Vége van a szemérmes tolvajok korának, vége azoknak az időknek, amikor pitiáner kis tolvajok mai mércével mérten pitiáner összegeket loptak pironkodva, pártjuk érdekére hivatkozva, majd a kizsarolt összeg felét veszélyességi pótlékként lenyúlva.
Eljött a brutális rablások kora.
Nincs már itt magyarázkodás, pedig milyen jókat lehetett nevetgélni anno a kínszenvedésen, mellyel a rablóbanda megpróbált ideológiát gyártani a fosztogatásokhoz, nincsenek itt már nemzetiszínű mázzal sem leöntve az ügyek, nincs semmi más, csak a pőre erőszak.
Ma olvastam valakitől, hogy Orbán azért nem tiltakozik az ellen, hogy maffiának nevezik őket, mert arra számít, hogy maga a vád is félelmet gerjeszt az emberekben – holott, a szerző szerint a helyzet nem ilyen rossz, hiszen még nem öltek meg senkit. Én úgy pontosítanám ezt a mondatot úgy, hogy tudomásunk szerint még nem öltek meg senkit, habár ennek ellentmondanak az elmúlt évtizedek eseményei, a szervezett bűnözés elleni küzdelmet megyei szinten irányító rendőr halálától Vancsik képviselő furcsa balesetéig, a bizonyítékot használhatatlanná tevő főrendőrtől – mai minisztertől - a Nógrádi testvérek vallomásáig.
Dejszen nem kell ahhoz ölni, hogy rettegjen a nép, retteg az mindjárt, ha az a veszély fenyegeti, hogy kiveszik a kenyeret a szájából, és ha retteg, akkor kussol. Másképp mivel lehetne magyarázni, hogy nem veri ki a biztosítékot, hogy a kiemelt adózók kiemelt nagyságrendű tolvajlásait leleplező adóhivatali tisztviselőket úgy hajtják el az ügynek még a környékéről is, mint a vetésbe tévedt libát, és még örülhetnek is, hogy egyelőre nem mennek a levesbe?
Mivel lehetne magyarázni, hogy abban az országban, ahol egy zárt körben elhangzott „kurva ország” kifejezés hallatán lángba borult Budapest, most senki nem emel szót semmi ellen, most ha az ebédlőasztalán dugják az asszonyt, a dohányzóasztalon meg a lányát, akkor is kussol a magyar? Vagy lehetséges, hogy anno nem is a nép volt olyan rettenetesen felháborodva, hanem csak azok, akiket megfizettek?
Jön a választás, és bár hihetetlenül öntelt képpel pöffeszkednek a Fidesz prominensei, de Orbán szinte eltűnt a hazai pályáról – aki nem beszél, az nem hibázhat alapon, - vélhetőleg, Matolcsynak sem köszönhette meg a harcos kiállását. Lehet, ő is megy majd Párizsba, mint a családi titkokat kifecsegő és szinglihordákkal fenyegető Mikola. Nem biztos, hogy a nagy magabiztosság mögött nincs nagy majré, hiszem a nép elcsendesedése nekik is feltűnhetett, nem egy jó jel, nincs ellene eszköz és ki tudja, mi játszódik le a magyar speciálisan bekötött agyában – megjósolhatatlan. Márpedig a választási rendszer olyan, hogy aki nyer, az nagyon nyer, és ha nagyon nyer, akkor nagyon nagy pofonokat tud osztani.
Azon töröm a fejem mostanában, hogy a demokratikus ellenzéknek deklarálnia lenne érdemes az Alaptörvény azonnali hatályon kívül helyezésének szándékát, vagy ráérnek majd a választások után, Orbán puccskísérlet miatti megvádolásával és letartóztatásával egyidőben meghirdetni? Meg, hogy mi legyen a TEK jól kiképzett harcosaival, akik végső soron nem eszmei alapon azok, akik, hanem ideológiamentes zsoldosok?
Azon is gondolkodtam már, hogy a Fidesz esetleges választási veresége esetén vajon átadná-e békésen a hatalmat, vagy ehhez szét kellene verni a futballhuligánokat, sokkal erőszakosabban, mint 2006-ban? Meg azon is, hogy mit lehetne kezdeni Polt Péter ügyészségével? Mit lehetne kezdeni Áderral, Szájerral, Kövérrel, meg a többi puccsistával?
Szóval nincs ok az irigységre, nincs az az Audi, ami megérné egy ilyen intézkedés-sorozat megterhelését, pszichikai feszültségét és a valóságos életveszélyt, amivel járna. Érdekes helyzet lenne, egyben persze félelmetes is.
Mindemellett kívülnézetből most úgy tűnik, hogy a Fideszes fiúk ki akarják még használni az időt, ameddig kétharmaduk van, ameddig még övék a hatalom, és ügyeskednek ezerrel. Betelepítik hűbéreseik trafikjaiba a lóversenyfogadást – olvashatták a Keresztapát – levágatják a nullás sütésű lovak fejét, ha valaki okoskodna, ne kerüljenek zavarba, ha egy lófejet az ágyába kell tenni, egyben a CBA-s Lázár testvéreknek is elsimogatják a pályát - ügyeskednek szakadatlanul.
Soha nem voltam elégedetlen a fantáziámmal, el tudtam képzelni mindig ezt-azt, de a mai állapotok még legvadabb álmaimban sem ködlöttek fel. Tudtam, hogy mi legfeljebb Balkán felső feltételes megállóhely vagyunk, de hogy ráverünk egy kanyart bármelyik banánköztársaságra, azt azért nem képzeltem volna.
Hát, majd meglátjuk, az utolsó időszak sorsdöntő lesz, ki mit fog lépni.
Meglátjuk, hacsak a tények ismeretében nem úszik majd könnyben a szemünk.
:O)))
