Nem szeretnék ünneprontó lenni. Nem várok holnapig, én velük nem ünnepelek. Hiába gyújtanak nekem önfényező, kivagyiságtól villogó gellérthegyi görögtüzet, hadi kísérettel.

Nekem nem hiányoznak sem ők, sem István államépítő sokszínűségét tagadó, illiberális gesztusaik.

Milyen képmutatók, amikor államalapító királyunk intelmét, -„Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.”- semmibe véve, Ferenc pápa szavait figyelmen kívül hagyva, a menekültek ellen szítanak és közben országunk és Európa védelmét hirdetik nagy garral, egyedüliként kimaradva az összefogásból!

És még ők ünnepeltetnek ebben a hazában, ahol egyre többen vagyunk, kiknek ajkáról buggyan a fohász, - mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! A mostani hatalmasak, kik kormányon vannak, pedig csókosaikkal együtt tobzódnak a földi javakban, eszméletlen nagyságrenddel verve a tömegek életszínvonalát.

Ebben az országban egy európai mértékkel is szokatlan hatáskörrel és illetékességgel felruházott belügyér olyan vagyoni helyzetben van, hogy 610 millió baráti kölcsönt képes adni magánszemélyeknek, vagyonbevallása szerint. Kiknek? Kamattal és milyennel? Vagy a nélkül, csak úgy grátisz? Tán megbízhatatlan közmunkásoknak, vagy netán megbízható ügyészeknek és bíróknak? Adni tud, ez a lényeg, no meg az, hogy mit kap érte!

Nincs mese! Rák ellenes barackmagot hirdető, zsidó kurvák seggéről szavaló panziós költő kormánytisztviselők, ötös párttagkönyves eszement tollnokok, pasaparkos cselédtartó ficsúrok, mangalica telepes falubéli kiválasztottak, horthystanosztalgiázók, gyöngytyúkvadászó magyarságtudatot tömjénezők kezében az ország irányítása és vagyonának jó része is.

Mi meg csak nézünk, mint a moziban, mi az alattvalók. Sokan közülünk el is hagynak bennünket, dilemmájukban azt a megoldást választva, hogy külhonban keresnek menedéket az itthoni helyzetből.

Volt már ilyen. Bartók Béla mondta annak idején:” Ha valaki itt marad, holott elmehetne, ezzel hallgatólag beleegyezik mindabba, ami itt történik, mondhatják. Viszont azt is lehetne mondani, bármilyen kátyúba kerül is az ország szekere, mindenkinek otthon kell maradnia és segíteni a dolgokon tőle telhetőleg. Csak az a kérdés, van-e belátható időn belül remény arra, hogy eredményes segítőmunkát lehet elérni.” No, komment!

Engem már nem téveszt meg a látványtervező populista jobboldal szemfényvesztő süketelése. A kenyér ünnepe előtt ezért kijelentem, nincs más megoldás, mint a kenyértörés. Ezzel a lépten, nyomon nemzetit hazudó és azzal takaródzó politikával, már sem kiegyezni, sem együttműködni, de már beletörődni sem lehet. Szögesdrótot húztak ezek még a lelkekben is. Ezek állandóan szabadságharcolnának, most éppen határvadász századokat akarnak felállítani. Békétlenek, holott békére lenne szükség végre, valahára!

Magyart a magyartól így még soha el nem választottak, másként gondolkodót és kinézőt ennyire semmibe, még soha nem vettek errefelé békeidőben. Példátlan gyűlöletgerjesztés az, amit itt folytatnak!

A menekültügy forrón tartásával igyekszik ez a kormány hidegre tenni politikájának fogyatékosságait, bűneit! Látványtervezett cselekedetekkel próbálja altatni a közvélemény éberségét!

Bármi megtörténhet, mondta a pávatáncos főpopulizátor, a kérdés már csak az, hogy mikor és hogyan!