asszisztál, hogy a Fideszből kinőtt Jobbik megerősödésének terhét magára vegye. Meg kell nézni, Orbán mikor és milyen gesztusokat tett polgári köre tagjának? Vona Gábornak. Miért akarták liberálisok, hogy hadd mondja a Jobbik az uszító szöveget, elvégre ez a véleménynyilvánítás szabadsága? Miért hagyta szó nélkül Sólyom László a Sándor-palota előtti gárdaavatást? Azt az avatást, amelyen a jobbikos Pörzse szónokolt, a fideszes Wittner volt a zászlóanya és az ugyancsak fideszes Bencsik varratta a ruhákat...

Persze, a Jobbik több ennél: hamvasnak tűnő fiatalság, a szegényedés szimbolikus vámszedője, sok-sok terepmunka és szervező munka, a rend ígérete, "nemzeti" jelszavak, a "mi még nem kormányoztunk" romlatlansága. És persze tömény gyűlöletkampány,

Ám a korábbi szocialista szavazó nem attól fog visszatérni a Jobbiktól, hogy Szanyi kapitány leül két órára Morvai Krisztinával, miközben Puch László összegyűjti a kiesetteket.

Hogy fognak ősszel feleselni velük, hisz erre csak az MSZP-nek lesz frakciója, amikor három hónappal korábban még együtt fotózkodtak? Hogy fog az Együtt-PM szót emelni az újabb antiszemita beszólás idején, amikor archívumok őrzik majd a közös szereplés emlékét?