Többet mondok, ő az egyedüli Európában, aki felismeri a veszélyt, ami ma már nem is csak leányaink, asszonyaink erényét fenyegeti, hanem az életformánkat, a piát, a bikinit, a női autóvezetőket is.

Mecsoda kár, hogy ezt a korszakos személyiséget, ezt az európai léptékű politikust külhoni kortársai nem imádnak ájult csodálattal, mint megérdemelné, sőt.

Némelyik hálátlan nem átallja kétségbe vonni elképzeléseinek helyességét.

A németek elbizakodott Brünhildája (ha ez egy valkűr, kíváncsi lennék, milyen egy pedikűr…) egyenesen azt mondta, hogy a kerítés nem megoldás a menekültkérdésre.

A volt NATO főtitkár, Javier Solana pedig – miután méltatta a magyar kormány tevékenységét - azt mondta: nem akarok többet beszélni Magyarországról, mert rosszul vagyok tőle.

Pedig nem is itt él.

A horvát miniszterelnök pedig így nyilatkozott: „Megmondtam neki, hogy az én nevemben nem kell megvédenie a kereszténységet, nem kell, köszönöm.”

A hálátlanság ilyen mértékén felháborodva nem is csoda, hogy megsértődött, úgyhogy az Úr legyen irgalmas az osztrákoknak, de a németeknek is – nem tudják ezek, hogy a bosszú kódolva van a sejtmagban, erről Gyurcsány tudna beszélni.

Persze mindenkit érhet baleset, és nem mindig lehet tudni, honnan indul a parasztlengő, mely megrendítheti a hőst.

A pofon jöhet akár az autógyárak környékéről is, a Volkswagen-botrány elérte már a BMW-t, és könnyen elérheti a többi német autógyártót is – ki tudja, hányan trükköztek a károsanyag-kibocsájtással.

Az viszont biztos, hogy az autóiparra nehéz időszak következik, és ha a német autóipa bajban van, akkor bajban van Magyarország is.

A magyar ipar gyakorlatilag az autóiparral egyenlő, exportunk húsz százalékát adják a magyarországi német cégek, nincs mivel kompenzálnunk esetleges kiesésüket. 

Ha például a német autógyártóknak csökkenteniük kell a termelést a visszaeső kereslet miatt, akkor nem a német üzemek lesznek az elsők, melyeket átmenetileg bezárnak.

Szijjártó aggódott egy sort már így is a határok lezárása miatt, éppen a német autógyártók termelésének a szállítási idő kiszámíthatatlansága miatt bekövetkező esetleges visszaesését vizionálta.

Még a feje tetején hordott vécékefe is felborzolódott a nagy aggodalomtól, pedig a mai állapotok olyanok, mint a méznyalogatás a fénykorában lévő Monica Belucci hasáról, ahhoz képest, ami egy autóipari összeomlás után vár ránk.

Talán lehetett volna az Unió által ideöntött pénzt ésszerűbben és célirányosabban is elkölteni, ehelyett az állam azt csinálta nagyban, mint amit az Országos Cigány Önkormányzat kicsiben – szétlopta a pénzt.

Persze lehet szerencsénk is, és ez azt jelenti, hogy lehet akár szerencséje a Nemzeti Ivarsejtnek is, de én ebben azért nem nagyon hiszek, mert Magyarország gazdasága jelenleg olyan, mint a bal lábára mozgáskorlátozott Julcsa a bálban, akit mindenki elvitt egy fordulóra, de aztán mindenki otthagyott a fának döntve, az udvaron.

Nem hiszem, hogy amilyen népszerűek vagyunk, akadna legény, aki visszavinne minket a bálterembe.

Ért ma még egy meglepetés.

Előtte egy találós kérdés: Ki Magyarország legnagyobb gázszerelője?

Na?

Na?

Nem nyert.

A legnagyobb magyar gáz-víz-villanyszerelőt Galambos Lajosnak hívják, aki összetrombitált egy vagyont, ám a tanyájához és a lakóparkjához az energiát állítólag a közműszolgáltatók közbejötte nélkül vételezte, ezért ma már vezetőszáron ballaghatott a rendőr után.

Azt mondja, valakinek a tyúkszemére léphetett, hát ezért kell jól megnézni, milyen társaságban forgolódunk.

Fél az esze, arca csupa derű…

Ott van például a Quaestor elnöke, aki százötven milliárdot pattintott el – tényleg, az a pénz hol is van? – mégis éppen most indítványozták házi őrizetbe helyezését.

Ha kis szerencséje van, házi őrizetben rághatja a libacombot, aztán majd tíz év múlva esetleg eljut az igazságszolgáltatás az elsőfokú ítéletig.

Ő például – csakúgy, mint Kulcsár bróker – jó társaságban forgolódott, és ez nagy, bár kései tanulság lehet Lakodalom Lajosnak is.

Vagy legyél jó emberismerő, vagy legyen a kezedben néhány terhelő adat, akkor esetleg megúszhatod az ilyen apró tolvajlásokat, meg a nagyobbakat is.

Mindenesetre a legjobb, ha a pénzed valahol Tongán landol, akkor már a kutya sem ugat utánad.

Ha szegény vagy, akkor itthon sem…

:O)))