Nem úgy megy az, hogy csak úgy öntevékenyen berúgsz, kell ahhoz állami hozzájárulás is, meg aztán el kell tartanod a rendszer támaszait, akik eddig csak itták a pálinkát, ezután meg majd árusítják is - természetesen nemzeti keretek között.

Nemzeti italboltokat kíván nyitni a kormány, legalábbis ezt mondják a kósza hírek.
A szándék igaz lehet, merthogy a kormány cáfolja a dolgot, ami nem szokatlan a mai világban, hiszen jönnek a választások és ki akarná Józsit cukkolni ilyen gondterhes időkben?

A dohányboltoknál az ötlet részben bevált, Orbán majmai megkapták a banánt, hogy aztán a dolgok kissé másként alakultak, mint ahogy azt kitalálták, erről Vezérünk nem tehet, ő megtette, ami rajta múlt, még az elektromos cigarettát is betiltatta.
Ehhez képest a dohányáruk forgalma drasztikusan esett, mert a magyar okosnak hiszi magát, és azonnal áttért a feketepiaci forgalmazásra, mondván, inkább jöjjön a tüdőrák, mint az éhhalál.

A tévedés ott van, hogy ettől nem fizet kevesebbet a cigarettáért, mert az állam azt nem hagyja, hogy a költségvetésben tervezett adóbevétele csökkenjen, ami kiesik a cigarettaforgalmazás adójából, azt majd más adóbevételekből pótolja.
Így aztán aki azt hiszi, hogy az általános forgalmi adó kulcsa legalább a legalapvetőbb élelmiszerek körében csökkenni fog, az egy ábrándozó idealista.
Mindemellett a dohányzás egészségkárosító hatása elleni fellépés is sikeresnek mondható, merthogy a legszegényebbek számára feketén árult dohánytermékek csak nyomokban tartalmaznak dohányt, összetevőik között viszont ott a muhar meg a bürök, továbbá a termék előállítójának edzőcipője finom szálúra darálva.

És akkor most jön a következő lépés, a szeszforgalmazás , megregulázása, a Nemzeti Italbolt.
Állítólag az élelmiszerüzletekben azért lehet majd sört és bort árulni, de csak Sárazsadányi Rettentőt, meg Alcsúti Tablettást, továbbá alkoholmentes sört.
Ez úgy viszonyul a valódi sörhöz, mint a márianosztrai hármas körlet szépe (aki azért kuriózum, mert több füle van, mint foga, így viszont maga a biztonságos szex, nem harap…) Monica Beluccihoz.
Ellenben a keceli Aranyháromszögben felélednek a már kipróbált és bevált régi kapcsolatok, a földalatti tartályokban ott zenél majd a forrásban levő vegyészeti termék, melyet aztán majd palackoznak és feketén eladnak a falvak kijelölt nepperei.
A változás a szép, olajszőkítéses időkhöz képest annyi lesz, hogy immáron nem wartburggal járnak majd felettébb magas beosztású rendőrtisztek majd a pénzt begyűjteni, hanem igen magas beosztású miniszteriális potentátok - kamionnal.
Igaz, a feketepiac itt is fellendül majd, és az ukrán Marlboro mellé ukrán Johnny Walkert vedel majd a magyar, így is támogatva az ukrán nép igazságos harcát a moszkvai despota ellen.
De a kispénzűek jobban járnak végre, ők majd nem látják, mi folyik itt, miután a rézelejétől hamar megvakulnak.

Nem kell itt semmin csodálkozni, így működik a maffia szerte a nagyvilágban – szesz, dohány, szerencsejáték – még szerencse, hogy van nekünk Andy Vajna, így szakavatott kezekben van a kényes terület, emellett a pénzbegyűjtés is egyszerűbb – nem kell száz kaszinótulajdonossal tárgyalni, ő maga a kétkarú rabló.
Nem is értem, miért nem tette fel még senki a kérdést: miért kell Magyarországnak Andy?
Mi az a nemzeti plusz, amiért megéri nekünk milliárdokkal kitömni – és mennyiért – csak a Vezér tudja a választ.

A maffia klasszikus szakterületei közül már csak a szexipar van látszólag magánkézben, de ez csak illúzió – talán rossz helyen keressük a kurvákat, akik közül ma kevesebben ténferegnek az utak mentén és a kamionparkolókban, mint a minisztériumokban és az önkormányzatokban és némely magát ellenzékinek mondó pártban, ahol igen olcsón, de magas szervezettséggel adják el magukat a Nagy Nemzeti Húsvásáron.

Egyszer ennek persze vége lesz.
Reménykedjünk, nehogy addigra az országnak is vége legyen…
Viszont akkor fellendülhet a szemét-biznisz – a nagytakarításhoz komoly apparátus kell majd.
Némi aggodalmat csak az kelthet, hogy a szemét-biznisz is klasszikus maffia-üzletág, nehogy majd a Főkefe élén találjuk a Vezért, mert akkor megint mi rághatjuk a kefét…
Na, de addig is igyunk egyet a libasültre, sztakkó szittyó, barátaim!

:O)))