Az egészben az a legszomorúbb, hogy ezek hemperegve röhöghetnek rajtunk.
Megnézik a videót az egyre nyilvánvalóbban ártatlan Hunvaldról, aki gyakorlottabban ül már, mint egy túzok a fészkén, vagy Fapálról, aki olyan, mint akit leöntöttek egy kübli szarral, és most több–kevesebb sikerrel próbálja levakarni magáról a matériát, de a szagot nem lehet levakarni – meg röhögnek Hagyón és a Nokiás-dobozán - de rajtad is, mert ostobának tartanak.
Ezek keveset olvasnak, de nagyon ki tudják válogatni a kevésből is a nekik tetszőt.
Jogi tanulmányaikból kiválogatták azt, hogy hogyan lehet a joggal visszaélni, Parkinson törvényeiből pedig azt a fejezetet tették magukévá, mely arról szól, hogy míg egy atomerőmű építése során magának az erőműnek a költségvetéséhez nem szól hozzá senki, addig a dolgozók biciklitárolójának költségeit hosszasan vitatják.
Ennek köszönhető, hogy a média hosszasan vitatja azt, hogy a Nokiás dobozba belefér-e tizenötmillió forint, magukat oknyomozónak vélő újságírók szorgalmasan gyömöszölik a tesztdobozba a banki alkalmazottaktól a kísérlet idejére kunyerált és számukra is csodaszámba menő pénzt.
Mari néni meg csendesen csóválja a fejét, mert annyi pénz a világon sincs, mint tudjuk…
Nos, ennek köszönhető, hogy nálunk a legordasabb pénzügyi disznóságok, a legvadabb vagyoni bűncselekmények sem kerülnek reflektorfénybe, hiszen ha valaki ellop tízmilliót, az tízmillió, abból lehet venni egy merdzsót – na, nem a legmenőbbet – de a milliárdról azt sem tudja dolgos népünk többsége, hogy az hány nullát jelent.
Emiatt aztán az égvilágon senkinek nem csípte a szemét a KÖZGÉP- nek juttatott kis karácsonyi ajándék, az a huszonhét milliárdocska, melyet közbeszerzésen hozott nekik az angyalka, vidáman csilingelve, hóna alatt a karácsonyfával.
De meg is érdemlik, hiszen annyira szorgalmas népek – ők akkor is az országért dolgoznak, mikor mindenki más a bejglivel meg halgyilkossággal, majd a nagy zabálás kipihenésével van elfoglalva, beleértve a Blaha Lujza téren sorbanállókat is.
Szorgalmasék karácsony második napján, 26.-án, munkaszüneti napon is képesek nyerni néhány milliárdocskát, de be kell látnunk, ha egyszer az év 251 munkanapja nem elég a megtollasodáshoz, akkor fel kell áldozni az áldott pihenést is, húzzunk bele!
Persze mondhatja bárki, hogy ez a pénz egy majdani munka ellenértéke lesz, én meg azt mondom, hogy akár az is lehetne, de lehet esetleg egy olyan összeg is, mely lényegesen több az elvégzendő munka ellenértékénél.
Miután a pályázatok egy részén a cég egyedül, vagy egy konzorcium vezetőjeként indult, így a vállalási árat semmi nem befolyásolta.
Régebben legalább annyit szoktak adni az etikettre, hogy egy „baráti” céget is indítottak a pályázatokon, amelyik tett egy magasabb ajánlatot, ma már senki nem ad semmire - megpályázzák, megnyerik, és mindenkinek kuss!
A huszonhét milliárdocska öt pályázatból jött össze, van közöttük, melyet az eredetileg becsült ár másfélszereséért nyert meg a cég, vagy a cég vezetése alatt álló konzorcium, de a többi sem lehet prognosztizálhatóan veszteséges.
Emellett van közöttük jócskán olyan munka is, melyet majd elborít az áldott magyar anyaföld, s melyet utólag ellenőrizni már soha nem lehet majd…
A bejelentés időpontján meg csak derülni lehet.
Merthogy december 23.-án és 26.-án került nyilvánosságra a hír, és a vezető hírportálokon ma már nem lelhető fel – de hát nem is csoda, ha egy ilyen kis semmi hír ilyen hamar elveszíti a hírértékét, főleg, ha a hirdetési piacot is az egyik érintett kontrollálja!
Amikor még hír lehetett volna, akkor a közönség is és a média is éppen mással volt elfoglalva – a közönség sütött-főzött, majd evett-ivott, míg a médiából délelőtt a nyál csorgott, délután meg a könny és egyéb testváladékok, úgyhogy a legkevésbé sem érdekelte az embereket, hogy Őfelsége Cége már megint mit nyúlt le.
Ez így egy olcsó megoldás volt, emellett teljesen felesleges is volt a médiát azzal szórakoztatni, hogy Balogh miniszter figyelemelterelési céllal meghívott ötven éhező gyereket az ötszázezerből a Hiltonba ebédelni, különben is, annak nagyobb hírértéke lett volna, ha a Krisnások őt hívják meg a Blaha Lujza térre.
De ez ma már lefutott meccs – ki tudja, hányadik ilyen a sorban – innen már megy ez, mint az ágybaszomorkodás - a munkát elvégzik az alvállalkozók, a fővállalkozó is kitol a fészerből néhány gépet, meg egy táblát, hadd hirdesse hírét-nevét, szerte a világban!
A munkát elvégzik, a pénzt kifizetik, oszt jónapot.
Az olyan cégek, melyek eléggé el nem ítélhető módon el szeretnének tüntetni egy-két milliárdocskát, állítólag mindenféle megbízható alvállalkozókkal végeztetnek el mindenféle olyan munkákat, mint például a szakértés, meg a tanulmányírás, ellenőrzés, feasibility study, átvonuló libák elleni légtérvédelem, miegyebek, melyek nélkül nem élet az élet.
Lesz közöttük svájci bejegyzésű is bizonnyal, vagy svájci fővállalkozó piréz alvállalkozója, akinek a jól kiérdemelt munkadíja majd Tonga valamelyik bankjában nyitott számlára kerül átutalásra - jó helye van ott annak, míg csak nem akarunk venni még egy olajkutat Bakiban…
Két csapat dolgozik itt párhuzamosan és mindkettő parádésan teszi a dolgát.
Egyik a politikai csapat – nevezzük ezt az egyszerűség kedvéért Fidesznek, mely megteremti a kedvező politikai-gazdasági környezetet és szabályozást, elhárítja a felesleges kíváncsiskodást és okvetetlenkedést, baleset esetén végzi a kárelhárítást és kárenyhítést.
Másik a gazdasági csapat, mely ebből a helyzetből a legutolsó centig kisajtolja a kisajtolható hasznot, amelyik vet egy ki koncot a feltétlenül, vagy célszerűen életben tartandó szereplőknek, amelyik lefölözi és biztonságba helyezi a tevékenység eredményét, majd elhelyezi, lehetőleg valamerre messze távol az országtól, hiszen a rabló sem áldozata telkén építi a villáját.
Csányi és Demján már a múlté.
Ők vagy kiegyeznek, vagy ők is zsákmányállatokká válnak, mint krokodiloknak a gnú, és ki fognak egyezni ezekkel a hiénákkal, mert nekik van veszítenivalójuk, viszont az állam nincs a kezükben.
A Vezér meg büszkén hirdetheti az Országház pulpitusán: az erő velem van!
Na, mindegy.
Mindenesetre mindenkinek tudnia kell, hogy nem minden cégnek kell lehúznia a rolót, van olyan is, amelyik a magyar átlagot kissé meghaladó mértékben gyarapodik az ország hasznára, Vezérünk dicsőségére - vagy fordítva.
Te meg, komám, vegyél magadnak egy halina őrbotost, hogy ha be kell állnod a sorba az Erzsébet hídnál, hogy kapj a Rókusnál egy tál levest, meg ne fázzon a lábad, mert abból lesz a nátha, aztán ki tudja, hova vezet ez a folyamat...
Tényleg, valaki tudja, hova vezet ez a folyamat?
:O)))
