Nem az a kérdés, hogy a D- 209-es, ha miniszterelnök lehetett, akkor miért ne lehetne egy volt III/II-2-es rendszerváltáskori alosztályvezető manapság belügyi államtitkár. Nem az a kérdés, hogy rendes ember volt- e mindkettő, állambiztonsági, vagy a mai időkben, tettek-e rossz fát a tűzre hivatali, vagy magánéletükben. Hanem a kérdés az, hogy mivel érdemelték ki a miniszterelnöki, illetve az államtitkári címet. Nincs-e valami olyan körülmény állambiztonsági tevékenységükben, amely kinevezésükben, vagy az odáig vezető útban befolyásolta a döntéshozókat. Bár mindketten a III/II-es ügyosztályon dolgoztak, de más-más területen. A kémelhárítási vonalon tevékenykedő D- 209-es esetében, ez a dolog természeténél fogva kizárható. Olyan elhárítási feladatokat végzett a nemzetközi együttműködés területén, amelynek vajmi kevés köze lehetett miniszterelnöki kinevezéséhez, nem beszélve arról az időszakról, melyben ezt a munkát végezte. Az államtitkár az már egy másik tészta. Míg a D-209-es ügyéből, látványtervezéssel, a Fidesz hatalmas kommunikációs tűzijátékot rendezett, addig az államtitkár ebbéli viselt dolgairól hallgatnak, mint a sír!
Mindennek oka van! Az INDEX felvezetése nyomon követi a 61 éves államtitkár útját az államtitkári székig. Ehhez nincs mit hozzátenni, az adatok pontosságáért a közreadó felel.
http://index.hu/belfold/2014/06/19/iii_ii-es_operativ_tiszt_volt_az_uj_rendeszeti_allamtitkar/
Persze a terentiusi mondás, itt is érvényes, Quot capita, tot sensus, quot homines, tot sententiae, azaz ahány fej, annyi érzés, ahány ember, annyi vélemény. De véleményt kell nyilvánítani, mert a téma azt kikényszeríti, több okból is. A kormánypárt hozzáállása ezekhez az ügyekhez vérlázító, gusztustalan és oly mértékben felháborító, hogy arra kulturáltan reagálni, végtelen türelem kell. A belügyminiszter hozzáállása államtitkárának istápolásában, több, mint figyelemreméltó. Mert az, hogy egy ellenzéki vezető személyi védelmét ellátó, volt rendőrtisztből TEK vezér lesz, még úgy, ahogy érthető. De az, hogy egy állambiztonsági tartótisztből miként és legfőképpen miért lesz kalandos úton-módon a rendszerváltást követően egyre magasabb és magasabb rendvédelmi és civil beosztásokban vezető, annak szemrevételezése már megér egy misét.
Vajon mivel érdemelte ki a rendészeti területért felelős államtitkár, ezt a megkülönböztetett figyelmet a mostani hatalomtól és ezt megelőzően is annak hű pártkatonáitól? Csak nem az „Amur” és „Vera” fedőnevű hálózati személyekkel való kapcsolattartás során tanúsított magatartásáért, vagy az azt követő „szájzáras” hozzáállásáért? Wittgenstein óta tudjuk, hogy amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell. Csak hogy az internet mai világában bőséges információk állnak rendelkezésre ebben a témában. Megalapozottak éppúgy, mint kacsa jellegű bulvár morzsák. Így aztán lehet válogatni. Senki nem állítja azt, hogy Tasnádi László érdemei, iskolai végzettsége, szakmai, gyakorlati tapasztalatai nem teszik őt alkalmassá arra, hogy akár rendészeti államtitkár is lehessen, de azért ezt is érdemes lenne megnézni közelebbről. Mert a rendvédelem területén jártas, személyi ismeretséggel is rendelkezők közül, bárki bármikor több tucat nála alkalmasabb és megfelelőbb szakembert is meg tudna nevezni erre a beosztásra, az olyan biztos, mint az, hogy az Apeh- bűnügyi vezetői posztjáról is nem véletlenül kellett távoznia!
Az pedig, hogy a jelenlegi hatalomnak milyen érdeke fűződik ahhoz, hogy Pintérből belügyminiszter, Tasnádiból pedig rendészeti államtitkár lehet, találgatásokra adhat okot. A történész véleménye mérvadó lehet ebben a kérdésben. Így lehet volt párttitkárhelyettesből alkotmánybíró, párttitkárból miniszter,vagy MLEE tanárából, kiváló pártállami politikusából alaptörvény szerkesztő. És volt állambiztonsági tartótisztből pedig rendészeti államtitkár. A nemzeti együttműködés rendszerében az együttműködőket jutalmazni kell. Kit így, kit úgy. Csókos világ, ebben a gusztustalan, gyomorforgató aranyi democsokráciában!
