Így van ez a politikai életben is - ha a szereplőket mind egyformának látjuk, akkor a bennünket körülvevő politikai környezet színtelen, szürke és ronda lesz.

Természetesen a politikában semmi sincs ok nélkül, egy adott helyzet mindig előnyös, vagy hátrányos helyzetbe hoz valakit, kedvez vagy árt valakinek, ezért hát gyanakvással kell fogadnunk, ha bele akarnak terelni bennünket egy sztereotípiák által uralt gondolkodásmódba, mert anélkül leszünk politikai manipulációk elszenvedői, hogy akárcsak észrevennénk is.

Egyik ilyen közkedvelt „igazság” a politikusokra vonatkozik, és úgy szól, hogy „ezek mind egyformák”.
Nagyon népszerű állítás ez, hiszen aki magáévá teszi, az megkíméli magát attól a fáradságtól, hogy a politikusokat személy szerint, tetteik és nézeteik szerint ítélje meg, helyette mindegyikre ráhúzza az egyengúnyát.
Még a nagyság-különbségeiket is rendbeteszi, mégpedig úgy, hogy a magasabbak lábából lefűrészelve a legalacsonyabbhoz igazítja őket, értsük ezt természetesen átvitt értelemben.
Aki kilóg a mezőnyből, annak a fejét kollektíven verik is, miközben a lábát fűrészelik, ellenfelét meg sámlira állítják.

Na, de milyen is ez a sok egyforma politikus?
Hát elsősorban is mind egytől–egyik egy tetű tolvaj, aki nem törődik az ország érdekeivel, kizárólag a saját zsebe megtömése érdekli, ezért aztán lop, mint a gép.
Így kerülnek egy táborba a százmilliárdos magánvagyont felhalmozó maffiózó és bűntársai azzal, aki még az állami tisztség betöltéséből származó fizetését is a szegények támogatására fordította.
De ez a választót nem érdekli, hiszen egy nagy igazság letéteményese lett, melyből nem is lehet kibillenteni, még traktorral sem, pedig traktorral akár erdőt is lehet lopni.

És, ha már minden politikus egyforma, akkor a pártok is egyformák, hiszen azokat a politikusok irányítják. 
Tehát akkor minden párt is egyforma, szakítsa bár az egyik darabokra az országot, fordítsa szembe egymással a barátokat, rokonokat, keneteskedjen a lelőtt libák százai között a krisztusi szeretetről. Miközben az általa irányított országban gyermekek tízezrei éheznek és idős emberek fagynak meg fűtetlen lakásaikban, akkor is egyforma azzal a párttal, amelyik szociális érzékenységet hirdet, és amikor kormányon van, lehetőségei szerint tesz is érte.

Vagy mossuk össze azt a pártot, mely faji gyűlöletet szít, antiszemita és cigányellenes, idegengyűlölő, ember és ember között nem tettei, hanem származása szerint tesz különbséget azzal, mely fellép a szegregáció és a faji megkülönböztetés minden formája ellen.
De – mint tudjuk - minden párt egyforma, pártokban nem lehet bízni, mert bízni csak a civilekben lehet.
Ők ugyanis azok, akik amikor egy-egy társadalmi réteg problémáit felkarolják, akkor helyes vagy helytelen célokat tűznek maguk elé - nem úgy, mint a pártok, melyek, amikor egy-egy társadalmi réteg problémáit felkarolják, akkor helyes vagy helytelen célokat tűznek maguk elé, de legalább még holnap is léteznek.

A civilek olyan fogalom, mint sütés előtt a kelttészta - hogy gusztusos hasonlatot találjak, – amikor belemarkolsz, folyik ki az ujjaid közül, aztán vagy lesz belőle valami, akármi, vagy nem.
A pártok tésztájáról legalább azt tudod, hogy hozzávetőleg milyen összetevőkből készült, mi akar majd lenni, ki a szakács - és némi társadalompolitikai szakértelem is elvárható tőlük.
Merthogy ők vállaltan politizálnak, míg a civilek vállaltan nem politizálnak, ellenben ab ovo tudják, hogy mi a helyes és mi kell a közéletben, melynek lánykori neve mellesleg politika.
Itt az a civil szervezet, aki kinevezi magát civilnek, szerencsésebb országokban pedig az Orchideakedvelők Klubja, vagy a Cicabarát Egyesület.
De ez sem érdekel itt senkit, hiszen a párt rossz, a civil jó, lásd a Civil Összefogás Fórumát, mely köztudottan az igazság honi letéteményese, hiszen civil, nemmellesleg a kormánypárt emlőin hizlalja magát mindenféle politikai elkötelezettség nélkül.

Kinek az érdeke ez a helyzet?
Hát annak, aki bármikor mozgósítani tud kétmillió szavazót, hiszen ha a politikusok és a pártok ilyenek, akkor el sem érdemes menni szavazni, mert emberek közül kellene választani az élő isten meg a másik pártban található, ugye.
Így aztán csak a pártelkötelezettek választanak, a többiek meg otthon büszkék magukra, miközben hatalomban tartják azt, aki a seggüket vidáman rugdossa, és úgy épít a butaságukra, mint a legszilárdabb vasbeton alapra.
Viszont ők a civilek, akik a sors kiszolgáltatottjai, mert a pártok – és főleg a kormánypárt – azt csinálnak velük, amit akarnak, tehetetlenek ellene.
Pedig a pártok a választók kiszolgáltatottjai, akik azt csinálnak velük, amit akarnak, ha éppen akarnak,  már persze, ha felismerik az érdekeiket és az erejüket.