Csak azért nem mondom, hogy Magyarország gazdasága és pénzügyei nettó hülyék kezében vannak, mert nem lenne igaz. Az igazság ugyanis az, hogy gazdasági és pénzügyi életünk nem nettó hülyék, hanem ócska trógerek kezében van, a szervezett bűnözés kezében.
A bűnszervezet tagjai megszállták az államot és magukévá tették, mint dörzsölt kültelki vagány a tizenhatéves gimnazista szüzet, vagy akinek ez nem elég plasztikus, mint róka a libát. Napról napra többet és többet harácsolnak, hihetetlen dolgokat művelnek, - most például bezárják a bevásárlóközpontokban üzemeltetett trafikokat, mert rontják a boltjukat, miután előbb kötelezték őket, hogy nyissanak külső bejáratot az épületeiken, vagyonokért - elképesztő, hogy ekkora simlisségeket is meg tudnak úszni. Igaz, azt mondják, hogy a zseni és az őrült között egy cicaszőrszálnyi a különbség, és azt el kell ismerni, hogy a szemétségük zseniális.
Rejtő könyvében, a Vesztegzár a Grand Hotelben című alapműben a benszölött törzsfőnököt Csodálatos Nalayának hívták, ami a Csodálatosan Szemtelen Nalaya rövidebb változata volt – a kanyarban sincs hozzájuk képest. Al Capone sem volt kajak száz, a Mi Boldogságunk is szalajt, mint a rigalánc, de a mi sorsunkhoz képest a chicagói népeknek arany életük volt, ott ugyanis csak Al Capone volt dilis, de nálunk a pénzügyek intézői mindahányan dilisek, Simicskától – Martolcsyig. Még a méltóságteljes gólyát alakító Vargamiska sem egyszerű eset, habár az kétségtelen, hogy iparkodna kimaradni a kollektív ámokfutásból – ki tudja sikerül-e neki? Simicskát legalább elzárva tartja a haverja, mert ha szabadon engedi, kiszámíthatatlan, hogy mikor kezdi sikítóval kivágni szomszédjai kerítésoszlopait, de Matolcsyt más célra használja, ő Gyuri, a Korbács, akivel addig ver minket, mígcsak mozogni tudunk.
Persze ha a szerephez választott színészt, akkor helyesen járt el, - gondolom, hallotta valahol a népi bölcsességet, hogy üres kamrának bolond a gazdasszonya, így azután nem kellett sokáig keresgélnie, hiszen a pénzügyi zseni kéznél volt, mint Mujkó Mátyás királynak. De meg is hálálja a bizalmat, ez nyilvánvalóan kiderült a héten is, utolsó rohama alkalmából. Egy csütörtöki budapesti konferencián lemondásra szólította fel Olli Rehn gazdasági EU-biztost, aki - ellenőrizetlen forrásból származó hírek szerint - mikor ez tudomására jutott, kiment az Unió székházának kapuja elé és megkérte az ott bagózó népeket, hogy hamuzzanak a tenyerébe, majd a hamut a saját fejére szólva visszasietett a gépéhez. Azóta ott ül, könnyei peregnek, mint kukoricaszemek libaetetéskor, időnként dolgozik a nyomtató, aztán az iratmegsemmisítő, ő meg csak írja, írja lemondásának indoklását.
Megtört ember, egy nap alatt egy évtizedet öregedett, időnként a földre hasalva ássa a gödröt, melybe a magyar gazdaság fejlődését tükröző grafikon vége lóg, még szerencse, hogy az irodája a földszinten van, mert így nem okozhat problémát egy-két áttört födém. Miután az IMF után imígyen az Uniót is helyretettük, és még mindig maradt benne némi pszichomotoros nyugtalanság, hát felszólította a négy nagy hitelminősítőt, kezdjék meg Magyarországgal a felminősítésről szóló tárgyalásokat. Gyönyörű tradíciók örököse ő, egyenesági szellemi leszármazottja és érett gyümölcse lehet az „Óva intjük Angliát” címet kiötlő falusi szerkesztő és az Amerikának hadat üzenő tehetséges politikus szellemi nászának.
Lehet, hogy Kádár rendszere diktatúra volt, lehet, hogy Horn Gyula sem volt egy matyóhímzés, de az biztos, hogy a magyar állampolgárnak soha nem kell annyira szégyellnie magát, mint amikor a magyar jobboldal hatalomra kerül. Tekintsünk el most attól, hogy ilyen esetekben kormányzásuk eredményeképpen olyan az ország, mint Drezda szőnyegbombázás után, a döglött lovak eltakarítása előtt, tekintsünk el attól, hogy úgy viselkednek, mint elefánt a porcelánboltban, de azért ilyen, hogy az egész földrész rajtunk röhögjön, még nemigen volt divatban.
Most meg divatba jött.
Ne rovom én ezt fel senkinek, hiszen magam is röhögök rajtuk, pedig én aztán - mint magyar állampolgár - igazán meg fogom ennek fizetni az árát, mégha a hatás mérsékelt is. Mégis más az, ha valami komoly ember mond ekkora baromságot, mintha az unortodox pénzpolitika atyja, aki valahogy még így messziről sem keverhető össze könnyen Lord Káldorral, de még Bokrossal sem összemérhető – legalább bajsza lenne. Isten nem mindig sáskajárással ver, van úgy, hogy ötletelget, próbálkozik – most éppen ezzel a bandával.
Csak éljük túl!
:O)))
