Mert ver minket az isten a véres kard körbehordozása által a tatárjárás óta a mai napig, attól a marha nagy nemzeti együttműködési rendszertől kezdve, mindennapos szabadságharcainkig, és képesek vagyunk mindezt, ha kell, versbe foglalni is. Háború és költészet jutott nekünk a legtöbbször józanész helyett. Mert a politika is olyan, ahogy a régi görögök mondták, ha túl közel merészkedsz hozzá, akkor megéghetsz, ha meg túlságosan eltávolodsz, akár rá is fázhatsz.

Lassan vége ennek az esztendőnek is. A brutális győzelem éve a nemzeti egységgel hazudott pártszövetségnek, de egyben a katasztrófális vereség lehetősége előkészítésének esztendeje is.

A hazai állapotok, bár honnan nézem is, ismét siralmasak. Nincs még egy ország a világon, ahol a lakosság létszámára vetítve ennyi jogász lenne és taxisofőr, ennyi válás és ennyi alkoholista, no meg ennyi csődbement, vagy csődöt jelentett vállalkozás, és ennyi fusztrált eszét vesztett, no meg öngyilkosjelölt.

Ezért aztán felértékelődnek a virtuóz tehetségek éppúgy, mint a sport, a tudomány, vagy a művészetek területén kimagasló teljesítményt elérők eredményei. Csak a politikában nem tudunk ötről a hatra jutni, csőd, csőd hátán. Nagy a tülekedés, ennyi pártot, pártocskát, egyesületet, civil szervezetet és egyéb világnézeti képződményt, mint ami itt van, nem hordott még hátán a föld. Káosz mindenütt, leginkább a fejekben. Széles a választék, van itt kérem illiberális fantazmagória éppúgy, mint tizenkilencedik századi marxista, proletáriátusra alapozott tévelygés, meg mélynemzeti hungarista vágyálom, bukott bal, meg populista jobb, szóval napestig lehetne sorolni a józanésztől is olykor-olykor elkalandozó képződményeket.

Ember legyen a talpán, aki el tud igazodni ebben a mai közéleti labirintusban és aki pontosan tudja, hogy ki kicsoda. International Who is Who, volt egyszer egy ilyen magyar kitalálmány is, most meg a létrehozója próbálkozik egy másik fajtával, mert úgy gondolja, hogy a helyzet erre megérett. Majd a január 2-i szónokok megmutatják, hogy ki kicsoda. Miközben országvédelmi akció tervet kíván kidolgozni a Fidesz, a külső támadások ellen, addig tüntetés, tüntetés hátán idehaza, de azokat a szólásszabadság, a demokrácia megvalósulása részeként, saját győzelmének tulajdonítja a jobboldali nemzeti populista hatalom.

Így aztán különös jelentőséggel bír a január másodika. Ki képvisel kit, ki kicsoda és mit akar. Lehet párt azonosító jelvényekkel, zászlókkal, táblákkal operálni, vagy nem lehet. Megmutathatja-e magát a jelenlegi hatalommal szembeni elégedetlenségi megmozduláson akár kőszegi városi zászlóval, vagy táblával, akár párt logóval, vagy bármely civil szervezet molinójával mindenki, aki távozását akarja a kormánynak! Hogy lássa ország világ, kik azok, akik meg akarják változtatni a mostani állapotokat! Így aztán nem mondhatná senki, hogy ki akarja sajátítani bárki is a 2-i tüntetést! Szabad a gazda, minden zászló, párt és szervezeti lobogó, logó, tábla és molinó lobogjon bátran, világgá kürtölve az egységet, Orbánt le kell váltani! Mi ezzel a gond? Lobogjon mindenki tetszés szerint! Vagy csak a DK-ra van kihegyezve a tilalom s rajta keresztül aztán mindenkire? Lengedezzenek pártok, egyházak, civil szerveződések, városok és falvak zászlói, logói, tábláikat magasba tartva bátran és határozottan! Mi ezzel a gond? Tán csorbát szenved a kezdeményezők dicsősége? Tán veszélyeztetik a civil renomét? De hiszen a közös nevező mindennél fontosabb! Orbán leváltása egyszer s mindenkorra! Vagy mégsem? Tán van most ennél fontosabb is?

Lassan vége az évnek. Jövőre eldől, hogy a hazai közéleti ingoványt lesznek-e majd, akik lecsapolják, vagy marad minden a régiben. A kétharmados félázsiai, pirospont pöttyös popsival pávatáncolók papagájkórussal kísért serege tovább menetel, vagy eltűnik végleg az illiberális illúzióval, kellékeivel együtt. A harmadik évezred elején, 2015-ben kis hazánknak illene már felnőnie európai értékekkel felruházott, a nemzeti büszkeséget és önállóságot a globális világban józanész szerint helyére tevő, valódi polgári köztársasággá. Ahogy az egyik szomszédos ország nagy költőjének sírján olvastam egyszer: „Mert élted mit sem ér néked, ha másképp álmodtad, mint ahogy élted!”