És közülük sokaknak elege van a bujkálásból, melyet egy álszent és prűd társadalom kényszerítene rájuk, ha hagynák.

Ők azok, akik a Budapest Pride rendezvényein megmutatják magukat országnak-világnak, és vállalják nemi identitásukat azért, hogy az év további háromszázhatvanöt napján se kelljen bujkálniuk.

Ők azok, akikről sokszor még közvetlen környezetük sem tudja, hogy a szivárványszínű zászló hordozói, hogy nem egészen olyanok, mint a társadalom többsége, mert nagyon sokáig rejtőzködniük kellett.

A rejtőzködést a társadalom kényszerítette erre a társadalmi csoportra, évezredes tradíciók alapján.

Érdekes módon a katolikus egyház volt élharcosa üldözésüknek, jóllehet éppen a katolikus papok között volt igen magas a homoszexuálisok száma, de ezt a tényt a reverenda sokáig eltakarta.

Talán megelőzték Rejtő Jenőt, mert tudták már régen, hogy a legmegbízhatóbb megoldás, ha ők olvassák a homoszexuálisok névsorát, aztán aki a középkorban meghallotta a nevét, masírozhatott is a máglyára.

Így aztán bujkálniuk kellett, titkolni a tényt, titkolni esetleges kapcsolatukat, eltagadni társukat az életbenmaradás kényszere okán.

A helyzet a huszadik században annyiban változott, hogy bár a társadalom nem tolerálta a többségitől eltérő nemi identitás nyílt vállalását, de ha valaki eltagadta, akkor elviselték a dolgot, legfeljebb néha megverték azt, aki nem volt elég elővigyázatos.

A huszadik század végén, a huszonegyedik század elején erősödött meg a törekvés a szabadságra, arra, hogy nyíltan élhessék meg azt az állapotot, mely szerintük - és az emberek értelmes többsége számára is természetes állapot, semmi rendelleneset, semmi kivetnivalót nem találnak benne.

Ők így születtek, és semmi okuk arra, hogy ebben az álszent társadalomban kiszolgáljanak mindenféle ostobákat, akik ezt képtelenek megérteni.

Pedig nem túl bonyolult dolog ez.

Mégis, nehezen lép ki a társadalom az előítéletek korlátai közül, nehezen viseli a másságot.

Az emberek néhány ezreléke pigmenthiányosan születik.

Biztos vagyok benne, ha az albino emberek megszerveznék a maguk felvonulását, akkor ők is hamar a gyűlölet tárgyává válhatnának, mint ahogy egy vöröshajú kislány, vagy egy szemüveges kisfiú életét is meg tudják keseríteni társaik.

Igaz, az optimista ember arra számít, hogy a szemüvegeseket üldöző gyermek felcseperedve megokosodik és le tud szokni az intoleranciáról éppúgy, mint a pelenkábacsinálásról, de ez azért inkább a wishful thinking kategóriájába tartozik.

Az ősember, ha feltűnt valaki, aki tőle eltért, sebesen előkapta a bunkóját és ütött, ma a bunkó üt, és mindegy neki, hogy a másság vagy az idegenek, esetleg saját szörnyei ellen harcol, mert titkon vonzódást érez saját neméhez.

Ő ütni akarja a buzit, megdugni a leszbit, mert ő a normális

Hát nem abnormális?

A DK most zárt ki valakit, aki képtelen volt megemészteni azt, hogy a társadalomnak éppolyan részét képezik a LMBT gyűjtőnéven emlegetett emberek,  mint a szőkék, a magasak vagy a kövérek, és éppoly természetességgel kellene elfogadnia őket a társadalomnak, mint ahogy elfogadja a szilikonmellű szépasszonyokat, akik pedig sokkal, de sokkal természetellenesebbek, mint példának okáért a leszbikusok.

Ezer és ezer értékes ember, nagy művész vagy szorgalmas iparos került ki közülük, de ennek nemigen volt tudatában a társadalom.

Hálistennek egy Alföldi Róbert vagy egy Kulka János még ma is bátornak nevezhető kiállása azért hozott valamennyi változást a szemléletben.

Erre nagy szükség is van, mert a társadalom egyre durvul, és ehhez az éppen aktuális kormányzat is támogatást ad, emellett éppen kapóra jönne nekik egy gyűlölhető réteg.

A zsidók, cigányok, menekültek lassan elkoptatott célpontok lesznek, a buzizást meg oly könnyen lehetne ismét aktívvá tenni...

Mindenesetre azt remélem, hogy az idei Budapest Pride felvonulása békében zajlik majd.

Ha mégsem, akkor ne keressünk mögötte természetes társadalmi felháborodást, keressük helyette korunk Illetékes Elvtársát, aki úgy lenyomta Koltai Róbertet, mint Süsü a cölöpöt...

Remélem, hogy a társadalom évről-évre elfogadóbb lesz, a Budapest Pride pedig egy üde nyári látványosság, egy olyan fesztivál lesz, melyet nem azért megy el megnézni magyarember, mert szörnyülködni vagy gyűlölködni akar, hanem azért, hogy jókedvű legyen.

Még a libák társadalmában is létezik az azonos neműek között szerelem, a feketehattyú meg még ennél is tovább megy.

A feketehattyú-családok negyedében homoszexuális szülőpárok nevelik fel a kishattyúk seregét - lám, néha az egyszerűbb teremtmények előbbre tartanak, mint a saját nagyságától elájult ember.

Az LMBT társadalom már rengeteg értéket adott az emberiségnek.

Cserébe csak kis türelmet és megértést kérnek.

Olyan nagy kérés lenne ez?

:O)))