Ehhez az egyik feltétel biztosított, hiszen a nyomdák készen állnak arra, hogy felhasználják a félmillió vödör narancssárga festéket, mellyel megalapozzák a közleményt, mely szerint az új időszámítás és az új magyar állam létrejötte óta mennyit takarítottál meg a rezsidből.

Ahogy múlnak az évek, ez egyre barátságosabb szám lesz, nagy kár, hogy mellette nincs ott kék alapon, hogy a magyar állam és a kereskedők mennyit takarítottak meg ugyanezen időszak alatt a beszerzési árakon, mert könnyen meglehet, hogy többet, mint amennyit - bizonyítandó szociális elkötelezettségüket - odaadtak a fogyasztónak.

Schwarz bácsi, mint a pénzét lenyelő automatára, erre is mondhatná: Ögyes, ögyes, nem kerül semmibe, mégis hatásos...

Juliska néni, a szomszéd nyugdíjas meg örül, mint akit kétszer fenékbe rúgtak, hiszen jól járt, fenéken billenthették volna háromszor is, de kettővel megúszta, mert olyanra gondolni se mer, hogy a fogyasztói árak valamiféle automatizmus alapján kövessék a beszerzési árakat, az árképzés nálunk az Úr kezében van, az Úrnak pedig az Isten pénze sem elég.

Hogy a rezsicsökkentésnek nem ő a nyertese, ez sem igen érdekli, mert ő csak a narancssárga alapon feketével feljegyzett számokat látja, és arra esély sincs, hogy fehéren feketével kinyomtatva megtekinthesse Rogán Tonya vagy Szíjjártó külügyér közműszámláit, mert jó eséllyel kiderülhetne, hogy kéthavi rezsicsökkentésükből ki lehetne fizetni Juliska néni egész évi összes közműszámláját, beleértve a kéményseprés díját is, - azt a bizonylatot, melyről a megtakarításáról szól bátran tárolhatja a hideg konvektoron, aztán majd megtalálják az örökösök, mikor tavasszal kiolvasztják az öreglányt és ők is hálásak lehetnek Orbánnak.

Viszont a további rezsicsökkentéshez kellene azért kis pénz is.

Bölcs vezéreink azt találták ki, hogy kicsit beleturkálnak a kasszába, hátha van ott még valami, és lám, megtalálták a megoldás kulcsát, a paksi atomerőmű majdani szétbontására elkülönített lóvét, a dolgok jelen állása szerint úgy kétszáznegyven milliárdot, ezt majd szétoszthatják igazságosan a fogyasztók között, meg a frissen gründolt állami közműcégek között, és ameddig le nem áll, egyetlen reakrtor sem fog panaszkodni, hogy nem tesznek több pénzt félre a majdani bontásra és környezeti rehabilitációra.

Orbán lesz a rozsdatemetőben Mad Rex...

Állítólag végül ezt az elképzelést elvetették, de én ebben azért nem vagyok olyan biztos, mert nem csak úgy lehet lopni egy boltból, ha belenyúlok a kasszába, hanem úgy is, hogy az árut másfelé irányítom, mondjuk az évenkénti befizetéseket szüneteltetem.

Erre legjobb példa az elmaradt adófizetésekből épített Felcsúti stadion, elő lehet valami hasonlót adni Pakssal is, csak az a baj, hogy az üzemidő lejárta után ott fog állni egy radioaktív roncs, az idők végezetéig.

A rezsicsökkentés egyébként igen látványos, de nem hinném, hogy azon kívül, ami a szénhidrogén-származékok bevételből bejön, éppen most még többet el kellene lopni, habár azt belátom, hogy a paksi építkezések elhúzódásából adódó bevételkiesés nagyon fájhat a Vezérnek, csak a gond, meg a kuporgatás, sehol egy libacomb és a terv megvalósítása, mely szerint átképezzük Rasit százlábúvá, sajnos elhúzódik...

Közben a taxisok is szeretnének rezsit csökkenteni, az ugyanis megviseli az idegeiket, hogy a kiállás költségei a drosztra akkor is felmerülnek, ha az utast az UBER szállítja.

Így aztán felhorgadt bennük a demokrata és megszállták a fővárost.

Szép emlékeik vannak az utolsó taxisblokádról, melynek során a nép csatlakozott hozzájuk és meleg teát vitt a barikádokra, míg a szolidaritás most nem egyértelmű, taxival ugyanis azok járnak, akiknek telik erre a rezsicsökkentésből, azok meg csak röhögnek a monopolkapitalista törekvéseken.

Juliska néni meg tolja maga előtt a gépesített járókeretet a vészfékkel, merthogy neki erre telik.

Szóval, ideje lenne már leszámolni ezzel a sok baromsággal és valami nyugodt pasit vagy honleányt találnunk az ország élére, utóbbinál az sem követelmény, hogy csinos legyen, de legyen hatékony, mint hajdan volt Meier Aranka...

Orbán utazik Putyinhoz, viszi a felvételi kérelmet a Független Államok Közösségéhez való csatlakozásunkra, arra a kívánatos esetre, ha kitelik a böcsület az Unióban.

Az Úr igen dühös lehet ránk, hogy még mindig a nyakunkon hagyja ezt a bandát - mondjuk megértem: tulajdonképpen megérdemeljük...

:O)))