Szarkalábból nem lehet kötelet fonni, várat építeni is nehézkes.

Választási vereségből erkölcsi, nopláne politikai győzelmet kovácsolni sem tanácsos, mert van anyag, melyet, ha kalapáccsal ütni kezdenek, akkor fröcsög, és mindenki tele lesz pöttyökkel, mintha a macska illetlenkedett volna bele a ventilátorba - pedig önkiszolgálók voltunk.

Nem, nem jó az nekünk, hogy veszítettünk a választáson, nem jó az nekünk, ha abban bízunk, hogy Orbán bandája nem tölti ki a ciklust, nekünk az lett volna jó, ha megnyerjük a választást és nekikezdünk a trágyadomb eltakarításának.
Minden nap, melyet ez a banda hatalomban tölt, csak növeli a bajt, nagyobb trágyadombot pedig csak nagyobb ráfordítással lehet eltüntetni, a gyerekeink fognak fizetni az ostobaságainkért.

Az a legnagyobb baj, ha nem nézünk szembe a helyzettel, továbbra is csak magunkat hülyítjük, holott a cél éppenhogy az lenne, hogy megokosodjunk, mert azt már láthattuk, hogy az ostoba viselkedés hová vezet.
El kell fogadnunk a realitásokat, azokból kiindulva kell korrigálni politikai nézeteinket, stratégiánkat, taktikánkat, mert illúziókra építkezni életveszélyes.
Egy erős ember megengedheti magának, hogy náthásan is odaálljon verekedni, de akit már legyengített egy rakás betegség, azt egy nátha is elviheti, még mielőtt felemelhetné a kezét a védekezésre.

Vegyük hát tudomásul: elvert bennünket a jobboldal, nem kicsit – nagyon.
Vegyük tudomásul azt is, hogy bár Orbán tróger, de ha neki ma annyi szavazata lenne, amennyit mi kaptunk, nekünk meg annyi, amennyit ő, még akkor sem lenne biztos a siker, hiszen a Jobbik is annyi szavazatot kapott, mint mi, és ha kell, összenő, ami összetartozik.
Azt is nyugodtan tudomásul vehetjük, hogy a következő négy év Orbáné, ha te vért izzadsz, akkor sem fogja megengedni magának a bukás rettenetes kockázatát.
Hacsak nincs valamilyen olyan politikai világfelfordulás, mely felértékelné Magyarország geopolitikai szerepét (ilyen egyébként fogalmilag kizárt), akkor bizony a Dilis négy évig ott fog ülni a nyakadban az új hátizsákjával a hátán és véresre rugdalja az oldaladat, hogy valamiféle eredményt fel tudjon mutatni.

És mondok neked egy rosszabb hírt is - nem négy évre tervez, hanem a lehető legtöbbre, és ha ehhez át kell alakítania az államot, hát át fogja alakítani.
Ha pedig az kell hozzá, hogy kellemesen csiklandós nyelvükkel minél többen oda tudjanak férkőzni Szent Seggéhez, akkor minden magyar fejét kocka alakúra vagdaltatja, erre lesz vállalkozó bőven azok közül, akik már ma is narancssárga kockával a nyakukon közlekednek.
Ne gondold azt sem, hogy a nép majd máról-holnapra ráébred, hogy mi vagyunk az igaziak, Viktor meg csak kisiklás az ország dicsőség felé vezető útján.
Gondolj Sztálinra, akit még hatvan évvel halála után is istenként tisztel az orosz muzsik, jussanak eszedbe a kenderesi cselédek, zsellérek nyálcsorgató utódai, jusson eszedbe Kertész Ákos.

És jusson eszedbe a magyar történelem, melynek során a túlélés biztosítéka soha nem az egyébként büszkén emlegetett bátor ellenállás szép meséje volt, hanem az éppen odatartott segg bátor nyalogatása.
Ne hidd, hogy a már ezer éve bevált módszert könnyű lecserélni valami eurokonform megoldásra.
A magyar nép soha nem arról volt híres, hogy képes lett volna finom disztinkciókat tenni, magyarembernek az agresszivitás az erővel, a szemét hazudozás a székely góbé furfangos természetével, a valóságtól való bátor elrugaszkodás pedig a sajátosan magyar gondolkodásmóddal azonos. 
Emellett még imádja szemközthazudni isönmagát, kis álomvilágában békésen kerülgetni a hazugságok hegycsúcsait és ringatózni az önáltatás tengerén.
Itt lenne az ideje hát felmérni a károkat a léket kapott csatahajón és elkezdeni a javítást, miközben azzal sem kellene áltatni magunkat, hogy ezt nem ellenséges tűzben kell tenni. 
Viktorunk célja a magyar baloldal teljes megsemmisítése és céljainak kisajátítása, anélkül, hogy azok valóraváltását akár egy percig is komolyan venné, lévén, hogy a Fidesz Orbán és a nagytőke pártja, még ha neki személyesen dugdosni is kell a rablott jószágot.

Végig kell gondolni minden érdekeltnek - elsősorban a Szocialista Pártnak, - hogy mit kell tennie, mert ma már csak egy pumaszőrszál választja el őket attól, hogy potenciális szövetségeseik elkezdjenek azon tépelődni, hogy az összefogás velük inkább hoz, vagy visz szavazatokat.
A többiek sem ülhetnek a babérjaikon, hanem zöldágra kell jutniuk - önmagukkal elsősorban – hogyan képzelik a közeljövőt, mondjuk az önkormányzati választásokkal bezárólag. 
És el kell kezdeni a felkészülést az önkormányzati választásokra, meg kell kezdeni a helyi jelöltek „felépítését”, ki kell dolgozni azt a háromezer helyi programot, melyben megmondjuk, mit kínálunk a következő négy évben, ha a lakosság nekünk adja a bizalmat.

Óriási munka, óriási önkéntes apparátust igényel, 
 Ehhez pedig fel kell lelkesíteni a vert hadakat, célt és értelmet kell mutatni a munkájukhoz, támogatni és segíteni kell őket.
Nem csak bölcs tanácsokkal, de konkrét dolgokkal is, felkészítésekkel, módszertannal, érvekkel, ahogy illik.
Helyt kell állni, mert ha nem állunk helyt, akkor a helyzet tovább romlik.
Nem kellene hagyni…

:O)))