Ha végigköveti a nyájas olvasó netes írásaimat a kétezres évek végétől, akkor megállapíthatja, hogy fanja voltam-e, vagy sem a volt szocialista miniszterelnöknek

Akkor vágjunk hát a közepébe!

Gyurcsányolni Orbán kezdett!

1989-ben az alábbiakat mondta: „ nahát a kiszesek közül nincsen normális, tárgyalóképes ember, egyetlen ember van a kiszesek közül, akit én ismerek, akit komolyan kell venni, ha az ember tárgyal vele, mert az próbára teszi a képességét, az a Gyurcsány nevű ember. Az összes többi, az komolytalan.”

Ugyanez az Orbán, Popper szerint az alábbi jelzőkkel illette a szocialistákat: „Tolvajok, csalók, beteges hazudozók, gátlástalanok, erőszakosak, hatalomvágyók, kapzsik, pénzéhesek, szélhámosok, bűnözők, pimaszok, ripacsok, szavazatvásárlók, félelemkeltők, a szélsőjobbos akciók támogatói”. És ebben a sorban már nincsenek benne a legújabbak!

Gyurcsány a minapi, elhíresült interjúban, Bolgár György feltett kérdésére az alábbiakat válaszolta: „Akiknek hat év után még csak a gyurcsányolás jut az eszébe, azok én szerintem középszerű emberek, magát nem beleértve, a többséget silánynak is gondolom.”

Egyetértek! Akik még 2015 végén, a harmadik évezred elején is ott tartanak  , hogy bezzeg a Gyurcsány idejében ez, meg az, bezzeg akkor így, meg úgy, ő aztán csak hallgasson, és így tovább ehhez hasonlók, azok valóban a kertészi, genetikailag meghatározott alattvalók táborába tartozhatnak mindannyian, azaz „silányok” ahányan csak vannak!

Itt manapság, velem együtt, mindenki mondja az „okosságokat” Mert a vélemény szabad, hivatkoznak erre az elcsépelt közhelyre. De milyen eredménnyel, hatásfokkal? Véleményformálók ezrei egymást tapossák a neten, hogy a másikra erőltessék közzé tett álláspontjukat. Tetszikélések mennyiségében mérik mondandójuk erejét, csalóka ábrándokba kergetve ezzel, exhibicionista késztetéseik önimádó fokmérőit. Sem az Albert Eszter féle szindrómák, sem a Tuareg féle közéleti ripacskodások, a számtalan civil és pártosnak hitt ellenzéki próbálkozásokkal együtt, ideértve a netes foteltüntetések divatos próbálkozásait, nem pótolhatják, a majdani leadott szavazatok számát!

Sötét, vagy bugyuta arcokra, silányokra szavazni nem kell! Politikai szerencselovagokra szavazni nem kell! Hatszázmilliós baráti kölcsönöket nyújtókra, habonyizált közéleti celebekre kár voksot pazarolni. Gyurcsányolósokra tekintetet vetni sem érdemes, meghallgatni őket, meg pláne nem kell! Nemzetieskedő ügyeskedőket, szemesnek áll a világ szerzési mániákusokat pedig nagy ívben kerülni kell. Korrupciós epilepsziás rohamaikat ezeknek gyógyítani már úgy sem lehet!

Lehet itt kerülgetni, mint macska a forró kását, a lényeget. Gyurcsány kimondta: A kormányról azt mondta a DK elnöke: „Orbán kormánya nem nemzeti, nem keresztény, nem jobboldali. Ez a kormány egy bűnszövetkezet, Orbán a maffia-állam feje. Abba kell hagyni a helyeskedést ezzel a kormánnyal. Nem kell elfogadni egyetlen lépését sem legitimnek. Nem kell „miniszterelnök urazni”, parolázni, beszélgetni, mintha minden rendben lenne. Nem kell Schiffer Andrásként mosolyogni és vállon veregetni. Minden elemében el kell utasítani ezt a kormánynak álcázott bűnszövetkezetet.”

Tessék kérem színt vallani! Minden, magát demokratikusnak tartott, hitt, vagy akár csak gondolt ellenzéki csoportosulás, akár civil, akár pártos, nyilatkozzon! Egyetért-e ezzel a megállapítással, vagy sem!

Majd utána lehet bármi másról beszélni, de ebben az egyben vagy van egyetértés, vagy nincs!

Nem gyurcsányolni kell és főleg nem kavarni össze, vissza, egymást ekézni a fennálló rendszer helyett! Elő a farbával ellenzékiek! Aztán majd utána, az ebben való egyetértés erős, megingathatatlan alapjairól tovább lehet indulni! De addig nem más ez az egész ellenzékieskedés, mint finggömbölyítés, ami nem vezet sehová, csak büdösséget terjeszt!