Azt kérdezi tőlem volt osztálytársam, nem tűnt-e fel nekem, hogy 1989-től a mai napig társadalmunk egyik alapvető ismérve a megosztás és az egymásra uszítás, nyíltan, vagy burkoltan. Érveit hosszan sorolta, ha nem is időrendi és fontossági sorrendben, de minden féleképpen figyelemre méltóan. Hogy kik fütyülték ki és miért annak idején egy ötvenhatos megemlékezésen Göncz Árpád köztársasági elnököt és, hogy mind ebből mit profitált Orbán Viktor, az megérne egy külön tanulmányt. Mint ahogy az is, hogy mennyi miépes adja szavazótáborának gerincét a mai kormányzó pártoknak. Hova tűnt a MIÉP, az SZDSZ, a Kisgazda Párt, az MDF? Mi lett a szavazóikkal, hová adták voksaikat? Mi lett azokkal, akik pártszíneiket úgy váltogatták és váltogatják a mai napig, mint más rendes ember az alsóneműjét?
Hol van a baloldali egység? Kik igazoltak át balról a radikális jobboldalhoz és mennyien? Mivé lett a Szolidaritás, a Bajnai féle pártkezdeményezés, az EKA, mivé lett Szili és Bokros Lajos? Kinek az érdeke, hogy megalakult az Elégedetlenek Pártja, a Humanista Párt, a Magyar Kétfarkú Kutyapárt, a Magyar Szociális Zöldpárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a két Munkáspárt, a Negyedik Köztársaság Párt, a Nemzeti Munkáspárt, a Zöld Baloldal, a Szociális Unio és sorolhatnánk még a végtelenségig. Kinek az érdeke, hogy szétforgácsolódjon a hazai ellenzék, különösen a baloldal, az az oldal, amely az emberi méltóság tiszteletét előbbre helyezi a nemzeti hitvallásnál, amely a szolidaritás elvét hirdeti a gyakorlatban is, az elesettekkel, a kirekesztettekkel szemben, amely a fékek és ellensúlyok létét nélkülözhetetlennek tartja és a szociális gondoskodást fontosabbnak, mint a saját zsebek degeszre tömését.
Hogy a fideszesek delegáltak-e fizetett ügynököket a baloldal szétveréséhez, bomlasztásához és gyengítéséhez azt tényszerűen ma még nem lehet bizonyítani. De, hogy kéjes vigyorral, fülig érő szájjal élvezkednek azon, ahogy a baloldal egymást marcangolja, tépdesi szét, az már nyilvánvaló. Ha megfigyeled kicsiben a facebookon lévő, magukat baloldalinak, demokratának valló csoportokat, oldalakat, mindez jól látható. Keresetlen, olykor trágár, obszcén szavakkal illetve egymást, vélt, vagy valós sérelmeiket kiteregetve, érzelmi túlfűtöttséggel, józan eszüket vesztve esnek egymásnak baloldali érzelmű emberek! Politikai szerencselovagok, közéleti gigolók blogolnak, szervezkednek, ütve – vágva azokat, akiknek tegnap még a hátára kapaszkodva próbáltak érvényesülni. Sértett pártfunkcik piszkítanak abba a tányérba, amelyből tegnap még falatoztak, melléjük szegődött fogadatlan prókátorok szövegelnek, erősítve bántott lelkeiket.
A Fidesz-KDNP finkelnsteini felvértezettséggel röhög a markába mindezen és aratja a babért ebben a káoszban, amit a baloldal magának is gerjeszt. A tegnap még örömfotós üti, vágja régebben oly szeretett pártjának ügyvezetőjét azzal a sületlenséggel, hogy „Nem lehet még Repülős Gizi néninek sem a személyiség jogaival viccelődni. Gizi néni nem közszereplő.”
Aktivisták, mezei párttagok, eltévedt szimpatizánsok tömege hisztériázik nap, mint nap a széles nyilvánosság előtt, feltüzelve önkéntes, vagy küldött provokátorok által gerjesztett kommenteken, bejegyzéseken. A jobboldali populisták legnagyobb örömére agyalják egymást szüntelen, a mai napig. Egységbontó, összefogás roncsoló, erőt pocsékoló magatartás ez, sehová nem vezető.
Nagy az írástudók felelőssége, hogy a neten megjelenő, kimondott és leírt szó milyen hatást vált ki, mennyire szavazatvesztő, vagy gyarapító! Ezért aztán súlya van mindennek, mint az arccal és névvel együtt vállalt szövegelésnek éppúgy, mint a névteleneknek. Így aztán lehet igazsága volt osztálytársamnak abban, hogy feltűnt neki a megosztás és az egymásra uszítás az elmúlt évtizedekben, a mai napig bezáróan. A lényeg, hogy legyen ellenségkép, szól a finkelsteini intelem! Ez élteti az illiberális államot építő mostani hatalmat. Nem kellene a demokratikus oldalon, egymás között is ezt alkalmazni, ideje lenne a megosztást és az uszítást itt is befejezni!