Első rész.

Na, kérem tisztelettel! Ha valaki az elmúlt években nyomon követte az interneten megjelent írásaimat, azokban egy mondatban sem talál a szocialisták hajdani miniszterelnökére, a DK jelenlegi vezetőjére vonatkozó ajnározó ömlengést, vagy akár őt fanatizáló, agyba-főbe dicsérő jelzős szerkezetet. Ennek fő oka az, hogy soha nem szívleltem a vele kapcsolatos negédes szellemi csápolást, a rajongás már-már visszataszító, gondolom számára is olykor terhes megnyilvánulásait. Nem szorult ő soha sem arra, hogy ha kell, ha nem, elismerő szavakkal illessék, facebook csoportok hirdessék miniszterelnöknek ismét, vagy akár abszolút ferizzék is, bármilyen jó szándékkal.

De most már úgy érzem eljött az idő és feladva eddigi tartózkodásomat vele kapcsolatban, meg kell szólalnom nekem is mellette.

Aki, vagy akik ma azt állítják, hogy Gyurcsány Ferenc azt a szélsőséges politikát folytatja, amivel egyszer már tönkre tette az országot, azoknak elmentek otthonról, azoknak elgurult a gyógyszerük, azok ugyanúgy leköpik a volt szocialista miniszterelnököt képletesen, mint ahogy tette azt a minap a nagyon jól megbüntetett két férfi.

Először is, szélsőséges politikát ebben az országban az folytat, aki nem engedi be a parlamentbe az európai zászlót és tűri, hogy azt kidobják az ország házának ablakán. Szélsőséges politikát ebben az országban az folytat, aki a mai baloldal politikai vezéregyéniségét csak azért vádolja ismét az ország tönkretételével, mert benne látja egyedül, már több mint huszonöt éve azt a személyt, aki politikai képességei és emberi tulajdonságai alapján a jelenben méltó ellenfele lehet Orbánnak. Itt van a Fekete Doboz egy 1989. február 21-i dokumentumfelvétele,  amelyet azóta "illetékesek" már levettek az internetről, amelyen Orbán Viktor, az akkor még szárnyait bontogató Fidesz alapítója és frontembere a “kiszesekről” nyilatkozik. “Na hát, a kiszesek közül nincsen normális, tárgyalóképes ember. Egyetlen ember van a kiszesek közül, akit én ismerek, akit komolyan kell venni, ha az ember tárgyal vele, mert az próbára teszi az ember képességeit, ...az egy Gyurcsány nevű ember. Az összes többi az komolytalan. Sajnálom kedves KISZ-urak. A Szilvási az, aki még úgy-ahogy. Az összes többi az… Ők nem azt tanulták meg, amikor politikussá szocializálódtak, ami egy nyílt vitában szükséges. Belőlük hiányoznak ezek a képességek. A Gyurcsányt leszámítva, mondom, akiket én ismerek …”

A liberális pávatáncos megváltozott, illiberális lett. De az engesztelhetetlen ellenfelének tartott személyt negyedszázada, változatlanul Gyurcsányban látja. Ez az egyetlen dolog a populista fűszerezéssel megspékelt hatalomvágya mellett, amiben kitart.

Szélsőséges politikát ebben az országban az folytat, aki szó nélkül hagyja a Jobbik vezetőjének 2014 évről szóló beszámolóját. Szélsőséges politikát az folytat ebben az országban, aki nem a szegénység felszámolását tűzi ki feladatként elsődleges céljául, hanem azt szavalja populista jobboldaliként, keresztényi alapokon, szemben a hazai és európai idevonatkozó statisztikák adataival, hogy csökken idehaza a szegénység, miközben látványosan nő! Szélsőséges politikát az folytat ebben az országban, aki kormányzásával olyan helyzetet teremt, hogy egzisztenciális okokból egyre többen hagyják el hazánkat, és állandóan görög példával riogat bennünket, aki olyan légkört teremt idehaza, hogy világhírű zongoraművészünk és más neves értelmiségiek sem képesek már emiatt itthon maradni. Az angol királynőnek kell lovaggá ütnie őket, hogy a világ számára egyértelművé váljék, olyan európai értéket képviselnek, ami idehaza hiánycikk.

Hajdanán még Orbán így beszélt: "Ha a választásokon csak pártok indulhatnak - amit helytelenítenék -, akkor kényszerűségből talán létre fogunk hozni egy választási pártot, amit azonban a választások után sürgősen feloszlatunk." [...] "A hozzám legközelebb állók, Kövér László és Fodor Gábor velem együtt egyfajta szociálliberális meggyőződésűek. A Századvég című lapunknál ugyanakkor dolgoznak olyan reformkommunista szerkesztők is, mint Stumpf István és Wéber Attila. Őket változatlanul barátaimnak tartom, de egyszersmind politikai ellenfeleimnek is." (HVG, 1989. augusztus 26.)

Azóta persze sokat változott a világ, de erről majd legközelebb.