z pedig sokféle van. A lúzerek, a pipogyák, valamint a tornából felmentettek számíthatnak arra, hogy így is nevezik őket. Az erotikus vonalat már meg sem említem, a lankadtakat, a puhákat, a semmire kellőket. Kis pöcsös még az ifjú titán is, kinek fenekén ott még a tojáshéj. Szóval a lényeg, hogy pöcs már pedig sokféle van.
Na de még ilyen PÖCSÖKET, ezt azért nem gondoltam volna. A leváltott államtitkárok is mind azok. De most már ideje, hogy rá térjünk arra a PÖCSRE, ami miatt e röpke bevezetőt ide vetettük.
Ez azért nem semmi. Ez a rendszer már eddig is sokféle baromságra volt képes, de ez a mostani aztán tényleg viszi a prímet. A PÖCS-ök feladata lesz az éves önértékelési terv elkészítése és feltöltése az OH által működtetett online felületre, az önértékelés előkészítése és megtervezése, a tanárok, szülők, diákok tájékoztatása, az önértékelésbe bevont pedagógusok felkészítése és támogatása.
Megint egy újabb elem, mely nem az oktatás jobbá tételéről, hanem, mint a minősítési rendszer, vagy akár az etikai kódex, a kordában tartásról, a számonkérő, az oktatói szabadságot korlátozó intézkedésről szól. A pedagógusok pedig tűrnek, megalázottan viselik mindezt, mert nekik is valamiből élni kell. A kormány szokás szerint visszaél a munkavállalók kiszolgáltatott helyzetével. Emeli látványosan a nagyvállalatok vezetőinek bérét, tűri, sőt hallgatólagosan támogatja is, a kiemelt, horribilis jövedelmek, főleg csókosi körben való burjánzását, érzéketlenül szemlélve egyes társadalmi rétegek egyre nagyobb tömegű legatyásodását.
Ez a PÖCS nem más, mint a pedagógusok megfélemlítésére hozott illiberális államépítés része, alattvalókká tenni azokat, akik az állásvesztéstől, vagy az előmenetelük csorbításától való félelmükben tűrik a megalázó, egymás kukkolására való kényszerítést. Mi várt a tanárokra ebben a tanévben? A minősítésről, a tanfelügyeletről és a fizetésekről itt olvashattok.
Száz szónak is egy a vége, mindannyian pöcsök vagyunk, mert hagyjuk, hogy ezt tegyék velünk, hagyjuk, hogy a mostani kormány által agymosottakká legyünk, mert mindennapi betevőnkért való jogos aggódásunk pöccsé tett bennünket is. Jó lesz vigyázni, lankadásunk senkinek nem fog örömet okozni, csak az illiberális populizátoroknak. Ők kéjelegnek majd azon, ahogy eddig is tették, hogy mikké is tettek bennünket!