Hogy mi van ebben az országban, mekkora szakadék a szegények és a gazdagok között, azt jól példázza az alábbi hirdetés is, meg a jövő évtől életbe léptetni kívánt un. szociális temetés.
A hirdetés: „Eladó kripta Óbudán, Engedje meg hogy felhívjam figyelmét ma az országban talán egyedül álló nyughelyre az Óbudai temetőben. 16 férőhelyes sírkerti kripta az Óbudai temetőben. Gyönyörű új föld alatti és feletti temetkezési hely. A föld felett kápolna épület, mely 40 nm. Az ajtók és a lejárók egyedi kovács és rézműves munka az égész épület gránittal van burkolva. A timpanont gránit oszlopok tartják. A nyughely 100 évre van megváltva. A kripta irány ára 45. 000.000.-Ft.”
A szociális temetés: Szociális temetésnél a hozzátartozót nem terhelik költségek, az állam ingyenesen biztosít sírhelyet és koporsót vagy urnát, gondoskodik a holttest hűtéséről, szállításáról. A hozzátartozó azt vállalja, hogy ő vagy akit felkért, közreműködik az elhunyt temetésre való előkészítésében (mosdatásában, felöltöztetésében), a sír kiásásában és visszahantolásában, a koporsó vagy az urna szállításában a temetőn belül, továbbá a sírba helyezésben vagy az urnaelhelyezésben. Ha a haláleset kórházban történt, vagy az elhunytat felboncolták, az intézmény készíti elő a holttestet a temetésre. /Jogi Fórum/
Szegénységi bizonyítványa ennek a kormánynak és a tagjait adó pártszövetségnek, különös tekintettel a KDNP-re, hogy a Magyar Temetkezési Szolgáltatók Országos Szakegyesületének és mások véleményének figyelmen kívül hagyásával belement ebbe a morbid törvénymódosításba. Mindez jól tükrözi a hazai közállapotokat. Kripta negyvenöt milláért és ingyen temetés az arra rászorulóknak. De a gond nem az elhunyt tisztába tételével és felöltöztetésével van, hanem inkább a sírásással. Ahhoz azért kell némi szakértelem és gyakorlat. Megalázó, hogy a szegényeket még holtukban is kirekesztik, valahol az újköztemető szélén egy már kiselejtezett parcellában kijelölve nyughelyüket. Persze itt nem csak a szegényekről van szó! Aki kéri, az megkapja az önkiszolgáló temetés lehetőségét, jövedelemigazolás nélkül is.
Az már egy másik kérdés, hogy sírásás közben rég temetettek csontjait fogják esetleg kilapátolni, vagy a ravatalozótól a sírhelyig több kilométert kell majd megtenniük a családtagoknak, többször letéve a koporsót útközben, pihenésül. Milyen végtisztesség az, ahol hant és síremlék nélkül, kizárólag az erre kijelölt parcellában lehet majd temetni?
Persze a köztemetés nem ugyanaz, mint ez a szociális akar majd lenni. Az más tészta. Köztemetésnél a haláleset helye szerint illetékes települési önkormányzat a halálesetről való tudomásszerzést követő huszonegy napon belül gondoskodik az elhunyt személy közköltségen történő eltemettetéséről, ha - nincs vagy nem lelhető fel az eltemettetésre köteles személy, vagy- az eltemettetésre köteles személy az eltemettetésről nem gondoskodik. A költségeket persze behajtják majd.
A lényeg, hogy ez a kormány már nem csak az élők között demonstrálja az ordító vagyoni különbségeket, hanem már a holtakat sem hagyja e téren nyugodni. Kinek a kripta, kinek a temető szegényparcellája. Mert tudjuk, hogy akinek semmije sincs, az még holtában is annyit ér csak. A gyugyháti Sadek keresetlen szavakkal értékeli ezt a helyzetet, amikor azt mondja, hogy a jó édesanyjukat azoknak, akik ezt a törvényt meghozták és életbe is léptetik majd, amit pedig még hozzátett, az most itt már le nem írható. Tessék csak bátran hozzágondolni!
